Két meglepően jó idegenbeli meccs és győzelem után elhitték magukról a marosvásárhelyi városi sportklub kosárlabdázói, hogy annyira jók, hogy hazai pályán, a közönséggel a hátuk mögött úgy is nyernek, ha csupán aláírják a jelenléti ívet. Rosszul gondolták. És ismételten fel kell tennünk a kérdést, hogy melyik a csapat igazi arca? Mert úgy tűnik, képtelenek átlagosan játszani, ha nem nagyon jó a teljesítmény, akkor gyalázatosan gyenge. A Nagyszebeni CSU elleni bajnoki az utóbbi kategóriába sorolható.
Hogy a hazai csapat milyen mentalitással állt pályára, jól példázza, hogy az első négy perc alatt öt (egy mérkőzésre való) eladott labdát szedtek össze. Eközben a palánk alatt tehetetlenül nézték, ahogy a vendégek egymás után gyűjtik be a támadó lepattanókat, és alakítanak ki nagy előnyt úgy is, hogy a rosszabb hatásfokkal dobnak. De hát az első félidőben másfélszer annyi kísérletük volt, mint a marosvásárhelyieknek, akik elfelejtettek egy olyan egyszerű védekezési játékelemet, mint a kizárás. Szerény 47%-ot értek el a szebeniek mezőnyből, ám sebaj: összeszedtek 53 (!?) lepattanót, ebből 21-et támadásban, több mint kétszer (!!) annyit, mint a CSM. És tudják, hány támadó lepattanójuk volt a marosvásárhelyieknek a mérkőzésen? Egy. Nem tévedés: egyetlenegy!
Diggs nyitó triplája után Nagyszeben úgy szerzett egy 18-2-es parciálist, hogy számos kísérlete kimaradt, aztán pedig, amikor úgy tűnt a szünet után, hogy képes lehet fordítani a hazai csapat, a vendégek nemes egyszerűséggel többször is kivették Scott és Sampson kezéből a labdát, Sánta kihagyta palánk alatt, és egy újabb 15-2-es parciális megpecsételte a meccs sorsát.
A hazai gárdában nem volt egyetlen játékos sem, aki megpróbálta volna magával vinni a csapatot. A legtapasztaltabbak sem tudtak mit kezdeni az agresszív nagyszebeni védelemmel szemben, azért is, mert a társaik állva várták volna a labdát, ami könnyűvé tette az ellenfél védelmének a dolgát. Martinić ezúttal szinte láthatatlan maradt, Reljić sem igazán látszott, a három amerikai pedig igazolta, hogy leigazolásuk nem volt telitalálat, néha kiábrándító, milyen trehány módon kezelik (és veszítik el) a labdát. Mivel Corpodeannak sem ment ezúttal (0/5 a félkörön túlról), durva 20 pontos vereség volt a vége. Hazai pályán még szenvedett vereséget korábban is a csapat, de az emlékezet homályába vész, hogy mikor láttuk ilyen rosszul játszani. S akkor így lehetünk-e optimisták a folytatás kapcsán? Milyen lesz a CSA Steaua Sharks elleni idegenbeli találkozó szombaton 18 órától? A nagyon jó vagy a nagyon pocsék kategória?
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
