Prof. dr. Khoor András a transzplantációról

Nem fogadják a bécsi AKH szakklinikán a tüdőátültetésre előjegyzett romániai pácienseket – röppent fel a hír, és kapott egyre nagyobb teret március végén a sajtóban. Állítólag azért, mert csökkent az egészségügyi központ befogadóképessége, és március 31-én a Romániával kötött szerződés is lejárt. Ekkor a bukaresti Sfânta Maria kórház jelezte, hogy készen áll a tüdőátültetésekre, de kiderült, hogy mégsem felel meg a feltételeknek. Ennek ellenére a kórház megkapta az akkreditációt, ugyanis a Hannoverben élő Igor Tudorache romániai származású sebészorvos vállalta, hogy Bukarestbe utazik, és elvégzi a műtéteket. Később kiderült, hogy a bécsi kórház újra fogadja a tüdőátültetésre szoruló romániai betegeket, s közben lehetőséget nyújt egy olyan programban való részvételre, ami lehetővé teszi, hogy a magyarországi minta alapján egy év alatt Románia is kidolgozzon egy tüdőátültetési programot – nyilatkozta az egészségügyi tárca vezetője. 

Amikor a leghevesebben zajlott a tüdőátültetés körüli vita, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem diákjainak Tudományos Diákköri Konferenciáján prof. dr. Khoor András patológus egyetemi tanár, az Amerikai Magyar Orvosszövetség elnöke a tüdőtranszplantáció patológiájáról tartott előadást. 

Ezt követően Khoor professzort arra kértem, mondja el: – Hogyan vált a tüdőpatológia elismert szakértőjévé? Milyen utat tett meg a több mint 400 orvost foglalkoztató floridai kórházig?

– Tanulmányaimat 1981-ben végeztem a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Rezidensként előbb a Szent László Kórház patológiáján*, majd az 1-es Kórbonctani Intézetben dolgoztam, amit egy rövid neonatológiai kitérő követett. 1989-ben jutottam ki az Egyesült Államokba, ahol a Vanderbilt Egyetemen a tüdő fejlődésével kapcsolatos kutatásokat végeztem, amit egy rezidensi időszak követett ugyanott. Ezután a rochesteri Mayo Klinikán ösztöndíjasként a tüdőpatológiával foglalkoztam, majd Tampában, Floridában dolgoztam néhány évig, onnan kerültem vissza a jacksonville-i Mayo Klinikára Floridába, ami azóta is a munkahelyem. 12 éve vezetem a klinika laboratóriumi és patológiai osztályát. 

– Szinte fölösleges kérdezni, hiszen az előadás is azt bizonyította, hogy fő kutatási területe továbbra is a tüdőszövet.

– Általános sebészi patológiát végzek, speciális területem a tüdő patológiája. Az érdekesebb, nehezebb eseteket – például tüdőtumorok, intersticiális tüdőbetegségek, tüdőátültetés – hozzám hozzák konzultációra az intézetből és olykor az intézeten kívülről is. A Mayo Clinic College of Medicine professzoraként a rezidensek, ösztöndíjas orvosok gyakorlati képzése is a feladataim közé tartozik. 

 

Mikor indokolt a tüdőátültetés? 

Khoor professzor elmondta, hogy a klinikán, ahol dolgozik, 2001-ben kezdték el a tüdőtranszplantációt, és napjainkban 40 tüdőátültetést végeznek évente, ami az Egyesült Államok viszonylatában a mennyiséget illetően a középmezőnyt jelenti. 

– A tüdőtranszplantáció az előrehaladott korú vagy a tüdőbetegség végstádiumában levő betegek életét hosszabbíthatja meg. Ezeknél a betegeknél bármilyen kezelés ellenére olyan légzési elégtelenség állhat fenn, amire az egyetlen terápiás beavatkozás a tüdőátültetés lehet. Abban az esetben, ha a végstádiumú tüdőbetegséghez rendkívül súlyos szívbetegség társul, tüdő- és szívátültetést végeznek. A tüdő-transzplantációt szükségessé tevő kórokok egyik csoportját a tüdőszövet megbetegedései, a másikat a tüdő keringését érintő betegségek alkotják.

Ezek közé tartozik a cisztás fibrózis, amely a külső elválasztású mirigyek kóros váladéktermelésével jár. Örökletes betegség, amelynek során a légutakban sűrű váladék rakódik le. Emiatt a bronchusok kitágulnak, ami gyakori fertőződést, gyulladást okoz, ennek következtében tönkremegy a tüdő. Az idiopátiás tüdőfibrózis a tüdőszövet léghólyagocskáit érintő, ismeretlen eredetű krónikus gyulladás, mely a kötőszövet felszaporodásához vezet, ezzel csökkentve a légzőfelületet és a tüdő tágulási képességét. Halálos kimenetelű kórkép. Idősebb korban a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) miatt lehet szükség tüdőátültetésre.

A betegséget általában az évekig tartó dohányzás okozza. A pulmonáris artériás hipertónia a tüdő artériás rendszerében kialakult, ismeretlen eredetű nyomásemelkedés. A szarkoidózis a test különböző szerveiben kórosan felszaporodott gyulladásos sejttömeg-képződéssel járó megbetegedés.

