Nem maradtak csámcsognivaló nélkül a szenzációk szerelmesei a hétvégén. Olyankor, mikor rendes ember pihenni szokott, a hivatásosok rajtaütöttek egy gyerekotthonon. Olyan nekibuzdulással, mintha legalábbis arra kellett volna számítaniuk, hogy holmi kaftános dzsihadisták teázgatnak merénylésre készülve az intézet konyhájában. Ehelyett kénytelenek voltak beérni csupa olyasmivel, ami a román haza intézményeiben nem számít kirívónak. Persze, azóta is a vizsgálati jogkörrel rendelkező aktatologatók kommandói egymásnak adják ugyanott a kilincset, mert nekik is szerepelni kell a hírekben, ha már a mutatványuk nem is szól akkorát, mint az első rajtaütés.
Ennek a mostani akciónak a forgatókönyve pontosan ugyanolyan, mint a 2023 nyarán óriási vihart kavart öregotthonbotránynak. Nem véletlen, ugyanaz a civil szervezet van a háttérben, és az kétségtelen, hogy ennek a csapatnak a hírverési szakértői megérdemlik a fizetésüket, mert profi munkát végeznek. Úgy tálalják (e második esetben inkább manipulálják) a nyilvánosságnak szánt közösségi posztokat, film- és képanyagot, hogy a hozzáértők csak elismerően csettinthetnek a végeredmény láttán. Meg tudják dolgozni a látszólagos szenzációra fogékony, de a finom részletekre már érzéketlen tartalomfogyasztók ingerküszöbét rendesen.
Az a bizonyos 2023-as botrány a maga idejében valóban borzalmas állapotokat tárt fel az öregotthonokban. Ami a csámcsogók számára érzékelhetetlen, az az, hogy azok a szörnyűségek nem egyik napról a másikra alakultak ki. Hosszú évek során zajlottak csendben. És csak akkor kerültek napvilágra, amikor annak az ideje volt. Mert az nem véletlen, hogy a cirkuszba annak idején belebukott a családügyi miniszter asszony. Sőt, pont azért lett a cirkusz, mert a hölgy a pártban túl magasra tolakodott, és ki kellett rántani alóla a szőnyeget. Így, amikor a gazdi levette a szájkosarat, és elengedte a pórázt, a civilek akcióba lendültek, a többit látta a közvélemény is. Ha nincs ez a politikai érdek, az öregek most is ugyanúgy senyvednének a pincében, mert ott, a hegyen túl, az egy ilyen ország és hely.
Ez a mostani ügy pedig azt mondja, hogy civilék önkéntesen is hajlandóak egy kis leszámolásra, amikor az érdekeik sérülnek. Mert másképp hogy lehetséges az, hogy a tavaly együttműködtek a hatósággal, és nem vették észre azokat az állítólagos borzalmakat, amiket most oly bő nyállal szervíroznak a csámcsogók számára? Amúgy aki járt már bármely oknál fogva is egy ilyen gyerekotthonban, pláne olyanban, ahol sérült kicsinyeket gondoznak, az pontosan tudja, hogy a feltálalt borzalmak lepkefingnak is nehezen minősíthetők. Civiljeink ingerküszöbét is csak akkor érték el ezek a szörnyűségek, midőn megszűnt a szerződésük a hatósággal. Elapadt a zsozsó, felbuzdult a kurázsi. Bőr a pofán sosem volt. És ott lóg a fogason még az ötvenes évekből visszamaradt vedlett fekete bőrkabát és micisapka is.
