Országos konferencia az oktatás jövőjéről

Reflektorfényben a mesterséges intelligencia

Hogyan segítheti a mesterséges intelligencia a pedagógusok munkáját, miként építhető be az óvodai foglalkozásokba, illetve az iskolai tanórákba, milyen hatással van az oktatók és diákok közötti kapcsolatra, és mi az, amiről a digitális világ kínálta lehetőségek hasznosítása közben nem szabad megfeledkezni? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre születtek értékes válaszok a Kreativitás és innováció az oktatásban címmel a hét végén tartott országos konferencián, a Sapientia egyetem marosvásárhelyi karának campusában.

A Maros Megyei Pedagógusok Háza szervezésében 12. alkalommal zajlott ülésszak az oktatás különböző területein dolgozó szakemberek – köz- és felsőoktatásban tevékenykedő pedagógusok, iskolai tanácsadók, pszichopedagógusok, speciális nevelési szakemberek, könyvtárosok és dokumentációs központokban dolgozó tanárok – számára nyújtott alkalmat a találkozásra, tapasztalatcserére. A rendezvény ünnepi megnyitóját péntek délután tartották az egyetem dísztermében, ezt követően pedig el is kezdődött az öt marosvásárhelyi egyetem oktatóinak előadás-sorozata. Az akadémiai előadások szombat délelőtt folytatódtak, majd tíz területet érintő, tömbösített szekció-előadások váltották egymást. A konferencia célkitűzéseiről, idei sajátosságairól és tapasztalatairól Fodor Sándor József főszervezővel, a Maros Megyei Pedagógusok Házának igazgatójával beszélgettünk.

Többféle tudományág sikeres találkoztatása

– 2020-tól 2023-ig a világjárvány miatt online tartottuk meg az ülésszakot, a fizikális térben tavaly indult újra. Idén nagyobb volt az érdeklődés, mint a múlt évben, kezdünk visszatérni a normalitáshoz, hiszen egy konferenciának akkor van igazán értelme, ha a tudományos igényű szakmai ismeretanyag átadása mellett találkozásokra, kapcsolatépítésre, a tapasztalatok megvitatására is van lehetőség, tulajdonképpen ez az elsődleges cél – hangsúlyozta a főszervező, akit a továbbiakban arra kértünk, értékelje az idei előadásokat.

– Egyetemi oktatók értekezéseit hallgathattuk meg, amelyek annyira színvonalasak voltak, hogy, amint azt a záróünnepségen meg is említettem, elgondolkoztam azon, miért nem vagyok egy szivacs, ami mindent, ami itt elhangzott, magába szívhat. A tavaly indult el az a kezdeményezés, hogy a rendezvényen a Marosvásárhelyen székelő vagy itt kirendeltséget működtető öt egyetem oktatói mutassák be dolgozataikat, és a házigazda a szóban forgó egyetemek valamelyike legyen. A múlt évben a MOGYTTE vállalta fel ezt a szerepet, most a Sapientia volt a partnerünk, és már a megnyitón kiderült, hogy jövőben a Dimitrie Cantemir Egyetemen találkozhatunk újra az ülésszak résztvevőivel. Örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy valamennyi intézmény lelkesen állt mellénk, és előadótanárokat küldött a konferenciára. Minden felsőoktatási tanintézet hozta a maga jellegzetességét, így rendkívül színes és érdekes volt a felhozatal, és annyira lekötötte a hallgatóságot, hogy szinte mozdulatlanul ülték végig az egymást követő értekezéseket. 2024-ben kissé félve, visszakozva ültettük gyakorlatba a többféle egyetem és tudományág találkoztatását, de idén bebizonyosodott, hogy a rendezvénynek éppen ez a sokszínűség az egyik legnagyobb értéke. Hogy csak egy-két nevet említsek a rangos névsorból, itt volt és előadást tartott a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) Bukaresti Regionális Munkabizottságából érkezett, marosvásárhelyi születésű dr. Szedlacsek István, dr. Kádár Annamária, akinek neve nemcsak megyénkben és Erdélyben, hanem az egész Kárpát-medencében ismert, és a Sapientia Tanárképző Intézetét képviselő dr. Tódor Erika. Az elhangzott előadások, illetve az ülésszakra beküldött dolgozatok, a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan, kötetben jelennek majd meg. 

– A román nyelvű előadások mellett magyarul is hangzottak el értekezések. Mennyire voltak nyitottak ezekre a bemutatókra a román ajkú kollégák? 

