Ahogyan súlyosbodnak a közel-keleti háborúnak az olajárakban jelentkező hatásai, fokozódik a helyzet a hazai politikai fronton is. És az mondja ki a végszót, akinek erre nincs hatásköre.
Nem saját ihletből, hanem a közúti fuvarozók érdekképviseletének nyomására mégiscsak eszébe jutott a kormánynak, hogy bizony van eszköze az üzemanyagárak féken tartására. A fuvarozók szerdán egy közleményben szorgalmazták a gázolaj jövedéki adójának csökkentését, azzal az indoklással, hogy ez az adóteher nálunk jóval magasabb az unióban meghatározott minimális szintnél. Ennek hatására másnap az energiaügyi miniszter bejelentette, hogy dolgoznak egy ilyen természetű ideiglenes kiigazításon. Leeshetett neki, hogy mint a szakterület irányítójának, van ilyen szabályozási lehetősége. Ám az újabb fordulat a rá következő napon jött, amikor az államelnök jelentette be, hogy nem lehetséges az üzemanyagok jövedéki adójának csökkentése. A haza első számú matekzsenije még jelöltkorában írásba adta azt is, hogy nem lesz héaemelés, aztán mégis lett, és most ismét sikerült elszámítania magát. Ugyanis az államelnöknek a nálunk érvényes szabályok szerint semmilyen jogköre nincs gazdasági kérdésekben. Ez nem akadályozta meg abban, hogy lódítson egyet, mert az tényszerűen nem igaz, hogy ne lehetne az adót csökkenteni. Lehetni lehet, csak az a politikai döntés, hogy nem akarnak élni ezzel a lehetőséggel.
A fuvarozók értelemszerűen a gázolaj jövedéki adójának a csökkentését szorgalmazták, hiszen őket ez sújtja, és érdemes ezt közelebbről is megnézni abban az összefüggésben, hogy a gazdaság szempontjából a gázolaj a stratégiai üzemanyag akkor is, ha az adófizetők egy jelentős részének magánemberként a kútnál a benzin ára fáj jobban.
A dízel megsarcolásának terén szép hazánk egyáltalán nem szívbajos, sőt, nagyon jól teljesít európai összehasonlításban. Az unióban van egy 2003 óta érvényes irányelv az energia és az üzemanyagtermékekre kivetendő minimális jövedéki adókról. Ez a dízelnél 330 eurót jelent ezerliterenként. A minimumot déli szomszédaink, a bolgárok alkalmazzák, de a kontinens anyagilag jobban eleresztett államaiban ez lehet jóval több, az olaszoknál vagy a belgáknál például 600 euró felett is. A keleti tagállamok jellemzően a rangsor alsó harmadában vannak ebben az összevetésben. Az egész egykori szocialista barakkból, talán ki nem találnák, Románia emelkedik ki, a nálunk érvényes 466 eurós dízeltonnánkénti jövedéki adóteher konkrétan a németekével rivalizál. Ebben van köszönő viszonyban ez a két gazdaság, nem teljesítőképességben.
Persze, a képet árnyalja valamennyire, hogy számos ágazatban vannak érvényben támogatások a gázolaj árára, de azt még így is ki lehet jelenteni, hogy szép hazánk nyugati szinten tartja a dízel jövedéki adóját, és az ország első embere épp most jelentette ki, hogy ezen nem lehet csökkenteni, mert nem akarnak. Persze, azt értjük, hogy költségvetési konszolidáció meg spórlás a mostanában érvényes jelszavak, és féltik a költségvetési bevételeket, meg minden egyéb, de ha már egyszer az elnök veszi magának a szabadságot, hogy hatásköreitől függetlenül belemásszon az adópolitikába, már igazán adhatna ki egy utasítást arra is, hogy például uniós összevetésben legalább a héabehajtásban teljesítsen olyan jól a haza, mint a dízel jövedéki adóztatásában. Mindjárt nem kéne az adófizetőket agyonsarcolni.
