Örülnünk kellene, hogy újabb lépésekkel halad a multilkulturalitás felé az Emil George Palade nevét felvett marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetem. Bár az egyébként Nobel-díjas jeles amerikai állampolgárrá vált kutató neve jól cseng nemzetközi téren, a névadás egyetlen szépséghibája, hogy Paladénak semmi köze nem volt a marosvásárhelyi egyetemhez, amelynek viszont voltak olyan jeles orvosprofesszorai, akik a tanítás mellett sokat tettek mind a kutatás, mind a helyi közösség gyógyítása érdekében. De érdekel-e ez egy olyan rektort, aki eddigi cselekedetei szerint azt a megbízást kapta, hogy jelentéktelenné zsugorítsa, majd felszámolja mindazt, ami a marosvásárhelyi magyar orvos- és gyógyszerészképzésből megmaradt? Nem egy csapásra, hanem a lassított haldoklást elősegítő módszerekkel. Ezek alattomos arzenálját használta fel, s legutóbbi kegyelemdöfésével, az egységes vizsgáztatás bevezetésével a magyar oktatás még megmaradt szellemiségének a felszámolására tett döntő lépést. Persze azon is el lehet gondolkozni, ahogyan kórházaink arculatát átformálták, és egy olyan városban, ahol a lakosságnak közel a fele magyarul beszél, az „oszágos hírű” klinikák némelyikén már nincs vagy csak mutatóban maradt egy-két magyar orvos. Ez a helyzet lehetetlenné teszi, hogy minden súlyos beteg emberhez az anyanyelvén szóljanak, elmagyarázzák a betegségét és a kórházi kibocsátás utáni útmutatásokat, ami európai uniós előírást jelent, és a romániai páciensbiztonsági előírások is tartalmazzák.
Kiváltságos helyzetéből adódóan, amelyet az „igazságszolgáltatás” is megerősített, az egyetem a mai napig nem tartotta be a közoktatási törvény előírásait az önálló magyar kar, az önálló magyar főtanszékek megalapítására. Ezek helyett legutóbbi nyilatkozata szerint a rektor magyar nyelvű informatika szakot indít, ami egy újabb cinikus gesztus a magyar orvosoktatás elsorvasztása érdekében. Mennyire örvendtek volna a marosvásárhelyi szülők és diákok, ha ezt a szakot évekkel ezelőtt indítják az akkor még önálló személyiséggel bíró Petru Maior Egyetemen. E sorok írója minden ősszel felkereste az egyetem rektorát, hogy nincs-e szándékuk magyar nyelvű képzést indítani a műszaki oktatás terén, ahol jól képzett magyar tanárok is oktattak. A rektor minden évben azt válaszolta, hogy az egyetem szenátusa nem egyezik bele a kétnyelvű oktatás bevezetésébe, holott, ha létrehozták volna a kétnyelvű képzést, ami sok székelyföldi diákot vonzott volna, akkor a Petru Maior Egyetem a MOGYE-nak való alárendelődés helyett megőrizhette volna önálló arcélét. Informatikusokat magyar nyelven két erdélyi egyetemen Marosvásárhelyen és Kolozsváron is képeznek, de orvosi és gyógyszerészeti oktatás magyarul csak a vásárhelyi egyetemen van. Ezt kellene fejleszteni, önállóvá és életképessé tenni, ahelyett, hogy a rektor magyar oktatókat használna fel magyar oktatók ellenében.
