2024. july 6., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Összefoglaló a 22. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztiválról

Angelusz Iván, a Kivégzés című film producere veszi át a Kulturális Minisztérium díját Gáspárik Attilától, a fesztivál művészeti igazgatójától (Fotó: Nagy Tibor)


 

Vasárnap kora délután véget ért a 22. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál. Öt nap, amelyek során a versenyfilmeké, dokumentumfilmeké, nagyjátékfilmeké, tárlatnyitóké és koncerteké volt a főszerep a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, a b5 stúdióban, a Jazz&Blues Clubban és a J'ai Bistrot-ban – jó filmek, jó hangulat, jó szervezés jellemezte az idei filmszemlét, amelyen (noha már nincsenek annyian, mint a kilencvenes évekbeli hőskor rendezvényein, mégis) igen sok látogató tette tiszteletét.

Szerda délután – hagyományosan – nagyjátékfilmeket és dokumentumfilmeket láthatott a folyamatosan bővülő lélekszámú publikum, a Durst György, Radu Vasile Igazság, Schneider Tibor, Marcel Tintar és Tóth Orsolya formálta előzsűri által versenybe válogatott dokumentumfilmek vetítésének programja csütörtök délben vette kezdetét. Délután került sor a b5 stúdióban berendezett kiállítás megnyitójára, ezt kerekasztal-beszélgetés, majd koncert követte a Sörház utcai dzsesszklubban. A szemle tradíciói szerint aznap estére időzítették az ünnepélyes megnyitót is, amelyen Bakó Blanka és Palkó Attila konferansziék üdvözlő szavait követően Sipos Levente fesztiváligazgató szólt a jelenlévőkhöz. – Eltelt egy év és újra itt vagyunk. Önökön múlik, hogy jövőre folytatjuk-e, hogy van-e létjogosultsága a fesztiválnak ebben a városban, amely lehet, hogy valamikor értékelni is fogja a munkánkat – mert a városvezető nemigen értékeli, annak ellenére, hogy a 22. alkalommal megszervezett szemle jelentősen öregbíti Marosvásárhely hírnevét. A versenyfilmeket elbíráló zsűri – Marius Cosmeanu, Hajdu Szabolcs, Jakab Benke Nándor, Velvet Moraru és Pusztai Ferenc – nevében Velvet Moraru producer szólt a közönséghez, és elárulta: a fesztivállal, annak szervezőivel 21 éve tartja a kapcsolatot – 1993-ban az Arte Vizuale tagjaként Marosvásárhelyen díjazták egyik alkotásukat. – Akkor egy nagyon fontos fesztivál volt az Alter-Native. Most is az, de kicsit szomorú vagyok, hogy az emberek nem járnak moziba. A kérésem, hogy hívják ismerőseiket, szeretteiket, hiszen egy nagyképernyős film más élményben részesít, mint az, amelyet otthon nézünk meg. Megtiszteltetés, hogy itt lehetek, eszembe jutott 1993 és az akkori Alter-Native, illetve a győri Mediawave. Kötődöm a magyar kultúrához és nyelvhez, amelyet nagyon szépnek találok, nagyon szeretem Erdélyt, mert önök itt más emberek – mondta az ICON production alapítója, majd folytatódott a fesztivál. Az elkövetkező napok alatt számos nagyszerű filmes alkotást tekinthettek meg a jelenlévők, pénteken és szombaton pedig birtokba vette a Kultúrpalota termeit, előcsarnokát az a jellegzetes zsongás és jó hangulat, amely az Alter-Native eddigi összes rendezvénysorozatának védjegyévé vált. A programok közötti választás szabadsága, a rég nem látott ismerősök jelenléte, a szép lélekszámú közönség ellenére is családias jelleg, a Celelalte Cuvinte, avagy a Gyárfás István Trió igencsak minőségi koncertjei okozta varázs a szombat esti díjkiosztó gáláig sem tört meg. Az azelőtt vetített, Zomborácz Virág által rendezett Utóélet című nagyjátékfilm keltette derű pedig megalapozta az est további részét is.

A díjkiosztó ünnepségre szombaton este fél tízkor került sor. A tizenhét nagyjátékfilmet, öt dokumentumfilmet és a versenyprogram ötvenegy rövidfilmjét felvonultató szemle utolsó előtti napjához érkezett. A konferansziék üdvözlete után Jakab Benke Nándor szólalt fel az ítészbizottság nevében. – Elég régóta visszatérő vendége vagyok az Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztiválnak, mindig más szerepkörben vagyok itt. Most először egy film kezdetéről sem volt szabad elkésnem. Általában ilyenkor szoktak arra panaszkodni, hogy milyen nehéz volt a munka, a díjnyertes filmek kiválasztása. De én nem fogok, mert eléggé egyértelműnek tűnt, hogy melyek az igazán minőségi munkák. A választék olyan volt, mint a zakuszka: finomvegyes. Amire meguntuk volna a művészfilmeket, jött egy dokumentumfilm, majd animáció, majd ismét művészfilm, amelyek között számos nagyon jó alkotást is láthattunk.

A díjnyertes filmek felsorolását és azok részleteinek vetítését követően Gáspárik Attila, a szemle művészeti igazgatója lépett a Kultúrpalota nagytermének színpadára. – Nehéz elhinnem, hogy ennyi évet kibírt a fesztivál, főként a nagyszabású, ingyenes rendezvények árnyékában. Sipos Levente fesztiváligazgató és Fodor Márta lelkes munkája nélkül már rég nem létezne az Alter-Native, ezúton is köszönöm nekik. A szemle első kiadásánál azt sem tudtuk, mi az a számítógép, és huszonkét év után úgy látszik, még mindig akadnak elvetemült emberek, akik úgy érzik, hogy a közös filmnézésnek ereje van. Ameddig önök léteznek, addig biztosak lehetünk a fesztivál jövőjét illetően, és köszönöm, hogy hisznek abban a kollektív csodában, amelyről ez a szemle is szól.

A szombati napot Pálfi Görgy Szabadesés című nagyjátékfilmje zárta, amelynek elkészítésére Dél-Koreából kapott anyagi támogatást, vasárnap pedig a díjnyertes filmek vetítésével, majd Novák Erik Fekete leves című nagyjátékfilmjével tették a szervezők gazdagabbá a mozikedvelők délelőttjét. Simó Sándorra pedig az Isten veletek, barátaim című 1987-es alkotással emlékeztek a szervezők – ezen nagyjátékfilm zárta a 2014-es, 22. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivált, amelynek díjnyertes alkotásai a következők: Az Erdély TV díja – Oleg Fedchenko: Vendégek az otthonomban (Ukrajna); Simó Sándor-emlékdíj a legjobb első filmért (felajánló a Maros megyei MADISZ, a Román Nemzeti Filmintézet támogatásával) és az Aáry Tamás Lajos oktatási ombudsman által felajánlott töltőtoll – Marius Iacob: 24 veder, 7 egér, 18 év (Románia); a Kulturális Minisztérium díja – Szőcs Petra: A kivégzés (Magyarország/Románia); a Nemzeti Kulturális Alap Adminisztrációjának díja – Andrei Nicolae Teodorescu: A fekete brigád (Románia); a 22. Alter-Native nagydíja (felajánló a Román Nemzeti Filmintézet) – Jean Baptiste Pouilloux: Hol voltál, amikor meghalt Michael Jackson? (Franciaország).

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató