2021. április 13., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Olyan rég nem volt ilyen rendezvény Marosvásárhelyen, hogy kuriózumnak is tekinthető a marosvásárhelyi Art Nouveau Galériában február 19-én nyílt plakátkiállítás. Ezt talán az is magyarázhatja, hogy a digitális világ előretörése, a reklámeszközök és -hordozók változása az utóbbi években háttérbe szorította a hagyományos plakátozást. A jelző itt nem a plakátművészet milyenségére vonatkozik, magát a műveletet helyezi képbe, a hirdetésnek, reklámozásnak, népszerűsítésnek azt a módját és tárgyát, amely a 19. század végén, a 20. elején kezdett látványosan felvirágozni, főleg a szecesszió és a Bauhaus-mozgalom jeles képviselőinek köszönhetően. Majd aztán egyre dinamikusabban, erőteljesebben, mindegyre megújulva vált az utca művészetévé, amíg nyugdíjba nem küldte az említett nagy technikai, szemléleti fordulat, a vizuális szándékok és elvárások újabb hulláma. Talán a színház az, amely továbbra is leginkább épít a plakátos figyelemfelkeltésre. Ha jól emlékszem, városunkban a legutóbbi plakátkiállítás is színházi jellegű volt, a Stúdió Színház előcsarnokában még tanácskozást is rendeztek róla. 


Remember – a marosvásárhelyi Art Nouveau Galériában nyílt poszterkiállításon



Vásárhely különben a plakátművészetnek is adott kiváló egyéniségeket. Gondoljunk csak Bortnyik Sándorra, aki egész fiatalon itt lépett a művészi sikerek útjára, Budapesten éppen merész, egyéni hangú plakátjaival vált ismertté, majd nemzetközileg is elismertté a múlt század első felében. De említhetnénk mai példát is. A jelenleg Budapesten élő, korábban Bukarestben, később az Amerikai Egyesült Államokban alkotó Tamás Klára két plakátja a New York-i Modern Art Museumba is bekerült. És azt is mondhatnám, hogy a galéria új neve, az art nouveau a szecesszió francia megnevezése, így igazán indokolt ilyen plakátkiállítások rendezése is. Persze aligha került volna erre sor, ha a világjárvány nem nehezíti meg a művészek utazását és a tárlatnyitásokkal kapcsolatos sok tennivalót. A Képzőművészeti Szövetség helyi fiókjának vezetői a kényszerűségből erényt tudtak faragni, és saját plakátgyűjteményükből, posztereikből, katalógusaikból egy változatos, tetszetős kiállítással sikerült felidézniük e fontos kiállítótér eltelt évtizedeinek művészeti eseményeit. Ezért is lett Remember a mostani poszterkiállítás címe. 





Művészeti eseményekről, egyéni és csoportos tárlatokról, kiállításnyitókról adnak hírt ezek a színes, illetve fekete-fehér grafikák, különböző méretű és stílusú poszterek. Csoportosítva vagy egyenként, falra helyezve, rögtönzött hirdetőoszlopokra akasztva, építve, posztamensekre fektetve derűs, mozgalmas látványt nyújt a sok, változatos stílusú plakát, katalógusborító. Ezeket a posztereket, meghívókat a bemutatkozó művészek tervezték, készítették, ez is kedvezően alakította a sokféleséget, azt is jelezve, mennyi alkotói törekvéssel, stílusirányzattal találkozhattak a tárlatlátogatók az elmúlt években. A látványt még mozgalmasabbá teszi, hogy képernyőkön is peregnek a képek, grafikák, úgy tűnik, örök mozgásban van a tárlat. Szomorúan kell tapasztalnunk, hányan hunytak el azok közül, akiket korábban tapssal, elismerő gondolatokkal jutalmazott a közönség. De azt jóleső érzéssel nyugtázhatjuk, hogy életképes, erőteljes a megye képzőművészeti mozgalma, mindegyre bemutatkoztak fiatalok is, és az ország más központjaiból, sőt határokon túlról is érkeztek kiállítani markáns arculatú alkotók. A folytonosság biztonságát pedig az olyan hagyományként gyökeret eresztett rendezvények adják, mint az Ariadne (1996-tól), a Totem és a megyei szalonok, amelyek egy ideje már műfajonként szakosodva kínálják a látnivalót.