Példamutató személyiségeket díjaztak

A tudomány, az oktatás, az építő munka szolgálatában

Mai világjárványos világunkban, amikor minden téren beszűkültek a lehetőségek, jóleső érzés a mások örömében osztozni. Erre nyújtott alkalmat az Áder János köztársasági elnök által adományozott magyar állami kitüntetések ünnepélyes átadása április 13-án a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Karának épületében. A Magyar Érdemrend lovagkeresztjét dr. Kelemen András rektori tanácsosnak, volt dékánnak, egyetemi adjunktusnak, a Magyar Arany Érdemkeresztet Buksa Éva-Mária nyugalmazott magyartanárnak Tóth László főkonzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetője adta át. 

A Perczel László konzul vezette ünnepségen jelen volt prof. dr. Dávid László, a Sapientia EMTE Szenátusának elnöke, prof. dr. Tonk Márton rektor, doc. dr. Domokos József dékán, Péter Ferenc, a megyei tanács elnöke, dr. Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere és más meghívottak. 

Jelzés- és jelképes értékű, hogy a díjátadást az erdélyi magyar oktatás egyik erős bástyájának számító intézményben, a Sapientia EMTE marosvásárhelyi campusában szervezték – mondta beszédében Tóth László főkonzul, aki a kiváló teljesítmények elismerésének a fontosságát emelte ki. Ezt évente két alkalommal, március 15-én, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, valamint augusztus 20-án, az államalapítás és a Szent Istvánra emlékező ünnepség alkalmával teszi meg a magyar állam, kitüntetve azokat a példamutató személyiségeket, akik a haza érdekének előmozdításában és az egyetemes emberi értékek kialakításában végeznek kimagasló tevékenységet. Továbbá fontosnak tartják az ifjúság tanítását és nevelését, a magyar tudomány és kultúra ápolását, a nemzeti öntudat erősítését, a magyarság összetartozásának elmélyítését. Életpályájukkal szűkebb közösségük és a Székelyföld ügyét szolgálják, munkásságuk által a nemzetet gazdagítják, amiért köszönetet érdemelnek – hangsúlyozta a főkonzul.

„Kiváló szakember, kutató, ízig-vérig tanárember”

A laudációkat Perczel László konzul mutatta be.

Dr. Kelemen András méltatásában elhangzott, hogy Gyergyóremete szülötte, a középiskolát a csíkszeredai Márton Áron Líceumban végezte, majd a Brassói Egyetemen szerzett villamosmérnöki oklevelet. Gyakorló mérnökként a Marosvásárhelyi Áramszolgáltató Vállalatnál kezdte a pályáját, majd kutatómérnökként dolgozott. 

„A Sapientia EMTE Villamosmérnöki Tanszékének adjunktusi állását 2003-ban nyerte el, ahol jelenleg is dolgozik. Doktori disszertációját 2007-ben védte meg a Brassói Transilvania Egyetemen. 2013-tól a közelmúltig a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Karának dékánja volt. Célkitűzése az intézmény felelősségteljes és stabil működtetése a szülőföldön való boldogulás érdekében. Nagymértékben hozzájárult az egyetemi infrastruktúra fejlesztéséhez, a marosvásárhelyi campus arculatának kialakításához, a hosszú távú fejlesztéseket lehetővé tevő rendezési terv kidolgozásához. Ez sokszor nehéz feladatok elé állította, amelyeket alázatosan, saját idejét, energiáját nem kímélve próbált megoldani.

Dékáni tevékenységének két mandátuma alatt az egyetem legnagyobb karának tizenegy szakot felölelő oktatási kínálata két alapképzési és négy mesterképzési szakkal bővült, ugyanakkor megvalósult kilenc tanulmányi program akkreditációja. Ennek szervezésében jelentős volt az általa vállalt munka és empátia, amely nélkül lehetetlen a szakok kiépítése, stabil pályára állítása. A magiszteri képzések elindításának köszönhetően az egyetem minőségileg tudott előrelépni.

Dr. Kelemen András kiváló szakember, kutató és ízig-vérig tanárember. Kutatási területe a teljesítményelektronikához kötődik… Több tucat eredeti műszaki megvalósítás, tudományos cikk, találmány szerzője, tudományos eredményeit a Sapientia égisze alatt közölte. Több tanítványát bevonta kutatásaiba, és segíti a tudományos cím megszerzésében.