Az előadás során Khoor professzor bemutatta, hogy ezek a betegségek milyen elváltozásokat okoznak a tüdőben, és hogyan lehet a tüdőszövetből a pontos diagnózist megállapítani.

 

Gátak

– A tüdőátültetés mint műtét bonyolultabb-e a szívátültetésnél? – kérdeztem az előadást követően.

– Valójában az, de a korábbi műtéttechnikai nehézségeket mára megoldották. Ahogy említettem, a tüdőátültetésnek két gátja van, az egyik a donortüdők elérhetőségének a nehézsége. Gyakrabban ültethetők át más szervek, míg az agyhalott személyek tüdeje nincs mindig olyan állapotban, hogy transzplantálható legyen. A tüdőt különböző módszerekkel próbálják kezelni, hogy alkalmassá váljon a beültetésre. A Mayo Klinikán erre a célra egy külön részleg épült, ahol a donortüdő revitalizációjával foglalkoznak. Ezzel meg lehet majd duplázni az átültetések számát az elkövetkező öt évben.

Az átültetés szükségességének véleményezésekor figyelembe veszik, hogy nem áll-e fenn a betegnél olyan ellenjavallat, amely nem kedvez a transzplantációnak. Ha ezt kizárták, a beteg életkorát, vércsoportját, lakóhelyét veszik számításba. Felteszik a kérdést, hogy mennyi a valószínűsége annak, hogy meghal, ha nem kap új tüdőt, továbbá számbaveszik az esélyét a túlélésre, ha megtörténik a transzplantáció.

Az Egyesült Államokban 2005-ben vezették be a várólistát, ami az elhalálozások számának a csökkenéséhez vezetett.

A tüdőátültetés során a súlyosan beteg tüdőt új, egészséges donortüdőre cserélik. A donortüdőt egy olyan szakértői bizottság által agyhalottnak nyilvánított egyénből veszik ki, akit előzetesen alkalmasnak találtak erre a célra. A tüdőtransz-plantált betegek életük végéig immunszuppresszív kezelésben részesülnek, amit már a műtét után el kell kezdeni, és naponta rendszeresen ugyanabban az órában szedni kell az immunrendszer működését csökkentő szert. Lehet egy tüdőlebenyt, egy fél tüdőt vagy egy egész jobb és bal tüdőt transzplantálni. Ez utóbbival hosszabb a túlélés. 

Szövődmények

– Milyen szövődmények kísérhetik a tüdőátültetést?

– Először is szövetidegen szerv kerül a szervezetbe, amelyet megpróbál kilökni, ezért a beteg kezdettől kilökődést gátló gyógyszereket kap. Ennek ellenére az akut kilökődés előfordulhat a műtétet követő órákban, napokban. Az akut kilökődési reakciót beindíthatja az elégtelen immunszuppresszió vagy egy vírusfertőzés.

A krónikus légúti kilökődés hosszabb idő, 5-10 év után következik be. Egyik leggyakoribb oka a bronchiolitis obliteráns szindróma, a KOB, ami a tüdőhörgőcskék elzárulásával járó gyulladás. A légutakban keletkező hegszövet elzárja az ér belvilágát, ami légúti elégtelenséghez vezet. Mivel a tüdő közvetlen kapcsolatban van a levegővel, a kórokozók könnyen bejutnak, és a fertőzés mindig problémát jelenthet. A szervezet az immunszupresszív gyógyszerek szedése ellenére is tönkreteszi az általa idegen szervnek tekintett tüdőt. Hat év alatt a betegek 50 százalékában fejlődik ki a KOB, 12 év elteltével a 80 százalékukban. A krónikus vasculáris kilökődést érgyulladás okozza. Az antitest által mediált kilökődés akkor áll fenn, ha a keringésben megjelennek és kimutathatók a donorra jellemző antitestek, miközben a beültetett tüdő működése romlik. A betegek gondozása során nagyon fontos, hogy a szövődményeket minél hamarabb diagnosztizálják.

Az influenzaszerű tünetek alapján – láz, hidegrázás, szédülés, hányinger, köhögés, légzési nehézségek, mellkasi fájdalom – nem könnyű eldönteni, hogy fertőzésről vagy a kilökődésről van szó, ilyenkor a tüdőbiopszia lehet a meghatározó. 

Tüdőátültetés után a betegek 94 százaléka megéli az egy évet, hatéves túlélést a transzplantáltak 50 százalékánál figyeltek meg, 12 éves túlélést a betegek 20 százalékánál. Kétoldali átültetésnél jobbak az eredmények, a fiatal betegek tovább élnek, és a nagyobb központokban, ahol nagyobb tapasztalatra tettek szert, nagyobb a túlélés esélye is – összegezett Khorr professzor. 

*

Dr. Khoor András több mint 50 tanulmány szerzője, és az Archives of Pathology & Laboratory Medicine szerkesztője. Tagja a Magyar Patológusok Társaságának és ezen belül a Citodiagnosztikai Szekciónak. 1997-től vesz részt az Amerikai Magyar Orvosszövetségben (Hungarian Medical Association of America, HMAA), amelynek jelenleg az elnöki tisztségét tölti be. A szövetség egyik fő támogatója a MOGYE hallgatói által szervezett Tudományos Diákköri Konferenciának. 

 

* A patológia a beteg sejtek, szövetek és szervek szerkezeti és funkcionális változásaival foglalkozik.