A nürnbergi perben 65 éve hirdettek ítéletet

• 2011-10-07 15:00:01

Hatvanöt éve, 1946. október 1-jén hirdettek ítéletet Nürnbergben a náci Harmadik Birodalom fő vezetőinek perében.

Hatvanöt éve, 1946. október 1-jén hirdettek ítéletet Nürnbergben a náci Harmadik Birodalom fő vezetőinek perében.

A szövetséges hatalmak, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió még a második világháború alatt, 1943. október 10-én állapodtak meg a háborús bűnösök felelősségre vonásában. A hitleri Németország azon vezetőinek és szervezeteinek felelősségre vonására, akiknek cselekményei nem függtek össze egy földrajzi hellyel, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió 1945. augusztus 8-i londoni egyezménye létrehozta a nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszéket.

A testületet a négy hatalom által delegált egy-egy tag és egy-egy helyettes alkotta. Az ügyészeket is a szövetségesek adták, az egyes jogrendszerek közötti ellentmondásokat Robert Jackson amerikai főügyész simította el, a vádlottak 27 fő- és 54 segédvédő közül választhattak. A vádirat négy vádpontból állt: 1. béke elleni bűncselekmények; 2. emberiesség elleni bűncselekmények: kivégzések, deportálások, népirtás; 3. háborús bűncselekmények, a hadviselés törvényeinek megsértése; 4. összeesküvés az előző három bűncselekmény elkövetésére.

Az első, előkészítő ülést a szovjet megszállási zónában fekvő Berlinben tartották 1945. október 18-án, a per november 20-tól az amerikai zónában, a nürnbergi Igazságügyi Palotában folytatódott a brit Geoffrey Lawrence elnökletével. A bíróság 236 tanút hallgatott meg, mintegy negyedmillió írásbeli tanúvallomást dolgozott fel, több mint 15 ezer oldalas jegyzőkönyvet készített. Elutasította a védelem állítását, hogy háborús bűnöket csak államok követhetnek el, kimondva: azokat emberek hajtják végre, és azok felelősségre is vonhatók. Elvetette azt az érvelést is, hogy a per „ex post facto” történt, vagyis hogy a tetteket az elkövetés után minősítették volna bűncselekménynek. A bírák a tettek mögött álló elveket is kutatták, a faji felsőbbrendűség, a népirtás politikáját ítélték el, és nem fogadták el a
„parancsra tettem” védekezést sem.

A Führer, Adolf Hitler, a propagandaminiszter Joseph Goebbels és az SS főnöke, Heinrich Himmler a háború végén öngyilkosságba menekült a felelősségre vonás elől. A nürnbergi perben háborús bűnök miatt végül 24 náci vezető ellen emeltek vádat, a vádlottak padján 21-en ültek. Robert Ley a per kezdete előtt lett öngyilkos, Gustav Krupp von Bohlen und Halbach gyáros ellen egészségi állapota miatt beszüntették az eljárást, Martin Bormannt pedig nem sikerült elfogni.

Az ítéletet 218 tárgyalási nap után, 1946. október 1-jén hirdették ki. Tizenkét vádlott halálbüntetést, három (Rudolf Hess, Walther Funk és Erich Raeder) életfogytiglani, négy (Albert Speer, Baldur von Schirach, Konstantin von Neurath és Karl Dönitz) 10-20 év börtönbüntetést kapott, hármat (Hans Fritzsche, Hjalmar Schacht és Franz von Papen) felmentettek. A kivégzéseket 1946. október 16-án a nürnbergi fegyházban hajtották végre tíz vádlotton (Joachim von Ribbentrop, Wilhelm Keitel, Alfred Jodl, Wilhelm Frick, Ernst Kaltenbrunner, Alfred Rosenberg, Hans Frank, Fritz Sauckel, Arthur Seyss-Inquart, Julius Streicher – Bormannt távollétében ítélték el, Göring cellájában lett öngyilkos.) A törvényszék bűnös szervezetnek mondta ki a Gestapót, az SD-t (a náci biztonsági szolgálatot), a náci párt vezető testületét és katonai szervezetét, az SS-t. Tagjaikat a londoni egyezmény aláírói úgy állíthatták bíróság elé, hogy a vádlottnak kellett ártatlanságát igazolnia.

A történelem során először a nürnbergi perben vonták büntetőjogi felelősség alá támadó háború indításáért egy legyőzött ország vezetőit. 1946 és 1949 között Németországban további 12 hasonló pert folytattak még le mintegy 200 személy ellen.