Rendhagyó 55 éves gyógyszerész-találkozó

Régi patikák hangulatában

Különleges helyszínen tartották 55 éves találkozójukat október 10-én a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet 1966-ben végzett gyógyszerészei. A Segesvár főterén álló 350 éves Rosenthal-házban volt kollégájuk, Veress László főgyógyszerész nosztalgiát ébresztő patikatörténeti kiállítást rendezett be, és feleségével, Veress Mártával együtt ott látta vendégül a meghívottakat. 

Ahogy ígéretesen szaporodik a gyűjtemény, élete nagy álma válik valóra a Nyárádszentannáról származó segesvári főgyógyszerésznek, a helyi Rubin patika alapítójának, aki nemrégiben a Magyar Arany Érdemkeresztet vehette át a csíkszeredai főkonzulátuson. A gondosan összegyűjtött tárgyak elsősorban a XX. század kezdetének és közepének a gyógyszertári emlékeit mutatják be, annak a korszaknak a berendezéseit, eszközeit, amikor még magisztrális receptek alapján készítette a patikus a gyógyszerek jó részét az orvosokkal való közreműködés nyomán. Ugyanakkor láthatunk korábbi korok emlékét őrző tárgyakat is. 

De térjünk vissza a rendezvényre, amelyen Veress László köszöntötte vendégeit, azt a négy volt kollégát, aki az egykor végzett 27 közül Segesvárra utazott: Zöld Lajosné Bernád Ellát és Benedekné Antal Bíborkát Csíkszeredából, dr. Horváth Dánielné Topán Enikőt Szászrégenből és Marossy Csabát Székelykeresztúrról. Volt tanáraik közül jelen volt dr. Péter Mária, a gyógyszerészeti kar nyugalmazott egyetemi oktatója, a három csoportból álló évfolyam egyik csoportfelelős tanára, az erdélyi gyógyszerészet történetének kutatója és jó ismerője. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével dr. Sipos Emese egyetemi tanár, a MOGYTTE gyógyszertechnológia-tanszékének professzora, aki végzős hallgatóként 1990-ben a segesvári kórházi gyógyszertárban kezdte a pályafutását, ami Horváth Enikőnek és Veress Lászlónak is munkahelye volt egy ideig. Jelen volt továbbá dr. Kelemen Hajnal egyetemi tanár, a MOGYTTE gyógyszerészeti kémia professzora, aki elismeréssel szólt arról, hogy vidéken dolgozó gyógyszerészként is lehet tudományos munkát végezni. Értékelte a gyűjteményt Kelemen György mérnök, aki szerint az orvosok számára továbbra is jelentős segítséget jelentenek a gyógyszerészek, még akkor is, ha a magisztrális receptek lassan kihalnak. Értékelte a gyűjteményt Domokos Árpád, a gyógyszerészet-történet iránt érdeklődő fiatal kolléga Csíkszeredából. 

Ahogy a találkozókon szokás, valamennyien beszámoltak életútjukról, gyermekeik, unokáik pályaválasztásáról. A hetvenes éveik végén járó gyógyszerészek közül Benedek Bíborka még dolgozik, mérnök fiával több gyógyszertárat működtetnek Csíkszeredában és vidéken. Zöld Ella elmondta, hogy nem nyitott magángyógyszertárat, és mostani eszével nem is tenné, hiszen a két unoka sem választotta a szakmát. Horváth Enikő arról számolt be, hogy tevékenységét magánpatikájában gyógyszerész fia folytatja, és fiuk, lányuk révén hat unokájuk van.

Szavaikból az is kiderült, hogy hasonló véleményen vannak azzal kapcsolatosan, hogy pályájuk kezdetétől a rendszerváltásig még igazi szakma volt a gyógyszerészet. Nem az ügynökökkel tárgyalt a gyógyszerész, hanem az orvosok receptje alapján készítette el a beteg számára leghatékonyabbnak tartott gyógyszert „a magisztrális receptek korszakában”.

Amint Marossy Csaba elmondta, feleségével, Bodó Ildikóval együtt, aki szintén évfolyamtársuk volt, 55. éve dolgoznak abban a helységben, ahova kihelyezték őket. Voltak évek, amikor nem volt könnyű gyógyszerésznek lenni, mégis megállták a helyüket, és a gyógyszertárak közötti belső versengésben első helyet vívtak ki az egy dolgozóra eső jövedelmet illetően. Előfordult, hogy naponta 70-80 magisztrális receptet kellett elkészíteni, és a helyi kórházban fekvő több mint száz betegnek kitenni a napi gyógyszeradagot a kliensek kiszolgálása mellett, akik gyakran kérték a gyógyszerésznő tanácsát. Az is elhangzott, hogy a rendszerváltás után sem volt könnyű ennek a nemzedéknek, hiszen át kellett térni a számítógépes nyilvántartásra, gyógyszerkiadásra. Az elhangzottakhoz hadd tegyük hozzá, hogy az egészségbiztosítási rendszerre való áttérést követően voltak nehéz éveik, amikor nagy késéssel fizetett a biztosítási pénztár. 

Bár a patikai munka megváltozott, elsősorban papírmunka, dobozmunka lett, a szakmát nem kell feladni, az érdeklődést meg kell őrizni – hangsúlyozta Péter Mária tanárnő. 

A későbbiekben Veress László bemutatta a gyűjteményt. A bevezetőben elmondta, hogy a Segesvár főterén álló Rosenthal-ház, ahol az évek során összegyűjtött tárgyakat elhelyezte, az 1600-as években Segesvár hajdani polgármesterének a tulajdonában volt, aki állítólag onnan kapta a nevét, hogy a Szentföldről rózsabokrot hozott Apafi Mihály erdélyi fejedelemnek. Élete tragikusan fejeződött be, a Rákóczi-féle felkelést követően a segesvári várban lefejezték. 

