2021. január 20., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Van néhány dolog az év kezdetén, melyek borzolják a kedélyeket, s nem csak közeli életterünkben. Nem kevesen háborodtak fel például azon is a napokban, hogy e héttől az adóhatóság szabadon kutakodhat a bankbetétekkel kapcsolatos adatokban. Ebben a kérdésben is más a valóság kissé, mint amilyennek a szociális hálón terjengő hozzászólásokból tűnik.
Egyrészt az, hogy a hatóság láthatja, mi történik a bankbetétek körül, nem újdonság. Igaz, azt már szakértők, s nem kommenthuszárok pontosították, hogy a hatóságnak eddig is lehetősége volt bármely adatot bekérni a bankoktól az ügyfelek számláival kapcsolatban, most csak annyi az újdonság, hogy létrehoztak egy adatbázist, amelybe a bankoknak továbbítaniuk kell hivatalból az adathalmazt. Rég tudjuk, hogy a nemzetközi rendelkezések életbe léptetése terén szép hazánk mindig az utóvédben kullog, s így tett egy, a pénzmosás és a szervezett bűnözés elleni uniós rendelkezés esetében is. Egy ilyen direktíva tette kötelezővé a tagállamok számára, hogy ilyen adatbázist hozzanak létre, abban a reményben, hogy így sikeresebben tudják fülön csípni a bűnözőket. Vagy jobban megfigyelni a saját adófizetőiket, mert minden ilyen rendszer erre a feladatra is alkalmas.
Már ha tudják működtetni. Merthogy mifelénk a szabálymásolás mindig kitűnően ment, de a mégoly jól kitalált rendszerek gyakorlati működtetésével is mindig bőven akadt gond, mert a szükséges tudást nem olyan egyszerű importálni. És ezzel a rendszerrel sem lesz ez másképp. Az ilyesmi hatékonyan működik nyugatabbra, mint például a németeknél, ahol az adóhatóság profin dolgozik. Például pár éve nagy port kavart offshore botrány idején több tízezer, a pénzét adóparadicsomokban rejtegető német polgár adatait adták át országuk adóhatóságának. Mikor ennek még csak hírét keltették, az illetők már sorban álltak önkéntesen gyónni az ottani fináncoknál, mert tudták, hogy nagyon nagy bajban lesznek nagyon hamar. És közben minálunk? Nem oly rég kitalálta a hatóság, hogy a személyi adóbevallásokat röpke évtizeddel ennek a vívmánynak a civilizált világban való bevezetése óta online is be lehessen küldeni. Aztán mikor a szorgos adófizetők megpróbáltak élni a lehetőséggel, a számítógépes rendszer kártyavárként omlott össze, a hatóság pedig pár napi fejvakarás után továbbra is elfogadta a bevallásokat a régi jó papíron. És azóta sem hírlett, hogy a némethez képest sok klasszissal gyengébb hazai rendszer technikai felzárkóztatására nagyon költötték volna a pénzt, pedig komoly summát is kaptak erre a világbanktól, aminek a nagy része visszament a feladóhoz, felhasználatlanul. Szóval szabályok terén zárkózunk, de ez még gyakorlatilag nem sokat jelent, pedig itt is volna bőven ügyeskedő, akit fülön lehetne csípni.