Online térbe költözött az iskola

Fenekestül felforgatott családi mindennapok

Fenekestül felforgatta a szülők életét a járványhelyzet miatt bevezetett online oktatás, hiszen a munkahely, házimunka mellett meg kell oldani a gyerek egész napos felügyeletét, biztosítani kell esetenként több gyereknek az online oktatáshoz szükséges eszközöket, helyiséget a lakásban, ugyanakkor a tananyag begyakorlása, amit eddig a pedagógusok ügyesen megoldottak, most szintén a szülőre hárul. Egyértelmű tehát, hogy szülőnek, ráadásul ezzel egy időben pedagógusnak is lenni ebben az időszakban csöppet sem könnyű feladat: rengeteg türelemmel, erőfeszítéssel és lemondással jár megélni, túlélni a mindennapokat. Édesanyákat kérdeztünk arról, hogyan állnak helyt ebben a helyzetben.

– Három gyerekünk van, kettő kisiskolás (előkészítős és második osztályos), egy pedig középcsoportos óvodás. Mivel az online oktatás és egyáltalán a számítógép kezelése nagyon újszerű a gyerekeinknek, elengedhetetlen a szülő segítsége – mutatott rá Enikő. – Édesanyaként nem találtam más megoldást erre a helyzetre, amely már sajnos nem mondható ideiglenesnek, mint hogy a teljes munkaidőről átálljak részmunkaidőre (fél normára). Még így is azt érzem, ez is nagy erőfeszítés, hiszen rohanás, kapkodás jellemzi a hétköznapokat ahhoz, hogy szülőként, pedagógusként, alkalmazottként mindennel naprakész legyek. Amikor elmegyek dolgozni, akkor egy néni vigyáz rájuk, akit órára fizetek. Az online oktatáshoz szükséges technikai eszközökkel hadilábon állunk, de egyelőre megoldottuk, a munkahelyi laptop utazik nap mint nap az otthon és a munkahely között. A szűkös lakás is igazi kihívás olyankor, amikor külön helyiséget igényel mindegyik gyerek. Számomra a legnagyobb nehézség azon túl, hogy a logisztikai feladatok időnként meghaladnak, az a fiammal való kapcsolat. Előkészítősként unja az online órákat, nem köti le a figyelmét a tanítás, a folytonos noszogatás részemről pedig egy olyan kényszerhelyzetet szül, amely hosszú távon rontja a kapcsolatunkat. Lelkileg mindannyiunkat megvisel ez a helyzet – ismerte el az édesanya.

A betűvetést tanuló elsősnek még meg kell fogni a kezét

– Négygyerekes édesanyaként elsősorban az időbeosztás jelenti az igazi kihívást a mindennapokban – véli Gyopár, aki szerencsésnek tartja magát, ugyanis otthon van, gyereknevelési szabadságon a legkisebb gyerekével, így a három nagyobbról (egy harmadikos, egy első osztályos és egy óvodás) is tud gondoskodni.
– A nagyobbak már eléggé önállóak, szerencsére a Google Classroom nem túl bonyolult, így egyedül is be tudnak jelentkezni, leginkább a házi feladatok feltöltésében szorulnak segítségre, a tanítónők igyekeznek olyan házi feladatokat adni, amelyeket a gyerekek önállóan is el tudnak végezni. Arra mindenképp törekszünk, hogy ne szóljon az egész nap a tanulásról, próbáljuk rögtön az órák után elvégezni a házi feladatokat, hogy utána a délután szabad legyen – mutatott rá az anyuka. Mint mondta, az első osztályos gyerekek még nehezebb helyzetben vannak, hiszen online kell megtanulniuk a betűket.
– Létfontosságú lenne, hogy az elsősök mellett ott legyen a pedagógus. Mondta is a lányom tanítónője, hogy a húsz év alatt, amióta pedagógus, nem voltak olyan elsősei, akiknek ne fogta volna meg a kezét a betűtanulásnál. Nálunk az osztály rendelt kis táblácskákat, arra írják a gyerekek a betűket, a tanítónő pedig követi a kamerán – osztotta meg a kényszerhelyzet szülte tapasztalatokat az édesanya. A technikai eszközök, valamint a minden családtag számára külön helyiség biztosítása sem egyszerű, az apukának a munkavégzéshez szüksége van egy laptopra, ezenkívül még egy hordozható számítógép van a lakásban, szerencsére barátoktól kaptak kölcsön egy készüléket, hogy mindkét kislánynak jusson. A két iskolás lány egy szobában tanul, mindkettő fülhallgatóval, hogy ne zavarják egymást, az óvodás kisfiú pedig alkalomadtán az anyuka telefonjáról kapcsolódik be az ovis találkozókba. Az édesanya megjegyezte: sajnos a harmadikos lányának vannak osztálytársai, akik délelőttönként egyedül vannak otthon, ugyanis a szülőknek nincsen lehetőségük az otthoni munkára.