– Nagyon is érdekelték őket ezek az előadások, és mivel a kivetített kísérőszöveg román nyelven íródott, tökéletesen tudták követni az elhangzottakat. A konferencia nagy hiányossága, hogy nincs tolmácsunk, de bízunk benne, hogy ezt jövőre sikerül megoldanunk, és így a magyar anyanyelvű előadóinknak sem kell majd kétszeres munkát végezni a román szöveg összeállítása miatt.

Az MI hasznosítása és a háttérben rejtőző érték

– Beszéljünk egy kicsit az idei ülésszak tematikájával kapcsolatos következtetésekről.

– A konferenciát A jövő didaktikája. A mesterséges intelligencia (MI) és az oktatás közötti kölcsönhatás multikulturális viszonylatban alcímmel szerveztük meg. Kíváncsi voltam, hogyan lehet ötvözni ezt a két, látszólag egymástól teljesen különálló fogalmat – a mesterséges intelligenciát és a multikulturalitást –, és a nagyszerű előadásokból bebizonyosodott, hogy igenis van közük egymáshoz, hiszen a mesterséges intelligencia annyira átfogó és mindenhol megtalálható, hogy igazából a multikulturális világban is definiálható. Ez egy olyan eszköz, amivel az elkövetkezőkben is élni fogunk, hiszen erről szólnak a következő évek, évtizedek. A mai fiatal generáció számára ez a normalitás, míg a közép- és szépkorúak közül sokan az MI-t egy szinte elképzelhetetlen világnak érzik. A kérdés az, hogy mennyire tudjuk ezt integrálni magunknak mi, pedagógusok, hogy ezzel is segíthessük az útkeresésben a felnövekvő nemzedéket. Az ezzel kapcsolatos eszmefuttatásoknak biztató, derűlátó volt a kicsengésük, megfogalmazódott, hogy minden lehetőség adott arra, hogy jó útra tereljük az új tudományt és mindazt, ami belőle következni fog, az orvostudománytól kezdődően a pedagógián át a modern közlekedési eszközökig. Ugyanakkor egy másik fontos következtetés az volt, hogy nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a mesterséges intelligencia mögött is emberek állnak, emberek tudását tartalmazza, és embereknek szól. A pedagógusoknak arra kell vigyázniuk, hogy a digitalizáció eszközeinek használata közben, a tanórákon és azokon kívül a lelki kapcsolódást lehetővé tevő kommunikáció, az oktatás emberi oldala ne sérüljön. 

Kulcsszavakban megnyilvánuló kreativitás

A konferencia főszervezőjét az érem másik oldaláról is megkérdeztük, mármint arról, hogyan látja a fiatalok viszonyulását a mesterséges intelligenciához, aminek segítségével pillanatok alatt készíthetnek el egy dolgozatot.

– Ezt véleményem szerint hagyni kell, hiszen ahhoz, hogy egy diák vagy egyetemi hallgató az MI segítségével megfelelő színvonalú szöveget hozzon létre, a kapott szöveggel azonosulnia kell, el kell azt olvasnia, ki kell javítania. Ahhoz, hogy a mesterséges intelligencia egy minőségi szöveget szerkesszen, a megfelelő kulcsszavakat kell megkapnia. A diák vagy hallgató kreativitása tehát abban nyilvánul meg, hogy ki kell találnia, hogyan társalogjon az MI-vel ahhoz, hogy az a várt teljesítményt nyújtsa. A tanároknak ilyen értelemben talán nem is magát a szöveget, hanem a mögötte lévő munkát kell értékelniük.

– A konferencián elhangzottak szerint konkrétan hogyan hasznosítható a mesterséges intelligencia a közoktatásban?

– Ez a gyermekek életkorától és a rendelkezésre álló erőforrásoktól is függ. A Pedagógusok Házának vannak olyan továbbképzői, ahol a pedagógusok arról kapnak információkat, hogy hogyan használhatják a mesterséges intelligencia által nyújtott lehetőségeket a különböző korcsoportokkal való interakciókban az óvodai játéktól a felső tagozatosok tudásszintjének felméréséig, vagy akár a kutatásra való kedv csíráinak életre hívásáig. Egy tanórának azonban nem csak ebből kell állnia, ugyanilyen fontos a párbeszéd, a szocializáció, az alapvető érzelmekre való összpontosítás, ezek ugyanis olyan értékek, amelyek nélkül nem ember az ember – szögezte le a főszervező.