A Nyárádmente egyik legismertebb valamikori labdarúgója, majd edzője, a 60 éves nyárádszeredai Novák Vilmos a minap kollegái és barátai társaságában ünnepelte meg a nyugdíjba vonulását. Ez alkalommal beszélt a futballról, családjáról, na meg a nyugdíjas évekről a tőle megszokott vicces hangnemben.
– A minap nyugdíjas lett, amihez szívből gratulálok. Várta ezt az időszakot?
– Az ilyesmire az ember nem vár, mert az jön magától, és örvendek, hogy megértem ezt a kort. Viszont megjegyzem: ha 1986-ban elfogadtam volna az akkori C osztályos Baróti Bányász ajánlatát, akkor én már a kilencvenes évek derekától nyugdíjas lettem volna! Azért, mivel abban az időszakban, a rendszerváltás után nagyon korán nyugdíjazták a bányászokat is. De ezt nem bánom, hiszen már akkor is a családomat helyeztem előtérbe.
– Ön szerint a nyugdíjas évek alatt mennyire fog megváltozni az élete, a hétköznapjai?
– Minden meg fog változni. Eddig én egy mókuskerékben voltam, azaz pörgős hétköznapjaim voltak. Hiányozni fog a hivatásom, viszont otthon majd elfoglalom magam a családom, a kerti munka és a házi teendők háromszögében. Ezt akkor fogom igazán érzékelni, amikor majd telefonon hívni fog a feleségem, hogy meghozta a postás a nyugdíjat…
– Húsz évig futballozott Nyárádszeredában, majd 20 évig edzősködött ugyanott az egyéves kebeleszentiványi kitérő mellett, azaz 40 évig a futball szolgálatában állt a Nyárád-parti városban. Ennyire lokálpatrióta volt?
– Igen, hiszen én demeterfalvi születésűként Nyárádszeredában nőttem fel, ott futballoztam 1975–1994 között a megyei második ligában – ahol egyszer harmadikok és kétszer ötödikek lettünk –, majd ott edzősködtem, sőt, ez időben 10 évig a csapat edző-játékosa is lehettem.
2007-ben megyei bajnokok lettünk, aztán megyei ezüstérmesek, végül Bota Eduarddal közösen megnyertük a Románia-kupa megyei szakaszát, ugyanakkor a nyárádszeredaiakkal Maros megye Szuperkupa-győztese is vagyok. 10 évig a csapat edző-játékosa lettem, sőt a nagyfiammal, Leventével is voltam csapattárs. A kisebbik fiam, Boti is játszott idővel Nyárádszeredában.
Később is odaadóan dolgoztam a mindennapokban a közösség érdekében: négy évet mint tanácsos, nyolc évet mint alpolgármester és másfél évet mint Tóth Sándor polgármester főtanácsadója. Engem az élet Nyárádszeredához, a Nyárádmentéhez köt örökre!
– A futballtól rengeteget kapott – barátokat, sikereket, emlékeket, de ugyanakkor a foci sokat is elvett öntől, hiszen sokszor a családjától távol volt. Miként cselekedne másképpen mai fejjel, ha tehetné?
– Én örvendek annak, hogy így alakult az életem, mindenre büszke vagyok, de a legjobban a családomra, amely mindig megértett és támogatott. Viszont egy dolgot nagyon szeretnék: azt, hogy az unokáim közül akár Máté, akár Ádám futballista legyen, hogy a labdarúgás hagyományát továbbvigyék a Novák családban! – fejezte be a beszélgetést Novák Vilmos.
– Lesz-e még a közeljövőben minőségi futball Nyárádszeredában, a Nyárádmentén?
– Egyelőre nem, mivel nincs erre kellő költségvetés. Azaz van, de egy bizonyos összegig, amely nem elegendő a felsőbb szintű, minőségi labdarúgáshoz. Sajnos az a legendás, Puskás Ferenctől származó szállóige, hogy ,,Kis pénz, kis foci és nagy pénz, nagy foci” Nyárádszeredában is igaz.
A másik gond az, hogy a mai világban sem Nyárádszeredában, sem más településen nem bukkan fel annyi tehetséges gyerek, mind hajdanán, mivel egy elpénzesedett, modern világot élünk, amelyben mások a prioritások.
– Mi fogja kitölteni nyugdíjas napjait?
– Most, a nyár folyamán nálunk lesznek az unokák, így az udvar a gyerekzsivajtól lesz hangos, hiszen nekünk ők is jelentik a boldogságot. Emellett ezután is figyelemmel fogom követni a minőségi labdarúgó-mérkőzéseket, emellett a barátokra meg a házi és kerti teendőkre is több időm lesz. De ha nagyon unatkozom majd, az nincs kizárva, hogy valahová még elmegyek majd dolgozni…
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
