Soha nem látott tiltakozáshullám indult el Romániában – íme egy tegnapi szalagcím. Az egekig szökő élelmiszer- és üzemanyagárak, a hatalmas fűtés- és villanyszámlák miatt elkeseredett emberek a politikai osztály fejét követelik. De nem csupán Romániában, Európa-szerte nagy megmozdulások bénítják az amúgy is bénán bicegő életet.
Az imént úgy fogalmaztunk, hogy soha nem látott tiltakozáshullám indult el Romániában. Korrigálnunk kell: 1989 decemberében hasonló megmozdulások voltak a diktatúra és a kondukátor ellen. Az 1989-es forradalom a kelet-európai rendszerváltozások legvéresebb megmozdulása volt.
A román hatóságok szívesen megfeledkeznének a rendszerváltozást kiváltó népi megmozdulásról, különösen arról, hogy a forradalom szikrája Tőkés László püspök volt, akinek az erőszakos kitelepítése ellen gyűltek össze a temesváriak 1989. december 15-én. A Tőkés László melletti szolidaritás és tüntetés december 16-án Ceauşescu- és kommunizmusellenes tüntetéssé alakult. A hatóságok december 17-én lövettek a nép közé, 20-án azonban a hadsereg átállt a tüntetők oldalára. A népfelkelés december 21-én terjedt át több erdélyi városra és Bukarestre. A diktátor hatalma 22-én dőlt meg, amikor kénytelen volt elmenekülni a népharag elől. December 25-én, karácsony napján végezték ki.
A rendszerváltás évfordulója azóta sem számít hivatalos ünnepnek, Temesváron december 16–20. között, Bukarestben december 21–22-én tartanak megemlékező rendezvényeket. A hatóságok szeretnék a feledés fátylát borítani december 15-ére, illetve Tőkés László szerepére.
Visszatérve a mába, egy felmérés szerint Románia vidéki lakosságának 20 százaléka – anélkül, hogy háború volna – rosszabb körülmények között él, mint az ukrajnaiak. Az emberek nyomorognak, a politikusok, szokásukhoz híven, együttérzést mímelnek, és nem fogynak ki a (többnyire be nem tartott) ígéretekből. Például a kormányfő – miután tárgyalt a jegybank elnökével és a pénzügyminiszterrel – az elszabadult infláció csökkenését ígéri jövőre, a szállításügyi miniszter meg ezer kilométer autópályát…
Erről jut eszembe, hogy Traian Băsescu megválasztásakor az RMDSZ akkori elnöke azt mondta, hogy ha a magyarok a volt tengerészre szavaznak, „lesz autópálya, lesz kisebbségi törvény”, lesz… Az akkori miniszterelnök 2000 kilométer autópályát ígért.
Aztán megláttuk, mi lett az ígéretekből.
A történelem a jelek szerint ismétli önmagát. Harminchárom évvel ezelőtt a diktátor elnyomása ellen robbant ki a népharag, az úgymond demokráciában a mindennapi élet hasonlóképpen egyre súlyosabb nehézségei ellen tüntetnek.
