Nemrégiben több, emberéleteket követelő közúti baleset rázta meg közelebbi környezetünket, és már beköszöntött a tél is, amelynek megérkezése menetrendszerűen meglepi az átlagos közlekedőket, ilyenkor a hirtelen megváltozó útviszonyok miatt hatványozott a balesetveszély. Nem is jöhetett volna időszerűbben egy olyan civil kezdeményezés marosvásárhelyi rendezvénye, amelyről példát kellene vegyenek a közlekedés biztonságáért illetékesek.
Ugyanebben a lapszámunkban olvashatnak az egyik többszörös hazai ralibajnok kezdeményezésére elindult körútról, amelynek keretében iskolákat keresnek fel, és a diákokat oktatják a biztonságos közlekedésre. Az említett versenyző nem az egyetlen a romániai autósport komoly eredményekkel rendelkező alakjai közül, aki aktívan próbál tenni valamit a közlekedésbiztonság javítása érdekében. Több olyan oktatóközpont is működik az országban, ahol az országúti versenyzés többszörös bajnokai vezetéstechnikai tanfolyamokat tartanak, amelyeken nem versenyezni tanítják a résztvevőket, hanem biztonságos vezetésre, a veszélyhelyzetek elhárítására. Ez valahol nyilván üzlet is nekik, hiszen a versenyzés költségeit valamiből elő kell teremteni. De amikor minden áldott évben egy kisvárosnyi ember veszti életét balesetekben az ország közútjain, akkor az arra illetékeseknek el kellene gondolkodniuk azon, hogy ezeknek a profiknak a szakértelmét és tudását valamilyen módon be kellene építeni a járművezető-képzés anyagába. A hazai hajmeresztő baleseti statisztikák hátterében számos ok húzódik meg, de a forgalmi állapotokat elnézve világos, hogy a megfelelő oktatás – pontosabban annak hiánya – előkelő helyen áll ebben a rangsorban. Itt oktatás alatt nem azt értjük, hogy a zöldfülű vezetőjelöltet harminc óra alatt megtanítják arra, hogy a jármű kezelőszerveinek megfelelő működtetése révén a sávhatárokon belül tartsa a kocsit az úton, képes legyen vele elindulni, megállni, és tán még kanyarodni is. Hanem arra, ami közvetlenül ezután következik, amikor tintaszagú jogsival a zsebben, egyedül, oktató nélkül kimegy az útra, és alkalmazkodnia kell a forgalomhoz egy ismeretlen úton, vagy éppen a mostanihoz hasonló időszakban azzal kell szembesülnie, hogy pár kilométer alatt a száraz út latyakos, csúszós túlélőpályává változott. Valószínűleg sokunknak van az ismerősi körében olyan, aki bevallottan retteg a forgalomtól, és számosan vannak olyanok is, akik például éjszaka vagy csúszós úton nem ülnek volán mögé. Tisztelet azoknak, akik a tudásuk határait belátva inkább nem kockáztatják maguk és mások testi épségét, de mind nekik, mind az összes közlekedőtársuknak jól jönne az a tudásanyag, amit a profiktól el lehet lesni. A jármű kezelésének apró titkaitól a forgalmi helyzetekhez való alkalmazkodásig. Sokunknak van olyan közelebbi vagy távolabbi néhai ismerőse vagy rokona, aki még köztünk lehetne, ha a vezetőoktatást annyira komolyan vennék az illetékesek, mint kellene.
