Őszi körséta a berekeresztúri templomban

Virágvasárnaptól halottak napjáig

Berekeresztúr nevét a pápai dézsmák 1332. évi regestruma említette először. A településnek a 14. század elején már a vidék falvait összefogó egyházközsége volt, és maradt a reformáció után is. Harangjai közt a nagyobbikon – amely Orbán Balázs szerint 15 mázsás, és a vidék legnagyobb, legszebb hangú harangja – latin betűs körirat található: „Veni Rex glorie cum pace S.R. 1542”. 

A templomról, a gyülekezetről Szász János református lelkésszel beszélgettük, miközben körbejártuk az 1300-as években épült impozáns épületet.

Szász János Berekeresztúr, Székelybere és Mája lelkésze, mintegy 300 lelkes gyülekezet lelki vezetője. Elmondta, hogy az anyaegyház valamikor templom szempontjából Berekeresztúron volt. Hét falu hívei jártak ide: a helyiek mellett Nyárádselye, Nyárádmagyarós, Márkod, Kendő, Mája és Bere. Aztán a falvak rendre elpártoltak, külön templomot építettek, külön papot választottak, Székelybere azonban máig Berekeresztúr fíliájaként szerepel. Temploma van, de lelkésze nincs. 

A keresztúri templom az 1300-as években épült, több mint 200 éven keresztül katolikus istenházaként működött. 1602-től református hitre térnek át a hét falu képviselői, az akkori lelkész, Vágási György idejében. Az első, aki kérte az elszakadást, a külön templomot és jogot, Nyárádselye, 1647-ben meg is kapta, templomot épített. A következő volt Nyárádmagyarós, Márkod és Mája. Székelybere 1897-ben épített külön templomot. A gyülekezetekben Szász János szerint „színreformátusok vannak, magyarok”. Csupán Székelyberében nagyobb a cigányok száma. 

Miközben a meredek dombon kaptatunk felfelé, megtudjuk, hogy a műemlék templom óriási a megmaradt százlelkes gyülekezetnek, a fenntartása, karbantartása sokba kerül. Pályázatokat készítettek, kaptak is valamennyi pénzt a magyar nemzeti kulturális örökségi alaptól. Az első Fidesz-kormány idejében kaptak támogatást templomjavításra, fal- és freskórestaurátorok is dolgoztak itt. 

A keresztúri istenháza erődítményként és menedékhelyként is szolgált a környékbeli falvak számára. 

– 1901-ben felújították, Kolozsvári József idejében a szentély hasadékablakait kivágták, megnövelték, ezzel sokat veszített műemlék jellegéből. Pádimentumozták, hatalmas földtömeget a hátsó ablakon dobtak ki, 1998-ban kétlépcsőnyi földet visszahordtak, ez támasztja a falat. Akkor került elő sok régi emléktárgy a templom, Erdély és a magyarság történetéből – mondja a lelkész. 

Vásárhelyig elhallatszott a templom harangja

A templom másik érdekessége az 1522-es évszámmal ellátott harangláb, a latin szöveggel. 

– Az egyik legszebb hangzású harang, azt mondják, hogy Vásárhelyig is behallatszott a hangja. A fáma szerint, hogy ne irigyeljék meg és ne vigyék el máshová, leöntötték forró tejjel, hogy a csodálatos hangzásából veszítsen valamit. Igaz, nem igaz, nem tudni – mondja Szász János, hozzátéve, hogy valaha három harang volt a toronyban, a nagyharang megmenekült. Azt regélik, hogy a háború idején, a beöntéstől megmentendő, az akkori lelkész megvendégelte, jóllakatta, leitatta a katonákat, a két kisebbet elvitték, a nagyharang megmaradt.

Kripta is volt  valamikor az oltár alatt. A templom három szakaszban épült. Először a kistemplom (a női portikusz mellett még megvan a kis román kori ablakocska), majd az 1400-as években toldták hozzá a szentélyt és legutoljára a tornyot. A torony bejárata fö-lött az 1525-ös évszám látható. 

