Háború van. Ismét. 1948 óta, vagy ha úgy tetszik, a XX. század elejétől kezdve a térség feszültségekkel van tele. Robbanásveszély minden órában. Emberek százai haltak meg a harcokban, ártatlan civilként, mikor rajtaütésszerűen az ellenség öldökölni akart. Tegnap és ma. A békekísérletek sorra kudarcot vallottak, holott olykor-olykor felcsillant a béke reménye. Vagy legalábbis egy tartósabb fegyvernyugvásé. Köszönésük: Shalom – béke.
Szentföld. Szent föld sokak számára. Véres föld a védők és áldozatok számára. Szülőföld vagy befogadó haza azoknak, akik korábban halálos veszedelemből szabadultak. Szerencsepróbálás földje. Az újrakezdések földje. A sivatag leigázásának éposza. A civilizációteremtésé. És az egyetlen közel-keleti demokrácia.
Támadások kereszttüzében él már 75 éve. Szóval, gyűlöletbeszéddel támadják, évszázados hazugságokkal, gyűlölik, félik. Ellenségeit tudatosan uszítják, nevelik a kegyetlenségre, a kíméletlenségre. Nem elég az Ázsia-széli hadszíntér. Újabbakat nyitnak az ikertornyoknál, Párizsban, francia földön, mindenütt, ahol az európai keresztény kultúra termékeny múltban, békében, biztonságban gyökerezik, működik. Az ellenség egykor Hitler Adolf csodálója volt.
Etnikai sokszínűség jellemzi. A világ összes nyelvét beszélik az ott élő közösségek. Amelyek még nem indultak el az önkéntes asszimiláció folyosóin, hogy beleolvadjanak a nemzettestbe. Sokféle stílus érvényesül az építészetben, az asztalkultúrában, az életmódban, a vallási hitekben, embertípusban, mesterségekben, művészetben. Sokpárt-rendszer van. Parlamenti rendszer kisebbségi képviselettel. A papírpénzeken legalább három nyelven feliratoznak. Kvadrát betűkkel, jóformán magánhangzójelzés nélkül írnak. A Biblia nyelvét élővé tették. Irodalmukat Nobel-díjjal is jutalmazták.
Vannak híres egyetemek és Nobel-díjasok, iskolatípusok sokasága, zenészek tömegével, és zenei fesztiválok, világtalálmányok, fiatalok, katonák és katonalányok, sokgyermekes családok, elvakultak és felvilágosultak, hazafiak és világpolgárok egyszerre. Éghajlata szubtrópikus, növényzete buja, a sivatag mégis kéznyújtásra. Öntözött ország. Vízzel és sajnos rengeteg vérrel. Holt-tenger és élő lelkiismeret. Holokauszt-múzeum (Yad Vashem) és virágzó, kimeríthetetlen régészet, romok és folytonos építkezés. Bizakodás a jövőben.
Rengeteg volt városfelünk él ott. Ezerszám egykori erdélyiek, akik már vissza-visszajárnak. Leginkább repülővel, szívvel és hittel közelíthető meg az ország. Mely békében élne, ha…
Izrael.
