Friss adatok szerint az országban milliónyival több bankkártya van, mint ember, miközben a lakosságnak közel fele bankszámlával sem rendelkezik, és egyhamar nem is fog. Mikor nemrégiben a kormány az adócsalás visszaszorításának indokával korlátozni próbálta a készpénzforgalmat, nem véletlenül lett a dologból hatalmas felzúdulás.
Más téren is érzékelhető, de a banki szolgáltatások terére különösen igaz, hogy hatalmas szakadék tátong a város és a vidék között. A lakosság közel fele él vidéken, de a bankautomatáknak csak egytizede van ebben a környezetben, és jócskán vannak olyan helyek a hazában, ahol a bankfiókok gyakorisága a fehér hollókéval vetekszik, és a párbajban a hollók állnak nyerésre. Ilyen banki infrastruktúra mellett nem csoda, hogy a különböző felmérések szerint a lakosság egyharmada nem bízik a bankokban, közel felének számlája sincs. Ehhez hasonló arányú ember kapja még mindig borítékban a bérét, és vidéki környezetben érthető módon a működő kártyaolvasóval felszerelt boltok is ritkaságnak számítanak. Egyszerűen semmi nincs, ami a vidéki környezet lakosságát érdekeltté tenné abban, hogy pénzügyei intézése terén belépjen a huszonegyedik századba. Ugyanez azt is jelenti, hogy a kormány adócsalás ellen hozott intézkedéseinek a java legfeljebb viccnek jó az ország felében. És ez nagyon jól van így, semmi pénzért nem változtatnának rajta.
Mert ha már az adócsalás kerül szóba, nyílt titok, hogy például a hozzáadottérték-adó harmada tűnik el szorgos kezekben a gazdaság és az államkincstár közti kanyargós úton. Ekkora pénzeket kisstílű csalóknak esélyük sincs megzenésíteni, ilyen mértékű lopáshoz olyan szakavatott maffia szükséges, aminek láttán a szicíliai kartársak is elismerően bólogatnak. Ehhez elengedhetetlen kellék, hogy az ország vidéki része és annak lakossága kívül essen a bankok és a digitális banki szolgáltatások radarján, de ne is akarjon ez a réteg különösebben művelődni ezen a téren. Mert ahol az az alapvető, hogy minden pénz kézbe jön és kézből megy, ott például a számlakérés a vásárlásnál fel sem tevődik. Minél szélesebb ez a közeg, annál könnyebb ipari szinten űzni a feketekereskedelmet, amiből milliárdokat aratnak egyesek. És már csak hab a tortán, hogy ugyanebben a környezetben lehet zavartalanul feketén fizetni a munkavállalókat, ami más természetű, de szintén adócsalás. Ilyen mértékű üzletelés elképzelhetetlen pusztán a törvényt megkerülni hajlamos emberek honpolgári buzgalmából, ennek az iparnak a működtetéséhez komoly politikai hátszél is szükséges. Nem véletlen, hogy a hatalomba a módszerváltás óta szinte bebetonozott szocik hátországát ez a regáti vidék képezi.