Mindezek mellett arra is volt energiája, hogy az Acta Universitatis Sapientiae folyóirat villamos- és gépészmérnöki sorozatának felelős szerkesztőjeként annak nemzetközi elismeréséért dolgozzon” – hangzott el a laudációban, majd a főkonzul átadta a kitüntetést, amit hosszú, szinte véget nem érő taps követett.

Értelmes célok érdekében 

Köszönetében dr. Kelemen András úgy vélekedett, hogy kitüntetése egy közös erőfeszítés méltányolása. Elsősorban hálás a Jóistennek, hogy értelmes célok érdekében dolgozhatott. Köszöni, hogy az élet erre lehetőséget adott, és munkatársainak azt, hogy együtt járhattak olyan utakon, amelyek az említett célok felé vezetnek. Megköszönte Dávid László professzornak, hogy támogatóan, kollegialitással, barátsággal fordult felé, és a megbízatást, hogy részt vehetett a sok évtizede dédelgetett közös álomban, az egyetem építésében, ami óriási felelősséget jelent az egész magyar nemzet iránt. Köszönetet mondott a csíkszeredai főkonzulátusnak, hogy mindvégig segített abban, hogy az egyetem bekerüljön a Kárpát-medence vérkeringésébe. Végül pedig a köztársasági elnöknek szólt a hála a kitüntetésért és a miniszterelnöknek a felterjesztésért. 

Elkötelezett, értékmentő cselekvés 

A következőkben Perczel László konzul Buksa Éva-Mária munkásságát méltatta. 

A tanárnő élete szülővárosához kötődik. A Bolyai Farkas Líceumben érettségizett, a Tanárképző Főiskola román–magyar, majd a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar–francia szakán végezte tanulmányait. Ezt követően 13 évig Marosvásárhelyhez közeli falvakban, 26 évig Marosvásárhely különböző iskoláiban tanított.

„Sikeres pedagógusi pályája során tanítványait gyakran díjazták a megyei vagy országos magyar tantárgyversenyeken. Számos irodalmi műsort, irodalmi kirándulást, mesemondó, népdal- és szavalóversenyt szervezett, a hagyományőrzésre figyelve népi táncokat, dramatizált népballadákat, népszokásokat mutatott be diákjaival.”

A rendszerváltást követően „úgy érezte, hogy nemcsak kötelessége, de lelkesítő erőforrás számára az elkötelezett értékmentő cselekvés: a magyarság történelmi és művelődéstörténeti gyökereinek feltárása, megőrzése, ezek tovább éltetése és átadása az ifjú nemzedéknek”. Ennek jegyében 1992-től három könyvben adta ki színműveit, amelyekben jeles történelmi személyiségek és művelődéstörténetünk kimagasló egyéniségeinek példaadó életpályáját mutatta be. Több színjátékát adták elő színpadon, televízióban vagy rádióban itthon és a határokon túl is.

„Részt vett a Bolyai Farkas Líceum múltját felelevenítő Bolyai-világtalálkozókra tervezett időszakos emlékkiállítások munkálataiban, 2014-ben megalkotta a Bolyai iskola és a Református Kollégium számára az iskolamúzeumot. 2018-ban Erdőszentgyörgyön neki köszönhetően jött létre a Bodor Péter-múzeum, ami a Rhédey-kastély földszintjén talált otthonra. Az erődtemplom melléképületének falán két, Bodor Pétert idéző emléktábla is az ő ötlete és munkája nyomán született.” 

„Rendszeresen tart irodalmi és történelmi témájú előadásokat neves magyar személyiségekről. Tanulmányai, esszéi és műveiből részletek jelentek, jelennek meg különböző erdélyi és magyarországi újságokban, folyóiratokban, kiadványokban és antológiákban.” Tevékenységét több kitüntetéssel ismerték el. Az évek során több erdélyi kulturális intézményt, létesítményt anyagilag támogatott. 

Munkája és tetteinek célja, hogy az egységes nemzeti művelődést szolgálja, és segítsen abban, hogy erdélyi nemzettársai a magyarság közös történelmét, közös kultúráját megismerve tudatosan, büszkén vállalják identitásukat. Hiszi, hogy nemzeti múltunk szellemi és erkölcsi értékeinek felmutatása valódi közösségformáló erővé és identitástudatunkat erősítő tényezővé válhat – hangzott el többek között a méltatásban.

Múlt, jelen, jövő 

A kitüntetett köszönetet mondott mindazoknak, akik méltónak tartották a magas kitüntetésre, és hozzásegítették a díj elnyeréséhez. Külön megköszönte Áder János államelnöknek és Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy figyelmük kiterjed azokra is, akik Erdélyországban dolgoznak a magyarságtudat és nemzeti kultúránk megőrzéséért. 

Sok szép és tanulságos idézettel teli beszédében irodalmárként az irodalom társadalmi szerepét hangsúlyozta. „Nevelői optimizmussal, az építők meggyőződésével állítom: a múlt értékeit őrizve és másokkal megismertetve a Jelent szolgáljuk ugyan, miközben szebb, méltóbb magyar jövendőnket építjük…”. 

Önazonosságunk és önértékelésünk erősítésének felvállalásához olyan emberi személyiségjegyek szükségeltetnek, mint a hűség a nemzethez, az ősökhöz, a szülőföldhöz, az anyanyelvünkhöz és a családhoz; a felelősségérzet az ősi örökségért, haladó hagyományaink megőrzéséért, az ifjú nemzedék sokoldalú képzéséért, neveléséért. Szükséges továbbá az alkotó akarat és a példás kötelességteljesítés a munkahelyen és a közjó szolgálatában: tapasztalataink és tudásunk átadása a tanuló ifjúságnak és a nemzettudat mint erőt és biztonságot adó felemelő érzés – vallja Buksa Éva. 

„Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk!” Kós Károly száz éve megfogalmazott állásfoglalása a Kiáltó szóban egybecseng saját elvi-érzelmi céljaival, mutatott rá köszönetében, amelyet a Bolyaiak városában egy Bolyai-aforizmával zárt: „Minden közösség annyit ér, amennyi értéket teremt.”

A közösséget szolgálta, jól képzett tanárkollégákat nevelt

A továbbiakban felszólalt dr. Dávid László professzor, a Sapientia EMTE Szenátusának elnöke. 

Beszédében utalt arra, hogy a kitüntetések átadása előrendezvénye az egyetem húszéves fennállásáról való megemlékezésnek. Felidézte az intézmény létrejöttét ünneplő csíkszeredai találkozón az akkori külügyi államtitkárként tevékenykedő Németh Zsolt megjegyzését: a marosvásárhelyieknek örvendeniük kell, hogy felugorhattak egy robogó vonat utolsó kocsijára. „Ha már így történt, nemcsak megtűrt utasok szerettek volna maradni, hanem tenni is azért, hogy a vonat még jobban robogjon, és ez meg is valósult. Az eltelt évek során az egyetemet akkreditálták, és 10-12 éve megszaporodtak a diákok által elért országos és nemzetközi díjak, amiben jelentős szerepe volt a Marosvásárhelyi Karnak.” 

A továbbiakban dr. Kelemen András munkásságát értékelte, aki nyolc éve vállalta el a kar vezetését, igazi tanáremberre valló szemlélettől vezérelve: „tanítani csak úgy érdemes, hogy az átadott tudást tanítványaink életük végéig magukkal vigyék és hasznosítsák”. 

Bár a kitüntetett kiváló villamossági szakember, és olyan korszakban élünk, amikor erre a szakmára nagy szükség van, hiszen most alakul át villamoscentrikussá az autóipar, a világ, ezt a tudását félre tudta tenni, hogy a dékáni teendőkre összpontosítson. A kedvező légkörben, amelyet megteremtett, az egyetem legnagyobb karává vált a marosvásárhelyi, ami nem volt könnyű feladat, hiszen néha a tudatlanság és rosszindulat ellen is harcolnia kellett a folyamatos építő munka mellett, amely nemcsak a falak felépítéséből állt. Azt az épületet is neki köszönheti az egyetem, amelynek előadótermében az ünnepség zajlott – mutatott rá Dávid László professzor. 

Azonkívül, hogy a kitüntetett jó szakember, jó ember, az a többlet, amiért érdemes odafigyelni rá, hogy rohanó, önző világunkban a saját érdekei elé tudta tenni a közösség érdekeit, és le tudott mondani saját előmeneteléről, hogy a közösséget szolgálja. Másik érdeme, hogy úgy nevelte diákjait, hogy jól képzett szakemberekké váljanak. A szaktudás mellett megszerettette velük a tanítást is, elérve, hogy tucatnyian közülük tanárkollégái legyenek, akik büszkék arra, hogy tőle sajátították el a hivatást, idősebb kollégái pedig arra, hogy vele dolgozhattak – hangsúlyozta a szenátus elnöke. 

Az ünnepségen Kásler Magda népdalokat énekelt. A díjátadás nemzeti imánkkal kezdődött és a Szózattal fejeződött be, amelyeket a Maros Művészegyüttes tánckarának vezetőjével énekeltek együtt a résztvevők.