Terítékre került a csütörtöki kormányülésen a költségvetés kiigazítása. A kormányfő szerint – aki a katedráról menekült a politikába, de ettől még korántsem valószínű, hogy könnyen átmenne egy földrajz- vagy fogalmazásvizsgán –, ez egy pozitív kiigazítás.
Több mint egymilliárd lejt vettek el az oktatásügytől, és szintén százmilliós nagyságrendű összegekkel kurtították meg az európai alapok, a gazdasági, a mezőgazdálkodási vagy az üzleti környezet fejlesztéséért felelős tárcák kereteit. Viszont az önkormányzatoknak jutó összegeket több mint négymilliárd lejjel emelték meg. És állítólag a kiigazított keretekből telik az év végéig az állami bérekre is. Azért pozitív kormányfői szemszögből a dolog, mert a kormánypárti vezetésű önkormányzatoknál jöhet az osztogatás, hadd tudják majd, hova kell ütni a pecsétet novemberben. És ha van béralap az év végéig, talán még a milliós nagyságrendű állami alkalmazotti táborban is lehet reménykedni. Viszont adófizetői szempontból ez egy igencsak negatív kiigazítás, mert olyan területektől vettek el komoly pénzeket, amelyek a jövőbeni életszínvonalunk fejlesztésében játszhatnának kulcsszerepet, ha lenne értelmes és felelősségtudatos közéleti rétege ennek a jobb sorsra érdemes országnak.
Nagy reményeket azért még az osztogatás haszonlesőinek sem érdemes táplálniuk magukban. A kiigazított költségvetés bevételi oldalán ugyanis már szerepel a pár napja köztudatba dobott cukoradó, meg egy sor egyéb, módosított illeték is. Ezeket szépen összefoglalták szintén egy sürgősségi rendeletbe – nehogy már ilyen apróságokért rendeztek volna közvitát, vagy készítettek volna hatástanulmányt, ahogy azt a törvény előírja –, csakhogy azt a rendeletet a gazdasági és társadalmi egyeztető tanács visszaküldette a minisztériumokhoz, mert a csütörtöki kormányülésig nem sikerült mindegyik érdekelt tárcával aláíratni. Így költségvetés már volna, a megalapozásához beszámított illetékek egy része viszont még nem is létezik. Kétség ne legyen, ahogy megy ennek a csapatnak a rendeletgyártás, ezt a kis malőrt hamar megoldják, csakhogy az a költségvetés, amelyiket ekkora fokú szakértelemmel állítanak össze, aligha fog a gyakorlatban működni. Mert ugyanilyen „komolyan” járhattak el a várható adóbevételek felbecslésével is, hogy ne is beszéljünk arról, hogy változatlanul kitartanak a több mint 5 százalékos éves gazdasági bővülés ábrándja mellett, noha ennek a féléves mutatója köszönő viszonyban sincs a kormányosok képzelőerejével. És mivel a valóságot nem lehet sürgősségi rendelettel a politikusi ábrándokhoz igazítani, még az osztogatásban reménykedők is majd a fosztogatás előszelének érezhetik ezt a rabló költségvetés-módosítást.
