Nyirő József és Székelyzsombor

Székelyzsombor falu Brassó megyében. Kőhalomtól 17 km-re északkeletre a Kis-Homoród két partján fekszik. Neve a magyar Zsombor nemzetségnévből származik, ez pedig a szláv zsombor (=bölény) főnévből.

Székelyzsombor

Székelyzsombor (1899-ig Zsombor, románul Jimbor, németül Sommerburch) falu Brassó megyében. Kőhalomtól 17 km-re északkeletre a Kis-Homoród két partján fekszik. Neve a magyar Zsombor nemzetségnévből származik, ez pedig a szláv zsombor (=bölény) főnévből. 1488-ban Sumerburch néven említik először. Zsombor utolsó végvára a Homoród menti székely tömbmagyarságnak Szászföld és Székelyföld határán. Eredetileg szász település volt. A török-tatár betörések megtizedelték a szász lakosságot, majd egy pestisjárvány után a környék székelysége újranépesítette. Vára a 15. században a Várhegyen épült terméskőből, először 1692-ben említik. A 18. században jelentőségét veszítve 1818-ban a külső falgyűrűt lebontották. Ma elhanyagolt állapotban van. 1910-ben 1189, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

Székelyzsomboron ma 250 evangélikus él, 75 unitárius, 56 katolikus és 53 ortodox lélek. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Homoródi járásához tartozott. Evangélikus temploma középkori eredetű, 1746-ban egy tűzvész után helyreállították, 1788-ban újjáépítették. Tornya 1908-ban készült. 1540 és 1550 között készült szárnyas oltára a kolozsvári Erdélyi Múzeumba került. Római katolikus temploma 1782-ben épült, de valószínűleg 13. századi eredetű. Ortodox temploma 1905-ben épült. Zsombor festői tájon terül el. Északon a két Homoród közötti erdősapkás dombvidék határolja, tetejében trónol a székelyzsombori vár, délen a legendás Rika-hegység emelkedik lomberdőségeivel. Felsőrákossal az Írottkőnél határos. A XVI. századtól 1876-ig a falu Kőhalomszék szász közigazgatása alá tartozott, és 1968-ban Brassó megyéhez csatolták. Községközpontja Homoród. Történeti és művelődési hagyományai alapján a Homoród mentéhez áll közelebb, helynevei székelymagyarok. Főutcája két oldalán többnyire szász hatást tükröző, magas, háromszög alakú, barokk díszítésű oromfalas, kőből épült parasztházak emelkednek szép, festett ornamentikákkal. Néhai Seres András szerint Molnár András volt Zsombor jeles festettbútor-készítője 1840–1870 között, jelenleg itt él és monumentális székely kapukat készít Rigó Árpád. Régi hagyomány volt Zsomboron is a határkerülés, ezt a rendszerváltás utáni években több alkalommal felújították. Jeles lelkészei voltak Zsombornak, mint a krónikaíró Szeli József, akit oly sokszor emleget Orbán Balázs, és a tollforgató Rozsondai József. Csak elemi iskolája működik. A nagyobb gyerekek Kőhalomba járnak magyar iskolába. Romladozik a falu katolikus temploma, amelyben a nagy székely író, Nyirő József fejére öntötték a keresztvizet. Védőszentje Szent Teréz. 1881–82-ben építették.

