Puskai Sarolta kiállításán

Drámai látomások, intő vészjelzések

Van úgy, hogy a sors, az élet vagy a halál különösen aktuálissá tehet egy műalkotást. Ez történt Puskai Sarolta Colectiv 2015 című megrázó grafikájával is, amellyel a marosvásárhelyi Bernády Házban látható kiállításán szembesíti a közönséget a művésznő. A napokban történt borzalmas észak-macedóniai tűzeset alkalmával pontosan azok a körülmények, bűnös felelőtlenségek ismétlődtek meg, amik tíz évvel ezelőtt Bukarestben annyi fiatal szörnyű tűzhalálát okozták. És amelyek a grafikus szerint akár meg is ismétlődhetnének, hiszen a történtek teljes tisztázása, a bűnösök megbüntetése, a hasonló esetek elkerülése, a következmények felszámolása, tanulságok levonása terén az illetékesek nem tettek eleget. A művésznő kollázsával a köztudatra, a társadalmi lelkiismeretre kíván hatni, hátha az visszahat az intézkedni hivatott hatalomra is. 

Puskai Sarolta Breaking című egyéni tárlata számos ilyen elgondolkodtató, felkavaró munkát vonultat fel. Ilyen szempontból rendhagyó is a kiállítás. Nem vidám, elandalító válogatással rukkolt elő 70. születésnapja évében a művésznő, azt mutatja be, amit négy évtizedes alkotói pályája során a legfontosabbnak érzett: figyelmeztetni embertársait, az emberiséget, a világot fenyegető veszélyekre. Így ez a halk szavú, csendes egyéniség a leghangosabb, legharcosabb művészeink közé lépett elő. Alkotásai nagyot tudnak kiáltani, nem hagyják, hogy közömbössé váljunk. Éppen ezért nyugtalanító ez a tárlat, nekünk, nézőknek is átadja létrehozójuk aggodalmait. Nem szépíti a valóságot. Állásfoglalásra késztet. A kiállított művek egy részét, főleg a nagy méretű digitális grafikákat, közös, vegyes eljárásokkal készült drámai látomásokat csoportos kiállításokról – Ariadne, Gra-Fo-Media, Protest, megyei országos és nemzetközi szalonok – már ismerhetjük, több közülük díjakat is hozott alkotójuknak; együtt, ahogy most jelentkeznek, felerősítik mindazt, amit ez a céltudatos vizuális művész üzenni akar. Sok, egyre több olyan világjelenség van, ami az utóbbi egy, másfél évtizedben bizonytalanná tette a földgolyó, az emberiség jövőjét, és témát adott neki: háborúzások, fegyverkezés, erőszak, a környezetszennyezés, egyenlőtlenség, hatalmi visszaélések, éhezés, tömeges migráció, járványok terjedése, drogozás, és még hosszasan lehetne sorolni, mi mindennel találkozhatunk ezen a tárlaton. Döbbenetes kollázsokat láthatunk a Háború sorozatából, a Felborult táj ciklusból, elképeszt a Cserno, a Fuku-shine, az Elveszett árnyak, eltévedt angyalok, a Statisztika: minden harmadik, az Árnyak a falon, a Memento mori, a Ments meg minket, bárányunk és így tovább. Mindez közösségi ügy, de egyéneken is múlik. Nem véletlen, hogy Puskai Sarolta az egyik legsegítőkészebb ember, mindig ott van, amikor a művészek közös ügyeiben, tárlatrendezéseken valamit tenni kell. Kiállításán persze személyesebb vonatkozásokra is rávilágít. Ilyen tekintetben a 102 év ++ című képe a legbeszédesebb. Érzelemteli visszapillantás családja eltelt évszázadára, közvetlen környezetünkből is több mindenre találunk rajta utalást.