Képzeljék el, hogy az egyik, negyvenes éveiben járó szerettük, barátjuk, közeli ismerősük egy délelőtt hirtelen gutaütést kap. Igaz, a stroke csakis hirtelen következik be, önök pedig szerencsére éppen mellette tartózkodnak, azonnal felismerik a tüneteket, és rohannak is vele a sürgősségire. Szerencséjük van, mert keleti húsvét lévén, elhanyagolható mértékű a forgalom, és a betegnek is szerencséje van – ezúttal nem várakoztatják órákig a folyosón a falnak támasztva, délben már el is kezdik a trombolízist, beadják neki a vérrögöt feloldó gyógyszereket. De a tünetek nem javulnak, az orvosok tehetetlenek, emiatt úgy döntenek, hogy mentőhelikoptert hívnak, és átszállítják a beteget az ország egy másik kórházába, ahol van olyan intervenciós csapat, amely el tudja távolítani a rögöt az érből. A helikopter felszáll, és elszállítja a pácienst az annak lakhelyétől több mint 200 kilométerre fekvő városba, ahol a műtétet elvállalták, és el is tudják végezni. A terv látszólag sikeresnek bizonyult. Csakhogy.
Csakhogy, mivel Romániában élünk, és ez köti le minden időnket, az események lefolyása után kiderül és országos hírré válik, hogy azért szállították betegünket abba az adott kórházba, mert időközben a páciens műtétét nem kevesebb mint öt másik, hasonló központ utasította el! Volt, amelyik emberhiányra, volt, amelyik a szükséges felszerelések hiányosságaira hivatkozott, de ez most önöknek teljesen mindegy. Önöknek az a nem mindegy, hogy a leggyakoribb típusú, akut iszkémiás stroke-ot kapó szerettüket, barátjukat, ismerősüket nemhogy az ország egyik nagyvárosában megtalálható helyi kórházban nem tudták megoperálni, hanem időközben az életmentő beavatkozás elvégzését még öt másik, erre specializálódott központban utasították el. Szerettük, barátjuk, ismerősük pedig ott repkedett a mentőhelikopter hordágyán az ország megannyi vidéke fölött, egy, az agyát nyomó vérröggel a fejében, félig vagy tán már egészen öntudatlan állapotban, miközben önök azért imádkoztak, hogy hamarabb találjon őt fogadó egészségügyi központot, mint ahogy a halál vagy a végleges bénulás, tartós rokkantság, maradandó károsodás utolérné.
Azt hiszem, ehhez az abszurdba hajló és fiktívnek ható történethez minden további kommentár felesleges. Ja, egy azért akad: az eset megtörtént.
