2024. july 7., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Április 25-én, szerdán 19 órától a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében lép fel a Cantuale énekegyüttes, megalakulása 20. évfordulója alkalmából.

Fotó: Nagy Tibor (archív)


Április 25-én, szerdán 19 órától a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében lép fel a Cantuale énekegyüttes, megalakulása 20. évfordulója alkalmából. Színpadra állnak a jelenlegi és az egykori tagok (Bíró Péter, Bakos László, Balla Sándor, Dávid János Sorin, Márton Zsolt Barna, Ferencz Örs, Fülöp Csongor, Gyárfás István, László Norbert Endre, Nyilas Szabolcs, Suba László és Szabó Levente). Ez alkalommal tekintettünk vissza röviden az együttes múltjára Nyilas Szabolcs alapító taggal, együttesvezetővel. 
 
– Hogyan kezdődött a Cantuale története? 
– 1993-ban, mielőtt létrejött volna az együttes, többen az alapítók közül a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-plébánia egyházi kórusának tagjai voltunk. Bakos László kántor, kórusvezető megmutatott nekünk néhány férfikari kórusművet, és arra ösztönzött, hogy alakítsunk együttest. Olyan kórustagok voltak, akik ismerték a kottát, többen pedig a filharmóniánál is énekeltek, így mondhatni profi énekesekből állt az egyházi kar. Néhányan (László Norbert Endre, Gyárfás István és jómagam) úgy gondoltuk, hogy összeállunk és különálló kórust alapítunk. Bakos László az egyházi teendői miatt nem tudta felvállalni, hogy minket is irányítson, így továbbléptünk, de bármikor szükségünk volt rá, segített minket. 1998-ban neveztük el az együttest Cantualénak. Induláskor nem gondoltuk, hogy megérjük a 20. évfordulót, és két évtizedes pályánk során nemcsak az országban, hanem külföldön is (Magyarország, Lengyelország, Kárpátalja, Ausztria) turnézunk majd. 
– Minek köszönhető a siker, hiszen a mai világban az általatok közvetített zeneműfaj nem tartozik a népszerűbbek közé. 
– Olyan tagokkal kezdtünk, akiknek volt némi zenei ismerete. Aki nem volt szakképzett, időközben zeneakadémiát végzett. Folyamatosan képeztük magunkat. Akik megfordultak nálunk, és a jelenlegi tagok is mind a filharmóniának a tagjai, Ferenc Örs kivételével. Ő a nyárádszeredai általános iskolában zenetanár, ott kórust is vezet, Suba László sem a filharmóniánál dolgozik, ő jelenleg a rocksuliban oktat. Nemcsak megfelelő hangadottság, hanem magas szakmai felkészültség kell ahhoz, hogy valaki a Cantualéban énekeljen. A minőségi rosta már a kezdetekkor megvolt, hiszen Bakos László az egyházi kórusba is olyanokat választott ki, akiknek megfelelő hozzáállásuk volt. Nem egyéniségekre volt szükség, hanem olyan tagokra, akik kórusban tudnak énekelni. Ezenkívül nagyon sok próbára van szükségünk. Hetente egyszer kötelezően próbálunk, aztán amikor koncertre készülünk, akkor szinte naponta két-három órát együtt vagyunk. Folyamatosan új műveket tanulunk. A Cantualéban igazi csapatmunka van, mindannyiunk véleménye számít, a legjobb ötlet szerint visszük színpadra a műveket. Márton Zsolt Barna zeneszerzőnk saját dalokat ír, ezenkívül mindegyiket szerzői engedéllyel mutatjuk be. Mivel egyházzenei összeállításokkal kezdtük karrierünket, nem gondoltunk arra, hogy nő a népszerűségünk. Egyre több meghívást kaptunk különböző rendezvényekre: könyvbemutatóra, tárlatmegnyitóra, egyházi esküvőre, búcsúra. Ezért nyitnunk kellett, hiszen igény mutatkozott az iránt is, hogy kerüljön a műsorba bordal, népdalfeldolgozás, spirituálé stb. A siker titka talán az is, hogy mindig az alkalmakhoz igazítjuk a műsorainkat, az esemény hangulata, jellege szerint válogatjuk össze a dalokat. 
Azzal is tisztában vagyunk, hogy a klasszikus zenével nem lehet olyan elismertséget elérni, mint mondjuk a pop- vagy a rockzenében. Igaz, hogy Szalman Lóránt egykori karnagy azt mondta, hogy vigyázzunk arra, „ne híguljon a műfaj”, ebből azonban valamennyire ki kell törjünk. Arra azonban odafigyelünk, hogy műsorainkat ne a minőség rovására állítsuk össze. Egyszer csak észrevettük, hogy egyik fellépés a másikat követte, ajánlottak minket különböző helyekre. Meg kell említenem Lokodi Edit Emőkét, a megyei tanács volt elnökét, aki több helyre irányított bennünket, és ez is sokat lendített rajtunk. Közben kiadtunk két CD-lemezt. Az első 1999 júniusában a Marosvásárhelyi Rádió stúdiójában készült Sursum Corda címmel, amelyikre egyházi dalok kerültek, majd öt év múlva egy magánstúdióban készült a Fiaim, csak énekeljetek című, erre már világi műveket is felvettünk. Remélem, a jubileumi koncert anyagából is lemez lesz, mert sajnos egyre kevesebb időnk van a stúdiómunkára. 
– Jelent-e valamilyen sorsfordulatot a jubileumi koncert? 
– Meg vagyok győződve arról, hogy ez némiképpen megkoronázza az eddigi munkánkat, hiszen a műsort úgy állítottuk össze, hogy az eddig énekelt dalok legjava kerüljön közönség elé. Remélem, hogy még 100 évig létezni fog a Cantuale. Valószínűleg eljön majd az idő, amikor a jelenlegi tagok visszalépnek és helyükbe újak kerülnek. Azt sem bánom, ha megújítják a műfaji kínálatot, de soha ne feledjék el a majdani tagok, hogy a kórus honnan indult. Van példa arra, hogy egy-egy kórus megéri a matuzsálemi kort. Például a székelyudvarhelyi Székely Dalegylet már 150 éves. Így mi is remélhetjük, hogy több mint egy évszázadot fennmaradunk. Kodály Zoltán szavaival élve: „lehet zene nélkül is élni, csak nem érdemes”. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató