A Pál utcai fiúk
2014-11-13 16:49:03
- Kaáli Nagy Botond
Akkora érdeklődés övezi a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának soron következő bemutatóját, hogy a szombat esti premierre elővételben már az összes jegy elfogyott.
Akkora érdeklődés övezi a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának soron következő bemutatóját, hogy a szombat esti premierre elővételben már az összes jegy elfogyott. Ez okból a színház egy soron kívüli, szabadjegyes előadással várja a nézőket vasárnap délelőtt is. A nézői érdeklődés nem véletlen: Molnár Ferenc világhírű, szinte mindannyiunk által ismert klasszikusának, A Pál utcai fiúknak a színpadi adaptációját mutatja be a társulat szombat este, a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár záró-gálájának keretében.
Az előadással kapcsolatosan szerda délben tartottak sajtótájékoztatót a színház protokolltermében Gáspárik Attila vezérigazgatónak, Keresztes Attilának, a Tompa Miklós Társulat művészeti igazgatójának, valamint Vidovszky Györgynek, a produkció rendezőjének jelenlétében. Gáspárik Attila elmondta, kemény alkotómunka, igen nehéz periódus áll az előadás elkészülte mögött. „Hármas szereposztású” a produkció, azaz fellépnek benne a társulat színművészei, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatói, középiskolás diákok is, valamint a Nemecsek szerepében színpadra lépő Dull Bence, aki még csak 12 éves. Emiatt három-négy iskolából kellett elkéreztetni a szigorú szűrő szerint kiválasztott diákokat, és a tanintézmények vezetőségének szinte udvarolni kellett, hogy elengedjék őket. Nehéznek bizonyult a díszlet elhelyezése is, de megérte, mert gyönyörű, tüneményes alkotás született.
Keresztes Attila hozzátette, forgó díszletről van szó, azzal kapcsolatosan pedig, hogy az ő ötlete volt a darabválasztás, megjegyezte: – Nagyon szeretem ezt a művet, amikor színész lettem, volt szerencsém eljátszani a Nemecsek szerepét. Csodálatos történet ez a felnőttekről, a gyerekek által elmesélve. És az, hogy ezt gyerekekkel színpadra is lehet vinni, a rendező érdeme, akinek drámapedagógusi végzettsége is van. Remek választásnak bizonyult. Remélem, hogy ez a produkció az idei évad egyik extrája lesz, jó, széplelkű a darab és az előadás is. Vidovszky György Magyarországon és Írországban él, először rendez Erdélyben, Romániában.
Az előadással kapcsolatosan Vidovszky György szólt. – Technikailag valóban nehéz folyamat volt, és most már a színészekkel, gyerekekkel végzett munkával is jól állunk. Gyerekeket általában musicalekben szerepeltetnek, a mi produkciónk prózai előadás, és ez is a nehéz benne – a drámai szituációkat zenei segítség nélkül kell kidolgozni. Lehet, hogy van olyan rendező, aki „beidomítja” a gyerekeket, de én ezt rossz módszernek tartom. Nálunk tanítási folyamat zajlik, ismerkedés az emberi kapcsolatokkal, helyzetekkel, a gyerekek megértik, hogy hogyan viselkedne egy másik figura, akit megjelenítenek, növeli az empátiát, ezáltal segíti őket az életben. A beállítás csak a folyamat végén következik, addigra megértik, hogy mi történik a színpadon. Hagytuk, hogy a saját személyiségükből keressék meg a színpadi viszonyokat, sokat improvizáltak, és ebből is csodálatos dolgok születtek, amelyek benne maradtak az előadásban. A drámapedagógia erről szól. Szeptemberben egyhetes szituációs, drámajátékokban gazdag tréninget tartottunk, hogy megértsék a színház nyelvét, érezzék a teret, a ritmust, a hangerőt. Utána fizikai tréning következett, mert a híres csatajelenetet mi színpadra visszük, ott is helyt kell álljanak, ténylegesen egymásnak esnek. Nehéz volt azonban megértetni velük, hogy mi az az igazi közösségi élmény. Ma már inkább egy Iphone 6-ért menne a harc, mint egy grundért. A mai gyerekek teljesen más csatornákon kommunikálnak egymással, az úgymond primér közösség teljesen a háttérbe szorult. Ezt a kollektívát a gyerekek maguktól nem érezték. Sokat dolgoztunk azon, hogy hogyan érint egy közösséget egy probléma, jelen esetben egy hadüzenet, amelyre együtt kell reagálni és nem szólóban. De igencsak lecsupaszítva az egészet, a történet egy háborúról szól, és ezt a történettípust a gyerekek a mai napig élvezik, elég ha csak A gyűrűk urára gondolunk. Ez pedig megkönnyítette a helyzetet. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a nézők a regény miatt vettek jegyet az előadásra, és legnagyobb részük ismeri a művet, újra szeretné nézni azt. Ezért a mi adaptációnk nem is megy az eredeti fölé, annak a mondandóját szeretnénk visszaadni, és csak annyit modernizáltunk, hogy a történet megjelenítését a múlt század hetvenes éveibe toltuk át. Ez a gyerekek számára ugyanolyan régi kor, de így jelmezként már megengedhető a tornacipő, a lazább viselet, amely közelebb áll a stílusukhoz. A díszlet is a képzeletre alapoz. Cziegler Balázs díszlete a tavaly a Kritikusok Díját kapta, és nem véletlenül. Egyrészt gyönyörű, másrészt az absztrakciót értelemmé változtatja, úgy, hogy az ne váljon illusztrációvá. A jelmezek a Bocskai Gyopár munkái.
Gáspárik Attila megemlítette az ezúttal rendezőasszisztensként dolgozó Fülöp Bea színművésznőt is, aki a gyerekek pótanyukájává lett a próbafolyamat idején, és szintén csodálatos munkát végzett, valamint elárulta, a színház az idei év novemberében és decemberében az árva gyerekekkel foglalkozó Szent Erzsébet Alapítvány számára gyűjt pénzt és élelmiszert.
A Deres Péter és Vidovszky György által színpadra átírt A Pál utcai fiúk premierjére szombat este 7 órakor kerül sor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében, szabadjegyes előadás ugyanott, vasárnap délelőtt 11 órakor.
