Olvasom, hogy peres eljárással fenyegetőznek a megterhelő kerettanterv miatt a hetedikes tanulók szülei, akik a munkatörvénykönyv vonatkozó cikkelyére és az egészségügyi tárca ajánlására hivatkoznak. Az idézett előírásokhoz a közoktatási minisztérium rendeletét is hozzátehetnénk, miszerint a kiskorú diákok átlagosan iskolában és otthon napi nyolc órát tölthetnek tanulással.
A hetedikes tanulók szüleinek felháborodását kiegészíthetnénk az általános iskolába lépő kisebb diákok és szüleik bosszúságával és elkeseredésével is. Egy csoportjuk számolt be a napokban arról, hogy milyen örömmel és reménnyel indultak gyermekeik az ötödik osztályba, ahol az elképzeltnél sokkal nagyobb csalódás érte őket. Nem elég, hogy a tanító néni helyett ötödik osztályban minden tantárgyból más pedagógus igényeivel, módszereivel és követelményeivel kell szembesülniük, az átlagos diák képességeit jóval meghaladó mennyiségű tananyag zúdul rájuk. A 10-11 éves gyermekek hetente háromszor napi hat órát ülnek az iskolapadban, otthon pedig vannak olyan napok, amikor négynél is több órát tart a következő napra való felkészülés. Szinte egy tanár sem felejt el írásbeli házi feladatot adni, amelynek egyes kérdéseire nemhogy a közepes képességű diák, de az értelmiségi szülő vagy a nagyszülő sem tud válaszolni. Érthetetlen számukra – panaszolták –, hogy a szóban forgó feladatokat miért nem oldják meg az iskolában. Mire az otthoni felkészülés véget ér, estére egy sápadt, kimerült, sírós kisdiák kezd el becsomagolni az iskolatáskába, amely meghaladja a tíz kilót. Olyan lelkiismeretes, szorgalmas kisdiák, aki napról napra jobban kiábrándul az iskolából, hiszen elveszik tőle a gyermekkorát, a játék, a sport vagy más kikapcsolódást jelentő tevékenység örömét, amire aligha marad ideje. Ha ezeket is beszorítja a délutánba, akkor vagy a késő estébe nyúlik a tanulás, vagy készületlenül megy másnap iskolába. És így kezdődik el már ötödik osztályban az a lemorzsolódás, amit a későbbiekben egyre nehezebb lesz bepótolni, különösen az olyan családokban, ahol a tanulás körülményei sem adottak.
Azt is mondják a szülők, hogy ők valóban elhitték, hogy az új kerettantervek megkönnyítik a gyermekek dolgát, de a valóság egészen más. A rossz minőségű papír miatt hamar elrongyolódott, gusztustalan tankönyvek tele vannak két-három oldalas leckékkel, ami akkor is félelmetes, ha több tanórán át foglalkoznak vele.
Tisztelt tanár hölgyek és urak, tudom, hogy önöknek sem könnyű, hiszen számonkérik, hogy megtanították-e a túlzsúfolt tananyagot, de próbáljanak meg enyhíteni a kis- és nagyobb diákok terhén. Ha középiskoláinkat és egyetemeinket is meg akarjuk tartani, egyre nyilvánvalóbb, hogy egyetlen diákot sem hagyhatunk el az úton. Ha lehetetlennek is tűnik, úgy kellene tanítani, hogy a kíváncsiság, az öröm, a lelkesedés ne hunyjon ki egyetlen középső ciklust kezdő kisdiák szeméből sem.
