Sokadik őszi kirándulásunk célpontjait vezetőnk, Kopacz Imola nagyon részletes és tanulságos történelmi áttekintéssel ismertette.
Sokadik őszi kirándulásunk célpontjait vezetőnk, Kopacz Imola nagyon részletes és tanulságos történelmi áttekintéssel ismertette. Dicsőszentmárton érintésével érkeztünk Tövisre, ahol meglátogattuk az ortodox templomot, majd a remetei kolostorba vezetett az utunk, amely Erdély régi ortodox fellegvára, s ahol 1377-ben már állt a templom, hiszen ez az évszám jelenik meg az egyik falfestményen. A kicsi templomnak viharos múltja van, hol tűz, hol víz rongálta falait. Megmentéséért 1988-ban két méterrel emelték meg a falakat. 1959-ben a kommunisták kiűzték az apácákat, és csak 1969-ben, civil ruhában mehettek vissza, s csupán 1972-ben engedélyezték ismét a kolostor működését. Ma hímzőrészleg, kötöde, pékség, iskola, könyvtár, orvosi rendelő és múzeum található benne. 1982-1988 között felépítették a kolostor új templomát.
Következő állomásunk Nagyenyed volt, amelynek magyar vonatkozású múltját már honfoglalás kori emlékek is igazolják. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium számos diákja világhírnévre tett szert, többek között Kőrösi Csoma Sándor, aki a magyarok őshazájának kutatására indult. A híres nagyenyedi kollégiumot több évszázados nevelőmunkája elismeréseként 2003-ban Magyar Örökség Díjjal jutalmazták.
Nem egyszerű megtekinteni a vártemplomot belülről, de vezetőnk közbenjárására kinyitották. A műemlék épület tornya a vár őrtornyaként épült 1222–1239 között, a templomhajót 1480-ban fejezték be.
A templomot a várossal együtt ötször pusztította a történelem vihara. 1780–1849 között az erdélyi református egyházkerület püspöki székhelye volt.
Utunk következő állomása a Székelykő alatti Torockó volt. Ez a Fehér megyei magyar település igen közkedvelt úti cél nemcsak fekvése, hanem történelmi múltja miatt is. Tudni kell, hogy a XII. században a magyar király német vasbányászokat telepített Torockóra. A mongol-tatár invázió után a kézdi székelyek egy csoportját az Aranyos és Maros közti elnéptelenedett területre költöztették, majd átadták nekik Torockó várát. A vasbányászat és vasművesség a település sajátos fejlődését eredményezte.
A jelenben a különleges természeti és művelődéstörténeti adottságokon alapuló faluturizmust igyekeznek kihasználni. 1999-ben Torockó Europa Nostra díjat kapott a kulturális örökség megőrzéséért.
Jellegzetes házai és népviselete világviszonylatban is híressé teszik.
Torockó főterén található a néprajzi múzeuma, itt festett bútorokat, a helyi népviseletet, keresztszemes és rámán varrott kézimunkákat, valamint a vasművességhez használt tárgyakat láthatunk.
Híres a torockói farsangtemetés, amin sok turista vesz részt. Mi a torockói unitárius templomot is megtekintettük, amelyet a falubeliek kézimunkái díszítenek. Megnéztük a vízimalmot, ami ma már ritkaság Erdélyben.
Kirándulásunk során csodás élményekkel gazdagodtunk. A Kőszoros óriási sziklafalait megcsodálva indultunk hazafelé.
Vezetőnk tombolaszámokat osztott ki, és időnként a tombolatárgyak sorsolására is sor került, nagy derültség közepette. Kétszer is kaptunk meglepetés-ajándékokat. Szívből köszönünk mindent.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató