Pár- és családterápiás sorozat (1.)
Sorozatot indítunk, melynek célja a férfi–nő kapcsolatot, a házasságot, a családot érintő témákról való közös gondolkodás. Jelen írást gondolatébresztőnek szánom.
Kedves Olvasók!
Sorozatot indítunk, melynek célja a férfi–nő kapcsolatot, a házasságot, a családot érintő témákról való közös gondolkodás. Jelen írást gondolatébresztőnek szánom.
Pszichoterápiás munkám során gyakran találkozom házasságon, családon belüli problémákkal, áthidalhatatlannak tűnő konfliktusokkal, a válás fontolgatásával, s egyéni segítségkérés esetén is előfordul, hogy a párkapcsolatból vagy családból eredeztethető a probléma gyökere. Többen azért kérnek segítséget, mert megbízhatónak, „igazinak” érzett társukat nem találják, sokan fel nem dolgozott csalódáson, válási traumán vannak túl, és vannak, akiket a származási családjukban tapasztalt negatív minták, átélt hatások akadályoznak meg abban, hogy párt találjanak vagy hogy a házaséletben összhangra leljenek. A gyerekek problémái gyakran a szülők házastársi konfliktusában gyökereznek, s egyre több házaspár szenved a gyermekáldás késlekedésétől, holott minden organikus ok kizárható. Többen házastársukat, családtagjukat veszítették el, és fájdalmukra nem találnak gyógyírt. A teljesség igénye nélkül felsoroltam néhány élethelyzetet, melyek elakadást okozhatnak a házastársak, családok életében, és amelyek egyenként is arra utalnak, hogy párkapcsolati, családi életünk, annak örömei és boldogtalanságai meghatározzák, átitatják életünk más területeit is.
A sorozat első részei a házasságról, a házastársi kapcsolatról szólnak. A házasság a család, az egész társadalom alapja, az utóbbi évek statisztikái azonban arra utalnak, hogy a házasodás vonzereje csökken, összeházasodás esetén pedig gyakran nem az a kérdés, hogy miként lehetne a párkapcsolatot szebbé, jobbá tenni, hanem az, hogy miként lehetne megmenteni a széthullástól. Egyre több jel utal arra, hogy a házasságok átalakulóban vannak, változtak a feltételek, az egyéni és páros elvárások és szükségletek, a kapcsolati elégedettségre ható tényezők, melyekkel szakemberként és magánéletünkben egyaránt szembe kell néznünk.
A viszonylagos egyensúly megtalálásához szükség van ön- és társismeretre, melynek során feltevődik a kérdés, hogy mit hoz a pár a származási családból, ami segíti a boldogulásukat, és mi az, ami akadályozza? Mitől tud a kapcsolat egy viszonylagos egyensúlyt fenntartani, anélkül, hogy bárki is belebetegedne, feláldozna, takargatna? A sok válás, negatív példa ellenére mitől tud egyre kevesebb házasság ugyan, de élhetően, szabadon, egymást és a kapcsolatot építve, tisztelve, megbecsülve működni? Hogyan hat a gyerekre a szülők kapcsolata? Képes lesz kiegyensúlyozott házasságra, vagy a mostani tendencia tovább nő, miszerint a házasságában való megmaradásához szükséges egy harmadik, ami lehet estig tartó munka, alkohol, hobbi, barátok, vagy éppen egy „parakapcsolat”, bármi, ami feltölti és elviselhetőbbé teszi a házaséle-tét? Miért nem a házasságon belül keresik, ha kell, harcolják ki sokan a boldogságukat? Jogos a kérdés: mit tehet a szakember, ugyancsak harmadikként? Folytathatnám a kérdéseket, válasz sokkal kevesebb van, ami gyakran egyéni életre, kapcsolatra vonatkoztatva tekinthető csupán érvényesnek.
Tehát, közös gondolkodásra hívom Önöket, témajavaslataikat, kérdéseiket, az egyes témákhoz kapcsolódó gondolataikat a kovacsrekarozalia@yahoo.com címre küldjék, kiemelve azokat a mondatokat, amelyek névvel vagy név nélkül a Népújságban is megjelenhetnek. Az internetet nem használó olvasók a Népújság szerkesztőségébe juttassák el kérdéseiket, gondolataikat. Különösen örülnék a személyes történeteknek, amelyek gazdagíthatják más házaspárok, családok életét.
Kovács Réka Rozália pszichológus, pár- és családterapeuta
