Rekordszámú násznép mulatozott

Megülték lakodalmukat a kibédi farsangolók

Ostorpattogtatás és lányosan rikoltozó, báránybőr álarcos legények hangja ébresztette szombat reggel a kibédi utcákat. Mint ismeretes, a helyi hagyomány szerint ezen a településen téltemető bábuégetők helyett tréfás lakodalmi menet kerekedik farsang napján, és a „szépekből”, illetve „csúfakból” álló násznép portáról portára járva, csínytevést csínytevésre halmozva gyűjt pénzt és harapnivalót az esti bálra a vendégfogadó falubeliektől. 

A vidám forgatókönyv ezúttal is betartatott, mégpedig több szereplővel, mint a korábbi években. A díszes társaság a megszokott „menetrend” szerint az iskola udvaráról indult, de mielőtt nyakukba vették volna a falut, egy közös fotóra telepedtek egymás mellé a fiatalok.

– A popójuk sáros lesz – jegyezte meg a bámészkodók között egy kisgyermek, és milyen igaza volt, a farsangozók útjába kerülő latyak ugyanis csak fokozta a mókát, egy-két fiatal egymás után többször is beleugrott a bőven kínálkozó tócsákba. 

– Szépek, sorba! – adta ki a vezényszót induláskor Madaras Tamás, az idei főszervező, akitől megtudtuk, hogy amióta farsangozik, még egyszer sem vettek részt ilyen sokan a játékban.

– A konfirmandusokból álló „szépek” tizennégyen, a huszonéves korosztályból kikerülő ostorosok most harmincan vannak, korábban a teljes létszám volt ennyi. Elég zökkenőmentesen ment a szervezés, január második hetében fogtunk neki – tette hozzá Tamás, miközben az első udvaron hegedűszóra már táncra is perdült a fehér bojérnak nevezett vőlegény, Borbély Botond és párja, Madaras Attila, a „szende” menyasszony. 

– Vártuk már, hogy beöltözhessünk, örvendünk, hogy eljött az ideje – mondta érdeklődésünkre a 13 éves vőlegény, majd azt is elárulta, hogy ő a legfiatalabb a csapatban, korban utána az úrfi szerepét betöltő fiú következik, aki egy héttel később született. 

– Egy falubeli asszonytól kaptuk kölcsön a ruhát – szállt be a társalgásba az aprócska ara is, aki bevallotta, kicsit furán érzi magát ebben a viseletben, de azért élvezi az egész felhajtást. 

Az „ifjú pár” jövőben pénzgyűjtő „kúdusként” farsangolna, bár a „menyasszony” alacsony termete miatt nem fűz sok reményt ehhez a szerephez. Aki ismeri a kibédi szokást, az tudja, hogy a farsangoló fiatalok közül mindenki arra vágyik, hogy ostoros lehessen, azelőtt azonban kétszer a „szépek” csapatába kell tartoznia. Szőcs Krisztiánnak és Mátyus Dávidnak is gyermekkori álma volt ez.

– Kicsi koromtól húztam a földön az ostort – jegyezte meg a 15 éves Krisztián, aki most már Dáviddal együtt a csattogtató csínytevők vidám seregét gyarapíthatta. 

„A lányos házaknál csináljátok…”

Az első portán egy hordozható rádiót kapott fel és vitt a kapu felé az egyik álarcos, a másodikon – a csapatot pogácsával, süteménnyel váró – Bereczki Anna néni biciklijére is felpattant valaki.

– A lányos házaknál csináljátok a hülyeséget, ne a vén nannyóknál – dorgálta a vendégeket az idős asszony, aztán már hozta is a „násznépnek” járó szalámit, kolbászt.

– Te kié vagy? Nesze, neked is – osztogatta jóságosan az elemózsiát –, ne, a tarisnyába tegyétek, itt a tiszta zacskó. Miután a társaság elvonult, a vendéglátó minden figyelmét felénk fordította.

– Milyenek voltak a régi idők kibédi farsangjai? – kérdeztük Anna nénit.

– Régen csak a katonaság előtt álló legények öltötték magukra a maskarát, akik már mind udvaroltak valakinek, a kicsi iskolások szóba sem jöhettek. Mind a két fiamat én öltöztettem, minden anya így tett, ma már egy falubeli varrónő kölcsönzi a fiataloknak a ruhát. A báránybőrből kivágott álarcot egykor évekig viselték, egyik fiú adta a másiknak, most már, hogy nincs értéke a bőrnek, minden évben újat készítenek – állította egymás mellé vendéglátónk a hajdani és az új farsangi világot, majd azt is elárulta, hogy az unokája is a „násznépben” van, nem is tudja, hányadik alkalommal.

– Tizennégy éves volt, még élt az édesanyja, amikor először beöltözött. Most Déváról jött haza erre az alkalomra – világosított fel Bereczki Anna néni.

Létralopás, tyúkszöktetés

A lakodalmas menetet hegedűvel kísérő fiatalembert sem hagyhattuk ki a megkérdezettek sorából.

– Ötödik alkalommal zenélek a kibédi farsangon. Egyéb szerepet sosem töltöttem be, ez ugyanis a helyiek kiváltsága, én pedig sóváradi vagyok – mondta Bíró Dániel, a lakodalmasok muzsikusa, aki nyárádmenti szökős csárdást húzott a porták udvarán.

A sokadik célállomásnál az egyik ostoros a háziak létrájával igyekezett kifelé, az út közepére állította fel az emelvényt, majd arra felkapaszkodva a magasból csattogtatott. A szemközti portánál a kapu előtt álló traktort rohamozták meg a farsangolók, a következő pillanatban pedig torkaszakadtából visító, egyik lábán csizmát, másikon csak zoknit viselő lánnyal az ölében szaladt ki egyikük a házból, egyenesen a traktor felé. Néhány perc múlva a fehér bojér az időközben másik csizmáját is felöltő leányzót táncoltatta. 

Terepszemlénk utolsó pontjánál egy békés kendermagos is a farsangi mulatság szereplőjévé vált, egy ostoros ugyanis épp rá vetett szemet, és ölbe is kapta. 

– Jó, hogy felraktam az új csapót, a régi nem szólt így – magyarázta az egyik maskarás a másiknak, míg egy harmadik az ostor elhasználódó végét mutatva derűsen jegyezte meg a többieknek: a mai napból még ennyi van.

„Mégis újra felöltöm…”

– Verset tetszik írni? – lépett mögém, miközben benyomásaimat rögzítettem, az egyik álarcos, a 22 éves Farkas Dénes, aki hetedik alkalommal vett részt a farsangi lakodalomban. 

– Kétszer voltam „szép”, először vörös bojér, aztán menyasszony. Bojérnak jobb volt lenni, mert amikor leánykának öltöztem, egyet bosszantottak a többiek. Ostoros ötödször vagyok, nagyon szeretem. Minden évben, amikor lejár a farsang, és lefekszem, megfogadom, hogy ez volt az utolsó, de a következő esztendőben mégis újra felöltöm az ostorosruhát. Ez nekünk egy nagyszerű szórakozás – összegezte a szombat délelőtt eseményeit a helyi hagyományt jól ismerő fiatalember.

Már szinte elmenőben, a farsangozóktól tisztes távolságra egy „civil ruhás”, ostort csattogtató tinitrióba botlottunk.

– Beállhattam volna én is közéjük, de nem szeretek olyan csiricsáréba öltözni. Ostort pattogtatni azonban az összesnél jobban tudok – jelentette ki az egyik fiú, amikor megkérdeztük, miért nem csatlakozott a falu téli álmát messzire űző, vidám társasághoz.