2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Csütörtöki perfolyam

Még messze a nyár, hát még azok a régi vásárhelyi nyarak, melyeket elődeink a Ritz-fürdőhöz és a Víkendtelephez kötöttek. Mostanában felettünk a mediterrán telek uralkodnak, legalábbis itt a havasok alján, ahová vásáros elődeink a várost telepítették.

 Mindezt azért vezettem be áltermészeti képpel, mert nem akartam ajtóstul rontani a téma házába. Régi lapok forgatása közben (persze csak virtuálisan, az Arcanum segítségével) bukkantam az alábbi hírfolyamra, ami nyári fürdő és nagy vizek emlékét közelebb hozza az utókorhoz.

 1933. november 23-án, „szerdán délelőtt hirdetett ítéletet a törvényszék a város és RITZ KÁROLY fürdőtelep-tulajdonos között régóta húzódó ügyben. A per előzményeihez tartozik: hogy még 1913-ban a magyar minisztérium jóváhagyásával a város a Bodor hídtól a Poklos patakig terjedő partbiztosítási védőmunkálatokat végeztetett. Erre a célra 100 ezer aranykoronát szavazott meg a minisztérium. A munkálatok a turbina árkáig készültek el, közben kitört a háború és 1914-ben a munkálatok megálltak. A város tovább nem épitette a partbiztosítékot. Az impérium-változás után a Maros áradásai által RITZ KÁROLY fürdőtulajdonos súlyos károkat szenvedett. RITZ partkötési munkálatokat végeztetett a saját terhére és 1925-ben pert indított a város ellen részben az általa kifizetett pénzeket, részben pedig kártérítést követelve. Nyolc teljes éven keresztül huzódott az ügy. RITZ KÁROLYt dr. BONCZ GYULA ügyvéd képviselte a bírói fórumok előtt. Nyolc év alatt számos tanút, szakértőt hallgatott meg a bíróság, de ítélethozatalra csak most került a sor. A pert RITZ KÁROLY megnyerte, amennyiben a törvényszék kötelezte a várost, hogy a kb. 700 ezer lejt kitevő kárösszeget, 39 ezer lej ügyvédi költséget, a szakértők 60 ezer lejes díját, összesen tehát kb. 800 ezer lejt végrehajtás terhe alattt 15 nap alatt fizessen, a partbiztosító munkálatokat pedig, úgy ahogy azt a magyar minisztérium elrendelte, három hónap alatt végeztesse el. A város jogi képviselője az ítéletet megfellebbezte és a Táblához fordult jogorvoslatért.” (Maros) 

 A fellebbezését 1934. december 20-án tárgyalta az Ítélőtábla. Az indoklás során felemlítették, hogy még az első világháború előtti időkben a Maros gyakran elöntötte Marosvásárhely külső kerületeit, és igen jelentős károkat okozott. A magyar földművelési minisztérium kiutalt a városnak 100 000 koronát védőgátak építésére, de a város csak 55 000 koronát vett fel, és a hátralék felvételére már nem kerülhetett sor. A háború után a román állam mint elértéktelenedett követelést vette át a várostól. A Maros közben minden évben kiöntött, és a legtöbb kárt RITZ KÁROLY fürdőtulajdonos-vendéglősnek okozta. Ezért 1925-ben beperelte a várost, kártérítést követelve, nem kevesebb mint 853.000 lejt kért. Kilencévi pereskedés után a marosvásárhelyi törvényszék jogosnak ítélte a károsult kártérítési igényét, de csak 418.000 lej értékben, valamint 150.000 lej perköltséget követelt a várostól. A döntés ellen mind RITZ KÁROLY, mind a város fellebbezett. Itélethirdetés december 22.én. (Új Kelet)

 A kitűzött napon a tábla összeült. „Ma délelőtt sem volt Ítélet, hanem a Tábla a bizonyítás kiegészítését rendelte el, melyből az érdekesebb pontokat alant közöljük – írja a Sényi László szerkesztette Marosvidék. – Elrendelte a tábla az 1913-14 évi tanácsi jegyzőkönyvek bemutatását, melyek a Marospart védelmi munkáira vonatkoznak. Bernády György volt polgármestert is kihallgatják arra vonatkozólag, hogy igaz-e miszerint a városi tanács nyolcezer arany koronát kért Ritztől, mint hozzájárulást, melynek ellenében Ritz a városi tanácsnak átadott 10 ezer köbméter kavicsot. A helyszínen meghallgatásokat és felméréseket fognak eszközölni. Érdekes az a pont, melyben a szakértők véleményét kéri az irányban, hogy a turbinaárok építése milyen befolyással volt a Maros medrének a megváltozására. Fentiek szerint a Ritz kontra város még évekig elhúzódhat.”

 És a per tovább folydogált, míg el nem jött az államosítás ideje, majd még egy ennél is nagyobb per – a haragvó megduzzadt Maros végleg el nem pusztította a Ritz-fürdőt, és a városrendezés halálra nem ítélte.

 Emlékét még talán pár ezer nosztalgikus őrzi.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató