Pásztorjáték, angyalhang

Ünnephívó bemutató a Maros Művészegyüttesnél

A népi világ ünnepre készülését, a kis Jézus várásának legszebb rezdüléseit, a Messiás megérkezésének túláradó örömét, de a lélek nagypénteki vergődését is megszólaltatja a Maros Művészegyüttes Betlehemes hercegecske című legújabb műsora, amelyet december 16-án, pénteken este mutattak be az együttes kövesdombi székházában. A műsort Barabási Attila Csaba, a Maros Művészegyüttes igazgatója állította össze.

„Harmatozzatok egek onnan felülről, és a fellegek csepegjék az igazat./ Nyilatkozzék meg a Föld, és teremje az Üdvözítőt” – hangzott fel a színpadon az adventi fohász, majd a gregorián ének után a Harmatos a kukorica levele című népdallal vonultak be a nézőtérről a közös ünnepre hívogatók, akik a következő percekben pálpataki táncokkal teremtettek a pódiumon fergeteges hangulatot. A lábak dobogását nemsokára „hóba temetkezett csíki havasokon” születő ima, Széllyes Sándor Székely karácsonya váltotta fel, amelyben a magyarnál „egy kicsivel több” nemzetének „egy kicsi boldogságot” kérő székely legény ezt a választ kapja az Úrtól: „Jól van, Áron fiam, és most tartsunk rendet:/ Ez a »kicsivel több« megmagyaráz mindent./ Én megértettelek, és most érts meg te is:/ Kicsivel ezért több a szenvedésetek is.”

Ezt követően ének és vers gyönyörű párbeszéde elevenítette fel a szentesti csodát: „Betlehemnek városában, karácsonykor éjféltájban/ Fiúisten ember lett, mint kisgyermek született…” A pillanat emelkedettségét az angyalhangra ébredő pásztorok jelenete szójátékból eredő humorral ellensúlyozta: az öreg, nagyothalló nyájőrző a „kelj föl”-t „tejfölnek”, a „Betlehembe Jézuskához” úti célt „Debrecenbe Iluskához” utasításnak érti. Az égi hívásnak engedelmeskedők természetesen a Pásztorok, keljünk fel kezdetű dalt éneklik az úton, majd újra a népi köszöntők önfeledt derűje, csipkelődő, nevettető szófordulatai következnek, hogy aztán újra lírai magasságokba szárnyaljon a lélek Mária szálláskeresésének és a Megváltó születésének megéneklésekor. A továbbiakban újabb karácsonyi pásztorjáték-jelenetek rengették meg a színpadot. 

A földi élet tartozékaitól – a sült kalácstól, kolbásztól, butéliától – újra az ég felé vitt ezután a dal, oda, ahol „Paradicsom kőkertjében/ Aranyszőnyeg leterítve,/ Azon van egy rengő bölcső,/ Abban fekszik az Úr Jézus.” Ekkor villant be először a nagypénteki kép: „Nem láttam én szebb termő fát,/ Mint a Jézus keresztfáját…”, ami aztán tovább élesedett Kásler Magda kristályhangján: „Mikor Jézust viszik nehéz fakereszttel, / a szent Szűzmária sírva leborula”. 

Az előadás szerkezete a feszültségkeltés első számú eszközére, az ellentétezésre, pontosabban az égi és földi motívumok találkoztatására épül. Ezt támasztja alá a korábbi jelenetet követő, Porka havak esedeznek, de hó reme róka… kezdetű regösének is, amit aztán szívbe markoló cigány kántálás, majd fergeteges cigánytánc követ. 

„Betlehem városában,/ karácsony éjféltájban/ megszületett Jézus/ barmok jászlában” – hallhattuk újra Kásler Magdától a szentesti éneket, ami szintén a nagypénteki látomással zárult: „…szárnyam csattogtatnám,/ szép tollam hullatnám./ Árva lányok szednék,/ bokrétába kötnék,/ és az Úr Jézusnak/ sírhalmára tennék.” Ezután egy János-napi köszöntő csendült fel: „Kelj fel, János, ne aludjál, neved napjára virradtál”. Ezt követően a Maros Művészegyüttes táncosai, női és férfiénekkarrá alakulva – talán premierként –, szívgyönyörködtető kánonban énekelték a Rossz a Jézus kiscsizmája, Az angyalok azt üzenik: Glória és A kis Jézus megszületett, örvendjünk kezdetű dalokat. A továbbiakban pompázatos kibédi táncokat láthattunk. 

„Harang csendül, ének zendül, messze zsong a hálaének” – hangzott fel Ady Endre Karácsonyi regéje a következő percekben. Az ünnepvárás utolsó előtti mozzanatában a gyermekét altató Mária hangján tette maivá a 2022 esztendővel ezelőtti szentestét a táncosok kórusa: „Aludj, aludj, boldogságom./ Harmat csillog minden ágon./ Pici tested gyönge, mégis/ Tied lesz a föld is, ég is.” Az együttlét Kodály Zoltán szálláskérő Esti dalával zárult.

Az adventi műsor egyedi hangulatának megteremtésében a zene, a líra és a tánc csodaszép összefonódása mellett a látványvilág is kulcsszerepet kapott. A székely viseletben, kezükben parányi fénnyel fohászkodók mellett a betlehemi jászol különleges, meseszerű megjelenítése – a táncosok leheletnyit mozduló figurákká való átlényegülése – az előadás egyik különlegessége, többletüzenetének hordozója.

A Betlehemes hercegecske bemutatója utáni délutánon gyermektáncosokkal folytatódott az ünnepvárás a Maros Művészegyüttes kövesdombi termében, a XVI. Gyöngykoszorúk Gyöngye néptánctalálkozón, amelynek résztvevői – a megszokott forgatókönyvtől eltérően – adventi műsorukat vitték színpadra. A találkozón a marosvásárhelyi Boróka közép- és nagycsoportja, a Borsika, a Csillagfény, a mezőbándi Csipkebogyó, az erdőszentgyörgyi Százfonat, a maroskeresztúri Tipegők, a marosludasi Hajdina, a marosfelfalui Bíborka és a Maros Művészegyüttes utánpótlás együttese, a Napsugár mutatta be erre az alkalomra készített előadását. A fellépők sorát a Maros Művészegyüttes ünnepváró össze-

állításának jeleneteivel zárta.