Csütörtöki kimenő
Egy olvasónk figyelmeztetése késztet arra, hogy a múlt heti utazási beszámolóhoz újabb folytatást kerítsek. Röviden arról van szó, hogy a sziget, mármint Rodosz neve nem virágot jelent egyszerűen, hanem rózsát.
Ennek kapcsán megkérdeztem a bennünket kalauzoló idegenvezetőtől, ha van köze a sziget nevének az amerikai Rhode Islandhez. Ő igennel felelt, mondván: görög kivándorlók nosztalgiája adott nevet a felfedezett amerikai földdarabnak.
De miért van mesterséges intelligencia, ha nem azért, hogy faggatóra foghassam. Ímé a szolgálatkész kisokos válasza e tekintetben: Igen – mondja –, Rhode Island neve a legelfogadottabb történelmi elmélet szerint közvetve a görögországi Rodosz szigetére utal. Bár a név pontos eredete körül van egy kis bizonytalanság, a történészek két fő elméletet tartanak számon: 1. Rodosz-elmélet: 1524-ben a híres olasz felfedező, Giovanni da Verrazzano a mai Narragansett-öböl környékén hajózva megpillantott egy szigetet (amelyet ma Block Islandként ismerünk), és a hajónaplójában úgy jellemezte, hogy a formája a Földközi-tengeren található Rodosz szigetére emlékezteti. Később, amikor a brit telepesek (köztük Roger Williams) a 17. században gyarmatosították a területet, tévesen egy másik közeli szigetre, az Aquidneck-szigetre alkalmazták ezt a leírást, és hivatalosan is átnevezték „Isle of Rodes”-ra, vagyis Rhode Islandre. 2. A holland „vörös sziget” elmélet: Egy másik elterjedt magyarázat szerint Adriaen Block holland felfedező 1614 körül a part menti vöröses agyag miatt „Roodt Eylandt” (Vörös-sziget) néven hivatkozott a területre. Amikor a terület angol fennhatóság alá került, a hangzás alapján ezt angolosították Rhode Islandre.
Amerikából visszatérve, ismét Rodoszon kötve ki, azt is elárulta a szigetről, hogy egykor, a XIII. századtól kezdve, több évszázadon keresztül a johannita vagy kórházas lovagrend székhelye volt, több várat és erősséget építtettek a sziget meredélyein, amelyeket mentsvárként használtak. Rengeteget építkeztek, és csak a török hódítás vetett végett a Jeruzsálemben alapított lovagrend itteni életének. Láttunk is várat, megmászni azonban e sorok írója már nem tudta, ugyanis a néhány ezer lépcsőfok (erős túlzás) már nem volt benne a fizikai képlet(é)ben.
De mit tesz a véletlen, egykor, úgy 56 évvel ezelőtt a kolozsvári BB egyetemen államvizsga-dolgozatomban éppen lovagrendek erdélyi és magyarországi megtelepedéséről „értekeztem”, így aztán én is tudtam újat mondani az idegenvezetőnek privátban, jelezve, hogy nemcsak a johannitáknak kellett elhagyni Jeruzsálemet, majd 1523-ben pedig Rodosz szigetét is, és Máltán megvetni a lábukat, de már 1211-ben Erdélybe is megtelepedett egy másik, Szentföldön alakult lovagrend, a Német Lovagrend, amelyet azonban 1225-ben ugyanaz a magyar király űzött ki, aki behívta őket, mert visszaéltek a vendégjoggal, teljesen függetleníteni akarták a vidéket az ország egészétől, az egyházi és világi hatóságától. Történt pedig, hogy a rendtagok rendkívül gyorsan megerősödtek, saját kővárakat emeltek, legismertebb, melynek emlékét helynév is őrzi Barcaföldvár (Feldioara), és megpróbáltak teljesen függetlenedni a magyar koronától. 1224-ben elkövették azt a hibát, hogy a területet közvetlenül III. Honoriusz pápának ajánlották fel hűbérül, megkísérelve ezzel egy „államot az államban” létrehozni. II. András ezt az árulást nem tűrhette el, és 1225-ben fegyveres erővel végleg kiűzte őket a Barcaságból és az ország egész területéről. Ekkor vették útjukat Lengyelország felé, ahol Pomerániában, tehát Balti-tenger szomszédságában megalapították Malbork várát (látogatható).
A görögség tudatában a szigetről jól kivehetők a török partok – Kis-Ázsia – még mindig a nagy görög múlt és nosztalgia része, amelyet a Hagia Szofia, a konstantinápolyi mecsetté átalakított bizánci nagytemplom szimbolizál. 1453-at, Konstantinápoly elestét Mohácsként élik meg sokan.
Megint elkalandoztunk, úgyhogy visszatérve Rodoszra, békésebb ügyekről faggatva, megkérdeztem a tanár végzettségű serpánkat: melyik a legjobb érdemjegy a tanulmányaikat szorgalmasan folytató rodoszi vagy athéni ifjúság körében? A válasz meglepő volt, a kisiskolások tudásának honorálására 1-től 10-ig osztályoznak. A nagyobb diákok és az egyetemi hallgatók érzékenyítése még összetettebb: 1-től 20-ig osztanak érdemjegyeket.
Nem babra megy a játék.