A kapubejárat fölött a rózsás címerrel díszített emeletes épület földszintjén levő helyiségben az 1950-es évekből származó bútor, szekrény és táraasztal látható, amit Veress László egykori segesvári gyógyszertárában a Centrofarmtól, azaz a gyógyszerészeti vállalattól örökölt. A táraasztalt díszítő szép színes gyógyszertári üvegeket vásárolta. A táraasztalon pecsételők, régi Nivea kenőcsös doboz és a két, Olaszországból származó injekciósfiolát tartalmazó dobozka található, az utóbbiakat tanulmányai színhelyéről, Torinóból vitte Láposra 1914-ben egy idős orvos. Ebben a teremben a szocialista korszak gyógyszertára elevenedik meg. Egyszerűségével ellentétben a szépen konzervált ódon lépcsőfeljáró falán Magyarország hajdani legszebb gyógyszertárainak képe sorakozik, amelyek különlegesen díszített barokk, rokokó faragott, porcelánbetétes bútoraikkal ma már szinte elképzelhetetlen fantáziáról árulkodnak. 

A kiállítás az emeleten folytatódik. A folyosón levő üveges szekrényben a tulajdonos hajdani ásványgyűjteményének néhány megmaradt, szép darabja látható, amit 12 évig tartó Máramaros megyei gyógyszerészként gyűjtött a helyi bányászoktól. Amikor azonban magánpatikát nyitott, az ásványok egy részét eladta.

Az utcára nyíló emeleti nagyteremben kétoldalt polcos szekrények sorakoznak, egyik oldalon oldatok tárolására szolgáló, különböző színű patikai üveggyűjtemények, amelyek címkéje a patikus pedantériáját vagy nemtörődömségét jelzi. A felső polcon sziták, az alsón régi réztányéros és későbbi mérlegek vannak kiállítva. A szemben lévő oldalon régi és újabb mérlegek, rézmozsárgyűjtemény, nagyobb méretű kerámiamozsarak és Medgyesen készült rózsaszín, fehér, zöldes kenőcstartó patikai edények vannak kiállítva, az alsó polcon szintén patikai mérlegek sorakoznak, több mint 30. A szocialista korszak emlékét idézi egy kapszulatöltő gép is. A két szekrény között egy táraasztal is látható műalkotásnak látszó kicsi mérlegekkel.

Veress László büszkén mutatja a nagy kúpozógépet, ami ritkaságnak számít, és a kerekes kutakéhoz hasonló fogantyúval kell hajtani, mellette ugyancsak kúpok készítésére alkalmas eszközöket állított ki.

Kötelességének érezte, hogy egy termet volt „iskolájának”, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem emlékének szenteljen, ahonnan az egyesülés nyomán átalakuló földszinti helyiségekből a régi magyar emlékeket kidobták. A falon felnagyítva volt tanáraik képe látható, és egy csoportkép is a hajdani tanárokkal. A mák nemesítésével foglalkozó Kopp Elemér professzor kutatási eredményének bemutatása is megtekinthető az általa kinemesített nagyobb méretű és hatóanyagtartalmú gubóról, amiért több állami kitüntetésben részesült. Egy különlegesen szép gyógynövénygyűjtemény részlete is ki van állítva, és a botanikai metszeteket ábrázoló több mint ezer diapozitív szintén a gyűjteményhez tartozik. A falon látható az első erdélyi gyógyszerésznő, a nyárádszeredai Hints Vilma diplomája, valamint egy tablókép a Ferenc József Tudományegyetem 1903-ban végzett gyógyszerészeiről, köztük a néhai dr. Nagy Levente nőgyógyász anyai nagyapja, a néhai Nagy Jenő láposi gyógyszerész apósa. 

Láthatunk kémcsöveket, üvegedényeket tartó szárítót, egy mozgó laboratórium eszközeit, Kopp Elemér steril üvegeit, régi, játéknak tűnő mikroszkópot, Meistner Pál hajdani segesvári gyógyszerész areométerét (sűrűségmérő) és a mai filteres kávéfőző kecses üvegből készült elődjét. Ugyancsak a teremben kapott helyet egy perkolátor, ami a gyógynövények hatóanyagának a kivonására szolgált. 

A két emeleti terem között nagy űrtartalmú desztilláló- és lepárló készülékek vannak kiállítva.

A múzeumnak gazdag könyvtára is van, amelyben megtalálhatók az egyetem magyar tagozatának oktatói által a hallgatók számára írt kézikönyvek: Fizikai kémia, Farmakognózia, Kémia, Botanika, Gyógyszerészeti kémia, Citológia.

Vannak 1949–1989 közötti tájékoztatók a gyógyszerkészítmények rendelésére. Különösen értékes az 1949-ben kiadott könyv, a CIF, a korabeli romániai gyógyszergyárakban előállított készítmények listájával. Ez volt a gyógyszertárak államosítása után megjelent első könyv.

Érdekesek az 1800-as és az 1900-as években román és magyar nyelven megjelent vénygyűjtemények, továbbá a magyar és román nyelvű gyógyszerkönyvek (farmacopeák). Különösen értékes az 1871-ben kiadott Első Magyar Gyógyszerkönyv.

A felsoroltakon kívül számos más szakkönyv is megtalálható a gyűjteményben.

Veress László főgyógyszerész, aki hosszú évek óta rengeteg időt, munkát és pénzt fordított arra, hogy a segesvári főtéri házat megtöltse a közelmúlt erdélyi gyógyszerészetének emlékeivel, minden elismerést megérdemel. Annak alapján, amit eddig megvalósított, biztosak lehetünk abban, hogy tovább bővül, alakul ez a gazdag magángyűjtemény.