Elkezdte hűteni a kedélyeket az idén esedékes nyugdíjemeléssel kapcsolatban a kormány. A minap a miniszterelnök mondta ebben a témában, hogy a féléves gazdasági teljesítményt ismerve lehet majd lényegileg beszélni róla, mert garanciákat szeretnének arra, hogy ki is tudják fizetni, kedden pedig a pénzügyér mondta, hogy kölcsönt kéne felvenni ennek érdekében, ami évekre kihatna az államháztartás egyensúlyára. Magyarra lefordítva ezek azt jelentik: sok jóra ne tessék számítani.
Egyrészt a féléves gazdasági adatokban aligha várható valami bizalomgerjesztő. Az első három hónap adatai nem mutattak rosszul, de utána jött a két hónapos karantén a gazdaság szinte teljes leállításával, több százezer utcára került emberrel, és vélhetően tízezres nagyságrendű csődhullámmal a cégek soraiban. Az állami alkalmazottak kényszerszabadságoltatásával lehetett volna spórolni, de ez nem volt fontos a kormány számára, ennek is meglesz a maga szerepe abban, hogy az év második felének valószínűleg már recesszióban futunk neki. Az pedig már eddig is eléggé világos volt, hogy az egykori szocdem kormányzat által nyilván nem véletlenül választási évre időzített nagy nyugdíjemelés nem fog saját erőből menni, csak jelentős kölcsönökkel megtámogatva. Még az előző években látott mintára papíron jól működő gazdaság mellett is így lenne, mert itt nyoma sem volt olyan gazdaságpolitikának, amelyik előre igyekezett volna bevételi forrásokat biztosítani ekkora kiadás fedezéséhez. Ha pedig beüt a válság, akkor nyugdíjemelésre senki nem fog hitelt biztosítani a regáti kormánynak, kölcsön a túléléshez is kelleni fog nekik, de a feltételekben kikötik majd, hogy a nyugdíjemelést felejtsék el. Majd jó szoci mintára lehet szidni a csúnya nyugatiakat, akik nem engedik nekik, hogy elhozzák a népnek a jólétet.
Már abból, hogy egy ilyen tízmilliárd lejes nagyságrendű éves kiadással járó tervnek az alapok biztosítását célzó előkészítésére semmi érdemleges nem történt, világos, hogy az egészet nem azért találták ki, hogy a jelenlegi és jövőbeli nyugdíjasok sorsával foglalkozzanak, hanem csak azért, hogy a szavazataikat megszerezzék. De már a szocdem kitervelőknek is leesett a tantusz, hogy ezt nem fogják cechhel bírni, így nekik kézenfekvő volt egy évvel a tervezett választások előtt ellenzékbe vonulni, aztán hagyni a balek liberális csapatot, hogy majd vigye el egy eleve roppant nehezen teljesíthető ígéret be nem váltásának ódiumát. A mostani nagyfiúknak már világos lehet, hogy kicsik ők ehhez a kihíváshoz, csak a beismerést próbálják minél hitelesebben tálalni. A nyugdíjasok sorsa meg egyik klikket sem érdekli, akik egy aktív életet ledolgoznak, csak szavazógépnek kellenek ebben az országban.
