Tovább lazítottak szeptembertől a karanténszabályokon azzal, hogy megengedték a kulturális és egyes vendéglátó helyiségek megnyitását. Csak az alkalmazási szabályokkal késtek el, a fejetlenséget illetően a hatóságok megint hozták a szokásos formájukat. Szokványos helyzetben csak legyintenénk egyet, de tekintettel arra, hogy épp az utóbbi évszázad legveszélyesebb kórjával szembesülünk mostanság, ez a fejetlenség nagyon sokba kerülhet.
A nyitásról már legalább pár napja minden érintett tudott, a hatóságok látszólag szépen fel is készültek, a hírportálokon már napok óta keringenek az érintett intézményekre vonatkozó új szabályok. Ahhoz, hogy ezek hivatalosan életbe lépjenek, meg kellett volna a Hivatalos Közlönyben jelentetni egy rendeletet az egészségügyi és a gazdasági minisztérium, valamint az élelmiszerbiztonsági hatóság közös aláírásával. Az egészségügyi miniszter aláírása késett, így például kedden a sarki kiskocsmát már szabad volt kinyitni, csak éppen a tulajjal nem közölte senki hivatalosan, hogy hány méterre ültetheti egymástól a törzsközönség tagjait, és a házi feladatot azoknak sem olvasták fel, akik ennek a betartását kellene felügyeljék.
Az megint más lapra tartozik, hogy olyan szabályokat írtak elő a nyitásra, amelyeket a valóságban a mégoly törvénytisztelő intézményvezetők vagy vállalkozók is aligha tudnak betartani. Kilóg a lóláb, hogy a nagyfiúk le akarják rázni magukról a felelősséget,
ha már a maguk szintjén csődöt mondtak a járványhelyzet kezelésében. Kezdve ott, hogy már télvíz idején fel kellett volna készülni a veszélyhelyzetre, védőfelszerelések beszerzésével és az egészségügyi személyzet felkészítésével, mert már a vírus első kínai támadásából lehetett sejteni, hogy komoly bajok lesznek. A felkészülést elmulasztották, majd azóta a fejetlen kommunikációval mindent megtettek azért, hogy az alaptalan információkkal könnyen félrevezethető emberekkel elhitessék, nem is olyan veszélyes ez a vírus, mint ahogy azt a rettegők állítják. Pedig az, ha néhány, egyébként egyszerű szabályt nem tartunk be. És ebben a vírusnak besegítő kommunikációs hadműveletben a kétbalkezes liberális társulatnak tökéletes játszótársa volt a magát a hétfői bizalmatlansági indítvány blamájával lexikonba illően leégető szoci csapat is. Egyszóval, a két nagy párt és a klienseikkel teletömött intézményrendszer mintha versenyt futna abban, hogy ki segít jobban a koronának. És hamarosan becsengetnek, ami az illetékesek és az oktatási rendszer felkészültségét látva megint a vírusnak kedvez. Minden adott hozzá, hogy az igazi víruskrízis csak ezután szakadjon a nyakunkba, és azok, akiket a helyzet kezeléséért zsáknyi adópénzzel fizetünk meg, a szabálygyártáson kívül nem sokat tudnak tenni a védelmünkben.
