Pár- és családterápiás sorozat 3.
Számos vizsgálat bizonyította, hogy a társas támogatás jelentős egészségi és lelki védő tényező, melyekből a következőkben ismertetek néhányat.
„Az elkötelezett odatartozás, a szeretet, az egymásra figyelő segítőkészség,
a felelősségvállalás, az örülni tudás, a boldogító párkapcsolatok és szeretetkötelékek lélekápoló erői, a hála, a megköszönni tudás és a megbocsátás megannyi erő, amelyek által megújulhat az életérzésünk, javulhat az egészségünk.”
Bagdy–Gutman (2010)
A fejlett társadalmakban megnőtt a lelki betegségek, az önkárosító magatartásformákból származó betegségek aránya (WHO, 2012), ami arra enged következtetni, hogy sokkal bonyolultabb, ugyanakkor meghatározóbb lett a család, a párkapcsolat szerepe, ugyanis megfelelő társas támogatottság hiányában megnő az egyéni kudarcok esélye (Skrabski és mtsai, 2004).
Számos vizsgálat bizonyította, hogy a társas támogatás jelentős egészségi és lelki védő tényező, melyekből a következőkben ismertetek néhányat. Butterfield és Lewis (2002) kutatásába 109 házaspárt bevonva igazolta, hogy a házastársak egymás befolyására képesek változtatni az egészségi állapotukkal összefüggő magatartásukon. Myers (2004) az emberek boldogságát, jóllétét kutatva, elsőként szintén a szoros, támogató kapcsolatokat említi, a „valakihez való tartozás” igényét, és azt találta, hogy az elkötelezett házasságban vagy meghitt baráti kapcsolatokban élők boldogabbnak ítélik meg önmagukat. Durkeim (2003) szerint a családos emberek kevésbé hajlamosak az öngyilkosságra, mint a magányosan élők. Waite és munkatársai (2009) összefüggést találtak a pszichológiai jóllét és a boldog, stabil házasság között, azonban figyelemre méltó az eredményük, miszerint elváltaknál nem mutatkozott alacsonyabb érték a pszichológiai jóllét tekintetében a házasokhoz képest. Ez az eredmény arra utal, hogy sokan egy rossz, terhet jelentő házasságból kimenekülve, pár nélkül minőségibb életet élhetnek. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népességtudományi Kutatóintéze-tének 2001-ben megkezdett, Életünk fordulópontjai címet viselő kérdőíves felmérése szintén alátámasztja a társas támogatás, a megfelelő családi környezetben élés fontosságát.
A társas támogatás nagymértékben a házastársi kapcsolatban, a családban valósul meg, melynek támogató funkciói Caplan szerint (1976, id. Komlósi, 1997) a következők: a világra vonatkozó információk összegyűjtője és terjesztője; visszajelző-útmutató rendszer; a világról kialakuló kép, az életfilozófia forrása; a problémák megoldásában eligazít és közbenjár; gyakorlati és konkrét segítség forrása; a pihenés és regenerálódás színtere; referencia- és kontrollcsoportként hat; az identitás forrása; fokozza az érzelmi teherbírást.
Hegyiné Ferch (2003) gondolata szintén a társas támogatás védő hatását támasztja alá, miszerint a lelki egészségünket, egyensúlyunkat a társas támogatás és a magas önbecsülés optimális kombinációja adja. Bagdy (2010) a boldog párkapcsolatot, valamint az embertársunk iránt érzett hálát hangsúlyozza, ami pozitívan befolyásolhatja közérzetünket, és gyógyítóan hat szervezetünkre.
A házasság
Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzék néki segítőtársat, hozzá illőt.
(1. Mózes 2:18)
A házasság meghatározásának számos változata létezik, melyek különböző tudományok, kultúrák, vallások, világnézetek által meghatározottak, valamint a művészetek számtalan megközelítése is ismert. A Magyar értelmező kéziszótár szerint (1982, 530. o.) a házasság „férfinak és nőnek jogilag elismert és szabályozott életközössége”.
Párterápiával, családterápiával foglalkozó szakemberek a házastársi kapcsolat pszichológiai aspektusait emelik ki, a középpontban a rendszerszemlélet áll, mely szerint a pár (és család) alkotó egyedei feletti rendszer (Bagdy és mtsai, 2006). Buda (2002) megfogalmazásában a házastársi kapcsolatot személyes közelség, a kölcsönös választáson alapuló eredet, szexuális és érzelmi intimitás jellemzi. A kapcsolat szó pedig összekötöttségre, kötődésre, összetartozásra utal. Bagdy (2002) szerint a házastársi kapcsolat önkéntesen létrehozott és fenntartott (esetleg megújított) intim kötelék, a párkapcsolati dinamika sokrétűségére hívja fel a figyelmet, ugyanis erő- és viszonyhatások függvényében alakul az a folyamat, ami a kapcsolat milyenségét tükrözi (Bagdy és mtsai, 2006). Székely (2003) egy férfi és egy nő érzelmekkel telített szövetségére helyezi a hangsúlyt, mely kapcsolat két folyamat mentén állandóan alakul: közös identitás („mi-tudat” kiformálása) és a személyiség egyediségének, önállóságának érvényre jutása. Rogers (2003) a kétszemélyes kapcsolatokban (férj-feleség, szülő-gyerek, kliens-terapeuta) megtapasztalható feltétlen elfogadást, értő figyelmet, személyességet, gyógyulási lehetőséget emeli ki, valamint egyértelművé teszi, hogy a diádikus azaz kettős kapcsolatokban szerzett tapasztalatok határozzák meg a fejlődés irányát.
A sorozat következő részében romániai és magyarországi házasságkötési, illetve válási adatok feldolgozására kerül sor.
Témajavaslataikat, kérdéseiket, a témá-hoz kapcsolódó gondolataikat a kovacsrekarozalia@yahoo.com címre küldjék el, kiemelve azokat a mondatokat, melyek névvel vagy név nélkül a Népújságban is megjelenhetnek. Az internetet nem használó olvasók a Népújság szerkesztőségbe juttassák el kérdéseiket, gondolataikat. Különösen örülnék a személyes történeteknek, melyek gazdagíthatják más házaspárok, családok életét.
Üdvözlettel:
Kovács Réka Rozália pszichológus, pár- és családterapeuta
