Okoseszközök – „okos” megoldások
Egyre többször hangzik el a járj gyalog, a lábbuszprogramra való buzdítás. Amíg nincsen mozgásszervi probléma, ez sokszor meggondolandó (ha nem cipelsz, ha nem sietsz célirányosan), és az jó, ha vigyázunk a környezetünkre. Bandukolunk a járdán, egyszer csak felbukkan a régi idők csodája, az utcaseprő autó. Nem feltétlenül olyan utcákban, ahol az indokolt, azaz sokat segítene a helyzeten. És látod, hogy a seprű tárcsái a járdákra söprik a port, kavicsokat. Jó ez így?
Őszi séta közben tapasztaljuk, hogy egyes helyeken, tömbházak környékén fúvókás kütyüvel fújják félre a faleveleket (és a port is). Próbálom megérteni, miért jó ez az inverz „porszívó”, és nem kellene-e inkább söprögetni. Érthető tehát, hogy ezért is sokszor kell port törölni a lakásban, bár magasabb emeleten lakunk.
Visszatérve a környezet, a természet óvásához. Mindegyre tapasztaljuk, hogy városszerte teljesen ép fák is kerülnek kivágásra, avagy – bár esetleg nyílt, akadálymentes helyen áll az a fa – megcsonkításra. De kérem, nézzenek például körül, a város egyik legszebb negyedében hány kiöregedett fenyő vagy más fa nőtte már túl az épületeket, pár méternyire a falaktól, vihar esetén veszélyt jelentve az épület, járókelők, autók részére is. Valami megoldást kellene találnunk ezeknek a célszerű eltávolítására, és utána új csemeték ültetésére. Hogy majd ezeket meggondolatlan személyek veszélyeztethetik, mint a lakónegyedek szeméttárolóinak környékét? Valóban nincs erre célszerű és hatékony megoldás?
Aztán gyakorta vásárolunk is. Élelmiszert, kozmetikumot. Gyógyszerre is szükség van. Néha technikai cikket is veszünk. A dobozokon, flakonokon sűrű szöveg, amit néha nagyítóval sem lehet kisilabizálni. Avagy olyan a színösszeállítás – alap és a szöveg –, hogy ez eleve lehetetlen. A kedvencem a fekete vagy kávébarna alapon aranybetűs szövegözön. A gyártó fedve van, mindent feltüntetett. Úgy tűnik, a vásárló személye már nem is érdekes. Előfordul, hogy az árcímkét bájos következetességgel éppen arra a részre ragasztják, ahol az érdemi információ (használat módja, adag) szerepel. Néha talán nehéz eldönteni, mi a fontosabb: a gyártó kötelessége és-vagy a vásárló tájékoztatása (éppen ne vásárolj vakon). A különböző árucikkeken szereplő bábeli változatú felirat fölösleges, ha már a helyi ember nyelvein nem lehet kiírni, akkor maradjon csak a világnyelv, az angol.
Messze kiáltó reklámjával csábít a kisebb bevásárlóközpont. Valóban gazdag az áruválasztéka. Kerengve a roskadásig tele polcok sikátoraiban, gyakran akadályba ütközünk: árufeltöltés van folyamatban. Az áruval teli kocsi vagy ezért, vagy mert üresen ott felejtették a művelet után, keresztben áll, közben ránk sem hederít az éppen ott rendezgető alkalmazott. Pedig a figyelmesség, netán udvariasság az egyik legfontosabb „árucikk”. Nem ártana, ha az alkalmazottak ilyen irányú képzésére is fordítanának egy keveset.
És a prospektusok (használati utasítások). Vegyük a gyógyszereket pl. Sok évtizeddel ezelőtt csupán a tömör információkat tartalmazta (hatóanyag(ok), javallat, szokásos adag, figyelmeztetés – mellékhatás, ellenjavallat). Ma ezt sikerült lexikálissá (itt értsd: szinte érthetetlenné) tenni. A néha szinte méteresre kinyújtható papíros információhalmaza első látásra – főleg nem szakembernek – azt a benyomást kelti, hogy nincsen emberfia, aki azt a gyógyszert valamilyen problémája miatt szedheti, ezért, a számos mellékhatás veszélye miatt, akár megpróbálja a kezelésben részesülőt lebeszélni a gyógyszerszedésről. Visszatérve a történelmi időkre/múltra: az összegyűjtött egyéb információkat szakembereknek külön kiadványban periodikusan leközölték, az ún. farmakovigilancia-füzetekben. Mi itt a cél: a részletes tájékoztatás, vagy a felelősség áthárítása a betegre? Lépten-nyomon információözönbe botlunk, melyben elvész a lényeg, amit keresünk.