Román kori és barokk stílusú, valamikor boltíves volt, majd kazettás mennyezetet készítettek, 1967-ben PAL-lemezzel verték fel a mennyezetet, amely beszakadt, tönkrement. A lelkész szerint a kazettás mennyezetből a PAL-lemez alatt még találhatók maradványok.

– A gyülekezet önerőből nem tudná fizetni a javítást, örülünk, hogy valamit meg tudunk csinálni. Hatalmas összeg, rengeteg munkát, utánajárást igényel. A magyar államtól kaptunk 30 ezer lejt, de ennyibe kerültek csak a papírok: a jóváhagyások, az engedélyeztetések. Kb. egy év alatt kapjuk meg a jogot, hogy nekifogjunk a munkának. Ha nem, akkor nem kapjuk meg a pénzt, ha meg engedélyek nélkül fogunk hozzá, még meg is büntethetnek. 

Nyáron a templomban, télen az imaházban tartják az istentiszteletet

– A templomot vasárnaponként használjuk, és csak nyáron: egy vasárnap délelőtt vagyok itt, a másikon délután. Délelőtt 11-kor kezdem itt, délután 4-re megyek Berébe, ötre Májába. Másik vasárnap kezdem Májában 11-kor, 12 órától Berében, délután itt vagyok. Télire pedig van egy kis imatermünk, ami régebb iskola volt, valamikor az 1900-as évek közepén 60 gyerek is járt oda, ma alig van 12 gyermek.

Ahogy kapaszkodunk fel a kaptatón a templomhoz, mutatja az újonnan épült kis ravatalozót. Október 14-én volt az átadási ünnepség, amelyen részt vett Bíró István, a küküllői református egyházmegye esperese. A ravatalozót Varga István nyárádszeredai vállalkozó építette, Majláth Károly, Székelybere volt polgármestere és a református egyház adományából épült fel – tájékoztatott Szász János. 

Elmondta, hogy leginkább az idősek jönnek fel a hegyre, virágvasárnaptól halottak napjáig tartják itt az istentiszteletet. Kijönnek konfirmáláskor, világításkor, majd benn az iskolában tartják, mert rossz időben nehéz feljönni.

A templomhoz érve mutatja a kis román kori ablakocskákat, a régi templom alapját, ami folyami kőből épült, az új templomé már lapos kő, ami az ásatások során derült ki. Jóval később épült hozzá a torony.

A templom mögött van a papok és a papi szolgák temetője, láttuk Kolozsvári József sírját, aki 1897-ben került Keresztúrra, ő volt az utolsó bekecsalji esperes. 1954-ben halt meg. 

A lelkész megmutatta, milyen munkálatokat végeztek, hogy próbálják védeni a falakat a nedvességtől. Az épületben mutatta a szentélyt, az eredeti ajtót, amely több száz éves, meg az ásatások során felszínre került sírköveket.

A templomban külön volt a nők bejárata és külön a férfiaké, voltak családi padok, elöl volt a férfiak, az elöljárók padja. A templomban sok a jele a katolikus jellegnek: szentségtartó, szentély, papi ülőke stb.

A falakat 1901-ben, a nagy templomjavítás alkalmával lemeszelték. Olvashatatlan latin szövegek, freskók és rovásírás is található itt. Ezeket most próbálják feltárni. Az előkerült falfeliratban benne van Erdély és az egész magyarság története: 1566 – a szigeti veszedelem, 1543 – sáskajárás, 1551 – Izabella kirándulása, 1554 – döghalál Erdélyben (pestis) stb. 

Meredek lépcső vezet a karzatra, még meredekebb a toronyba. Lőrések, nagyon vastag falak. Fentről gyönyörű a kilátás, láthatók a környező falvak templomtornyai. 

A keresztúri egyházközség több törvényt is hozott, amellyel a hét falu közösségét, egyházi és polgári rendjét próbálta szabályozni. Az első ilyen törvény (amely mind egyházi, mind történelmi szempontból figyelemre méltó) 1602-ben kelt, és még ma is megvan az eredeti példány.