2021. július 28., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Harminc éve készült a felvétel, a fotót az Azopan.ro gyűjtemény is őrzi. Irodalomtörténeti értéke is kétségtelen. Annál inkább dicséri a fotóst, Bálint Zsigmondot, aki azóta is éppen olyan lelkesen és mozgékonyan jár a témái után, mint három évtizeddel ezelőtt. 1991-ben ő kísérte el az idős nagyenyedi tanárt, az akkor 85 esztendős Vita Zsigmondot a 64 éves „öregdiák”, Sütő András otthonába. Nem tudom, miről beszélgetett vendég és vendéglátó, de szívesen tanúja lettem volna találkozásuknak. Ha találgatni kezdenék, sok mindenre ráhibáznék, hiszen mindkettőjüket jól ismertem, sok vonatkozásban kötődtem hozzájuk. Mindenekelőtt nagyenyediségem révén, a Bethlen Kollégium véndiákjaként. Abban az évben, amikor ez a baráti látogatás zajlott, biztos fő beszédtémaként a tragikus ’90-es márciusi eseménysor és annak az íróra és az egész magyarságra kiható súlyos következményei kerülhettek terítékre. Ezt sugallja a kép, amelyen Sütő nagy hévvel magyaráz a feszülten figyelő művelődéstörténésznek. Az archív felvétel, amely a Sütő András emlékére nyílt születésnapi fotókiállításon is látható a marosvásárhelyi Szűcsök bástyájában, a Marx József Fotóklub székhelyén, a két személyiség közvetlen, baráti viszonyára is utal. A Herder- és Kossuth-díjas író önkéntelenül is egykori tisztelt tanára karjára teszi a kezét, úgy nyomatékosítja mondandóját.

Érdekes, hogy más-más évben, de egymást követő két napon születtek, Vita Zsigmond június 16-án, 1906-ban, Sütő András június 17-én, 1927-ben. Sütő 1940–1945 között tanult az enyedi kollégiumban, Vita, a helikoni íróközösség néhai legfiatalabb tagja hosszú ideig, 1928–1953 között tanított ott, az alma mater híres könyvtárának az őre is volt. 

Nyugalmazott tanárként néha még a mi osztályunkban is helyettesítette az irodalomtanárt az ötvenes évek végén, a hatvanasok elején. 1944 szeptemberétől 1945 júniusáig hiányzott az iskolából, a zsilvásárhelyi lágerben volt, ahova jeles magyar értelmiségiként számos más társával együtt hurcolták el a román hatóságok. Tg. Jiuban egyébként barakktársak voltak édesapámmal, aki szintén 1906-ban született. Feltételezem tehát, hogy a kollégiumi emlékeikből is felelevenítettek jó néhányat ezen a látogatáson. Alighanem szóba került a Bethlen Kollégium 350. évfordulós ünnepsége is, amikor Sütő András nagy visszhangú beszédben méltatta az iskolaalapító Fejedelem érdemeit, idézte fel a Kollégium lélek- és nemzeterősítő szellemét. Az utóbbi időben példásan felújított ősi schola tanárai, tanulói ismét fontos jubileumra készülnek. Jövőre, 2022-ben ünneplik meg az alapítás 400. évfordulóját. Az iskola fotón megörökített két jelese is jelen lesz majd valamiképpen azon a várható nagy megemlékezésen. 

Sütő András és Vita Zsigmond 1991 júniusában

Fotó: Bálint Zsigmond