Nyirő József (Székelyzsombor. 1889. július 18. – Madrid, 1953. október 16.) erdélyi magyar író, katolikus pap, újságíró volt. Művei elsősorban az erdélyi magyarság művelődéstörténeti és történelmi kérdéskörében helyezkednek el. Szókimondó, a korabeli politikai helyzettel szembeforduló magatartása miatt menekülnie kellett Romániából, majd Magyarországról is. Művei publikálását és bármilyen nyilvánosságra hozatalát a román és magyar kommunista rendszer betiltotta. Nyirő Józsefet, akárcsak Wass Albertet, a román kommunista kultúrpolitika háborús bűnösnek bélyegezte több évtizeden keresztül. Tanulmányait a székelyudvarhelyi Katolikus Gimnáziumban kezdte, majd a gyulafehérvári papnevelő intézetben és a bécsi Pazmaneumban tanult. 1912-ben Nagyszebenben szentelték pappá, itt oktatott hittant 1915-ig, amikor a Kolozs megyei Kide község plébánosa lett. 1919-ben, amikor Erdélyt Romániához csatolták, kilépett az egyházi rendből és megnősült. A papi rendből való távozása után a katolikus egyház kiközösítette. Először Kidében bérelt malmot, hogy fenntartsa magát és családját, majd az elkövetkező tíz évben a kolozsvári Keleti Újságnál dolgozott újságíróként. 1920-ban megnyerte a Zord Idő, majd az Ellenzék című lap novellapályázatát. 1923 és 1924 között a kolozsvári Pásztortűz című irodalmi és közművelődési folyóirat főszerkesztője. 1924-ben Jézusfaragó ember címmel jelentek meg első novellái, amelyek sikert arattak mind Erdélyben, mind pedig Magyarországon. 1931-ben visszavonult gazdálkodni a Nagy-Küküllő vármegyei Alsórákos községbe, ahol nyolc hold földet örökölt. Újságírói tevékenységét ebben az időszakban is folytatta. 1941-ben erdélyi képviselőként Budapestre költözött. A Magyar Erő című képes hetilapot szerkesztette. A nyilas hatalomátvétel után nyugatra menekült, ám tagja maradt a parlamentnek. 1945-ben Németországba menekült. Megfordult Amerikában, majd 1950-ben Madridba költözött, ahol újfent katolikus pap, majd szerzetes lett. Ebben az időszakban önsanyargató életet élt, meghasonlott önmagával, vezekelve önnön tévedéseiért. 1952-ben megalapította a clevelandi Kossuth Lajos Könyvkiadót. 1953-ban bekövetkezett halála előtt néhány héttel, a Küzdelem a halállal című művében Nyirő József így írt: „Nem, nem, itt nem tudok meghalni, akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem. Minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni, hallatlanul megkényszerített képzelettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, a Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a virágos réteket, ellopom a bűmmösöket, a fehéren villámló nyíreseket, az elvesztett csodás magyar világot, és gyönyörű képek vonulnak el szemem előtt. Így talán könnyebb lesz.”

Évek óta várják haza Zsomborra Nyirő unokahúgait, unokaöccseit, hogy az író nevét viselő alapítvány anyagi alapjaiból menteni lehessen a romladozó szülőházat, ahol bölcsője ringott, ahol édesapja, Nyirő Mihály katolikus kántortanító volt, s ahová az író gyerekkori élményei kapcsolódnak. A szülőfalu helyet adna az író halott porainak temetőjében, ha Spanyolhonból hazahoznák. Azonban 2010-ben a budapesti székhelyű Ábel Alapítvány és a székelyudvarhelyi Székelyudvarhelyért Alapítvány (Nyirő József első köztéri szobrát ez a két szervezet állította 2004-ben Székelyudvarhelyen, az Emlékezés Parkjában) a Nyirő család leszármazottjaival együttműködésben és a Magyar Köztársaság támogatásával úgy döntött, hogy 2011-ben hazahozzák a madridi Almudena temetőből és Székelyudvarhelyen újratemetik Nyirő József hamvait, valamint az író szellemi hagyatékának méltó ápolása érdekében átfogó programsorozatot szerveznek.

Nyirő József művei: Jézusfaragó ember (elbeszélések, Budapest, 1924), A sibói bölény (regény, I–II., Kolozsvár, 1928–1929), Isten igájában (regény, Kolozsvár, 1930), Kopjafák (elbeszélések, Kolozsvár, 1933), Uz Bence (regény, Székelyudvarhely, 1933), Az én népem (regény, Budapest, 1935), Székelyek (novellák, Kolozsvár, 1936), Havasok könyve (elbeszélések, Budapest, 1936), Júlia szép leány (színmű, Budapest, 1939), Madéfalvi veszedelem (regény, Budapest, 1939), Halhatatlan élet (regény, Budapest, 1941), Néma küzdelem (regény, Budapest, 1944), A zöld csillag (Madrid, 1950), Íme az emberek (Madrid, 1951), Mi az igazság Erdély esetében? (tanulmányok, Cleveland, 1952), Leánykérés a havason (Elbeszélések. Pomogáts Béla bevezetőjével, Budapest, 1989). * Forrás: Wikipédia, Kisgyörgy Zoltán: Nyirő József szülőfaluja: Székelyzsombor. Háromszék, 2011. 8. 25.