Bele sem melegedett még a diáknép rendesen az oktatásba, máris jön az első minivakáció: pár napra bezárják az iskolákat a helyhatósági választások megszervezése miatt. Annak alapján, amit a szakminiszter bejelentett erről a hét végén, látható, hogy az egészségügyi szempontból talán érthető döntésnél nem meglepően megint az abszurdisztáni forgatókönyv érvényesült. Káosz a sokadik hatványon, aminek a levét a gyerekek és szüleik isszák meg, de a kormánypárt is tankönyvbe illő példát mutatott önmaga elakasztására.
Annak alapján, hogy alig egy hét oktatás után egész megyék kezdenek elpirulni a vírustérképen, egészségügyi szempontból még jónak is lehetne nevezni azt, hogy a választás idejére két-három napra bezárják az iskolákat, hiszen számtalan helyen szavazóhelyiségeket szoktak berendezni minden választás alkalmával a tanintézetekben. Persze ez akkor érvényes, ha tényleg tisztességesen fertőtlenítenek a választási folyamat előtt és után is, amiben azért lehet némi egészséges kételye annak, aki ismeri ezt az országot, főleg a hegyen túli részét.
Ha volna ész az emeleten, el is lehetett volna kerülni egy ilyen felfordulást. Például azzal, hogy a választást még a tanévkezdés elé időzítik. Csak el kellett volna látni a naptárig, meg nem ártott volna elemista szinten számolni is tudni hozzá. De ha már ez nem ment, akkor lőn két hét oktatás, három nap szünet, folytatódhat a tanítás, hadd örvendjen a diák meg a család a változatos programnak. Eddig csak a megszokott balkáni kapkodás, de volt még egy tromf a liberális ötletpakliban. Ugyanis a miniszter felhívta a figyelmet, hogy mivel az oktatási szünetet nem a közegészségügyi hatóságok rendelték el, ezért a szülőknek nem lesz módja fizetett szabadnapokat kérvényezni, amennyiben otthon kell maradniuk a gyerekeikkel ezekben a napokban. Ha már ki lett tolva a jónéppel, apróktól a nagyokig, akkor már legyen rendesen megadva a módja is, hadd érezzék a törődést. És mindezt bejelentik a helyhatósági választások kampányának utolsó hete előtt, hogy legalább legyen ideje is a jelöltjeiknek veszteni a népszerűségükből rendesen.
Ilyen kormánycsapatnak ellenzék sem kell, el tudják ezek intézni magukat önkezűleg is, csupán kell hagyni őket dolgozni. Csak annyiban sovány a vigasz, hogy a választási mezőny többi része sem fényes, de ezt a teljesítményt alulmúlni már igen komoly kihívás. És egyre veszélyesebb a helyzet is, mert edzett humorérzékű választók körében a nevetőgörcs is komoly áldozatokat szedhet ennek a sokbalkezes csapatnak a mutatványai láttán.