Akad olyan áruház is, ahol praktikus bútordarabokat szemlélhetünk meg igen nagy választékban. A gond csupán az, hogy ez a „csináld (l. fejezd be) magad” mozgalom része, azaz megkapod a darabokat szerelési rajzzal és eszközökkel. Persze, akinek van műszaki képzettsége avagy hajlama, az összeszereléssel boldogul. Mindenki más csak szemlélődhet. Önkéntelenül felmerül bennünk a kérdés: miért nem rendelkeznek szerelőrészleggel is? Bizonyára megérné.
Napjainkban gyakran fizetünk bankkártyával. Már-már megszoktuk, és ha nem rendelkezünk „applikációval”, akkor be kell ütögetnünk a kódszámainkat. Az utóbbi időben itt is zseniális újítást vezettek be: egyes leolvasókészülékeken nem a megszokott – telefontárcsás – sorrendben következnek a számok, hanem keverten, pl. legutolsó az ötös szám. De itt újabb próbatételekre is számíthatunk: miniatűr a készülék, elöl biztonsági fedelecskével. Kedves felhasználó, igyekezz az első sorban levő számokat valahogyan „elkapni”. A kevert számsorrendű „újítás” egyébként más tekintetben is zavaró: halvány a képernyő, apró és halvány számokkal. Törd a fejed, kispajtás! Hát kérem ezek után eldönteni, hogy a szellemi forma karbantartására van-e szükség a keresztrejtvény-fejtésre…
Emlékszünk még Charlie Chaplin egyik zseniális filmjére, a Modern időkre?
Aztán az üzletekben a kiszolgálószemélyzet figyelmességének kérdése. Külföldi utak emléke, hogy mikor beléptünk egy üzletbe, máris megkérdeztek, mit óhajtunk, miben segíthetnek? Elvétve ez ma is előfordul. Vannak helyek, ahol a kiszolgáló elmélyült beszélgetést folytat egy ismerősével, rád sem figyel, ha várakozol. Vagy éppen az eladók véget nem érő beszélgetése teszi próbára a vásárló idejét és türelmét. Jó kedélyállapot, modor is sokszor kerestetik.
De ne legyünk rosszmájúak, akadnak olyan üzletek is, ahová szívesen betérünk, az eladó mosolygós, mindig jókedvű stílusa felvidít. És rendre kialakul az a kör, amelyben szívesen megfordulunk, mert kedvesen, udvariasan fogadnak, jó minőségű terméket kínálnak, és egyáltalán a termék minőségéről őszintén nyilatkoznak, és nem rábeszélnek. Vagy pedig a saját előállított termék garantáltan finom. A figyelmesség, előzékenység nem kerül pénzbe, pedig van, amikor ezt a páratlan gesztust szeretnénk megjutalmazni. De legalább ezt a vendéglátóiparban módunkban van megtenni.
Minőségi, civilizált világot álmodunk, a normál igényesség szabályainak a betartásával. Itt nemcsak a vásárlásainkra gondolunk, hanem a hivatali ügyintézésekre is. Kellemes meglepetés, ha az ügyintézés akadálytalan, de sokkoló, ha a szükséges kellékekről az ügyfélablaknál értesülünk. Néha ilyenkor a visszautasítás légkörével találkozunk, még szerencse, hogy akad olyan ügyintéző is, aki szívügyének (l. munkakörének) tekinti a szakszerű útbaigazítást, és átsegít az esetleges nyelvi gondokon is.
Ezek után nem csoda, ha naponta jut eszünkbe az égiekből visszatekintő Mama mondása: sokan vagyunk és sokfélék…
Berei F. Árpád
