Pár- és családterápiás sorozat (5.)
„Mi a tennivaló abban az esetben, amikor a házastársak különböznek nyelv, anyagiak, képzettség tekintetében, azonban, mivel gyerek van, ímmel-ámmal együtt maradnak?”
Egy férfi olvasó kérdése a következő:
„Mi a tennivaló abban az esetben, amikor a házastársak különböznek nyelv, anyagiak, képzettség tekintetében, azonban, mivel gyerek van, ímmel-ámmal együtt maradnak?”
Köszönöm a feltett kérdést, melyet elolvasva további kérdések jutnak eszembe, melyeket személyes beszélgetés alkalmával valószínűleg feltennék a probléma pontos körvonalazódása érdekében. Ezek a következők: mennyi ideje házasok? Mekkora a gyermek? Egész pontosan, helyzetekre lebontva, a felségével miben különböznek egymástól? Ezt a különbözőséget miként éli meg ön, és miként a felesége? Tudnak-e erről egymással beszélgetni? Mit tettek annak érdekében, hogy a házasságuk jobbra forduljon? Ennyi kérdésre adott válaszból gyakran kiderül, hogy tényleg ennyi-e a probléma, vagy a felhozott különbözőség mögött húzódik meg egy vagy több mélyebb elakadás. Tehát, elsőként a probléma pontos körvonalazása a fontos.
A rendelkezésre álló információk alapján az jut eszembe, hogy, főként ha gyerek is van a családban, mindent, de mindent meg kell tennie a házaspárnak, hogy a házastársi kapcsolatuk kielégítő legyen. A gyerek akkor a legboldogabb, ha látja, hogy a szülei szeretik egymást! Szándékosan nem azt írtam, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy együtt maradjanak, ugyanis egy fedél alatt is lehet a házasélet pokol, tele feszültséggel, vagy éppen a látszólagos békesség érdekében történő hallgatással. A gyereknek jó, szerető, békességet, biztonságot nyújtó családra van szüksége, a gyermek rendkívül érzékeny a szülők kapcsolatában megjelenő feszültségekre még akkor is, amikor a szülők nem veszekszenek előtte. Hogy mit lehet tenni? Valamilyen formában megtalálni a jó házastársi kapcsolat lehetőségeit, sokat munkálkodni érte. Ezen a ponton feltenném azt a kérdést, hogy naponta hány órát tölt a munkahelyén, és ehhez viszonyítva mennyi időt fordít a házastársi kapcsolat építésére, ápolására? Mások válaszai alapján tudom, hogy egy átlagos nap 8–10–12 óra munkával telik, és a házastársi kapcsolat „építésére” napi pár perc vagy annyi sem jut. Gondoljunk bele: mitől is működhetne jól a házasság? Az eltéréseket, különbözőségeket csak akkor tudjuk elfogadni, beépíteni a kapcsolatunkba, ha dolgozunk rajta, ha időt töltünk egymással, ha beszélgetünk. A párterápiákban időnként azt az egyszerű „házi feladatot” adom a pároknak, hogy napi fél, heti két-három órát töltsenek együtt. Csodák történnek ezekben az együtt töltött időszakokban: a házastársak rátalálnak egymásra, és néhány együtt töltött óra után már nem is akarnak elválni. Ilyen egyszerű sokszor.
Még az jut eszembe, hogy a gyereknek nem jó, kifejezetten káros, hogy ha csak miatta vannak együtt a szülők. Ezt ő érzi, ami nagy teher számára, ugyanis a lelke mélyén felelősséget érez a szülők összetartásáért. Minél kisebb a gyerek, ez annál károsabb! A szülők, ha igazán jót akarnak a gyereküknek, kezdjenek valamit magukkal és egymással! Például gondoljanak vissza az ismerkedésük, a kezdeti időszak történéseire, amikor még szépnek, jónak látták a másikat, és önmagukat is képesebbnek gondolták a házasságra. Próbáljanak kedvesek, figyelmesek lenni egymással, iktassák be a napi párbeszédbe a „kérlek”, „légy szíves”, „köszönöm”, „bocsáss meg”, „hibáztam”, „szeretlek” szavakat. Vagy egyszerűen, a nap bármelyik szakában szavak nélkül öleljék meg a másikat. Az sem baj, ha mindez túlságosan tudatos és ügyetlen az elején, gyakorolják csak, nincs olyan sértődött, eljegesedett szív, amely ezekre az apró lépésekre ne reagálna.
A sorozat következő részében a Biblia szerepével kapcsolatos olvasói kérdéshez fűzök néhány gondolatot, majd a házasságon belüli időbeosztásról lesz szó.
Témajavaslataikat, kérdéseiket, a témához kapcsolódó gondolataikat a kovacsrekarozalia@yahoo.com címre küldjék el, kiemelve azokat a mondatokat, melyek névvel vagy név nélkül a Népújságban is megjelenhetnek. Az internetet nem használó olvasók a Népújság szerkesztőségébe juttassák el kérdéseiket, gondolataikat! Különösen örülnék a személyes történeteknek, melyek gazdagíthatják más házaspárok, családok életét.
Üdvözlettel:
Kovács Réka Rozália pszichológus, pár- és családterapeuta