Kisgyerekkel az otthoni munka is kihívás

Kinga már a beszélgetésünk elején hangsúlyozza, ő igazából szerencsésnek tartja magát, ugyanis irodai munkát végez, így március óta otthonról dolgozik, ő vigyáz az ősztől előkészítő osztályos kislányára.
– Szerencsére a szülőkkel és a tanító nénivel sikerült megegyeznünk abban, hogy délután tartja meg az órákat, ugyanis a szülők délelőtt dolgoznak, és kisgyerekekről lévén szó, még ott kell lenni mellettük az online oktatás közben, segíteni kell nekik, hogy megtalálják a munkafüzetben a feladatot, amellyel éppen dolgoznak. Szerencsésnek tartom magam azokhoz a szülőkhöz képest, akik reggel 8-ra bejárnak dolgozni, és délután 4-5-ig távol vannak, majd utána csöppennek be az online órákba, vagy több gyerek van a családban, akiknek segíteni kell a tanulásban, ráadásul, ha a szülő pedagógus, és neki is online órákat kell tartania, az még nehezít a helyzeten. Mindenképp úgy érzem, sokkal fárasztóbb a szülőknek ez a helyzet. Otthonról kisgyerekkel nem könnyű dolgozni, hiszen gyakran szakít félbe vagy azért, mert valamire szüksége van, vagy mert segítséget kér, tegyük fel, a kézimunkázásban. Így sokkal több időbe telik, amíg elvégzem a munkám, és neki is nehéz egész délelőtt egyedül elfoglalni magát. Folyamatosan hangoztatja, hogy unatkozik, miért nem megyünk sétálni, miért nem társasozunk. Állandó vita van amiatt, hogy csak egy rövid ideig engedem, hogy mesét nézzen a tévében. A nagyszülőkkel szeptember óta csak az utcán, maszkban találkozunk, nagyon félünk, nehogy megbetegítsük őket. Délben munka után nekifogok főzni, ebédelünk, majd kezdünk készülni az online órákra, hiszen ilyen körülmények között a tanítónőnek nincsen lehetősége alaposan begyakoroltatni a gyerekekkel a feladatokat, így ez a szülőkre hárul. Miután az online órák lejárnak, lassan este 7 óra, vége a napnak. Reggel pedig minden kezdődik elölről – vázolta fel a mindennapjaikat az anyuka.

Akad másodikosom, aki délelőtt egyedül van otthon

Elemi osztályban oktató pedagógusként és háromgyerekes édesanyaként igen jól kidolgozott forgatókönyv szükséges ahhoz, hogy megszervezzék a mindennapokat úgy, hogy a család minden tagja el tudja végezni a dolgát – állítja Zsuzsa. – A férjem bejár a munkahelyére, a két idős, beteges nagymamával pedig telefonon, Skype-on tartjuk a kapcsolatot, amióta fokozódott a fertőzésveszély, így egyedül vagyok otthon délelőttönként a három gyerekkel, előkészítő osztályos a legkisebb, másodikos a középső, és ötödikes a legnagyobb fiam. Én délelőtt tanítok, ezért sajnos nem tudok nekik segíteni, a nagyfiam próbál az órák közötti szünetben segíteni a testvérének, ha valamire szüksége van, háborog is gyakran, hogy zavarja őt a kérdéseivel, de egyszerűen nem tudunk más megoldást, mert egy időben vannak az órák. A legkisebbnek, a lányomnak szerencsére délután vannak az órái, ő viszont unatkozik délelőtt, nehezen érti meg, hogy csöndben kell maradnia, mert egyik szobában én tanítok, a gyerekszobában pedig a két bátyja tanul. A tanítványaim szülei is nagyon nehezen boldogulnak, vannak családok, ahol mindkét szülő dolgozik, így reggel a nagyszülőkhöz viszik a gyerekeket, ott azonban nincsen internet-hozzáférési lehetőség, így elküldöm a feladatokat, és délután igyekeznek bepótolni a gyerekkel a tananyagot. Sajnos akad másodikos tanítványom, akit reggel otthon hagynak egyedül, az anyuka hívja telefonon, amikor kezdődik az óra, a gyerek bekapcsolja a tabletet, és csatlakozik az órákhoz. Igyekszem ezekre a gyerekekre fokozottan odafigyelni, hogy tényleg megértsék a hallottakat, külön jelzem a szülőknek, hogy miről volt szó délelőtt. Ugyanakkor félóránként igyekszem felállítani őket a gép elől, néhány tornagyakorlattal megmozgatjuk a végtagjainkat, mert sajnos sokan a szünetekben sem állnak fel, hanem játszanak a laptopon, táblagépen. Van gyerek, aki egész nap nem mozdul ki a lakásból, a szülők késő délután fáradtan érnek haza, addig a gyerekek tévét néznek vagy online játszanak.