Népszámlálás és makrogazdaság
2011-10-04 14:16:00
- Kósa András
A tízévente sorra kerülő teljes lakossági összeírásnak igencsak jelentős makrogazdasági és területi hatása van. Egy olyan társadalomstatisztikai állapotfelmérésről van szó, amely egy adott terület (tipikusan: ország) adott eszményi időpillanatban fennálló legfontosabb társadalmi viszonyairól ad átfogó képet.
A tízévente sorra kerülő teljes lakossági összeírásnak igencsak jelentős makrogazdasági és területi hatása van. Egy olyan társadalomstatisztikai állapotfelmérésről van szó, amely egy adott terület (tipikusan: ország) adott eszményi időpillanatban fennálló legfontosabb társadalmi viszonyairól ad átfogó képet. A demográfiai helyzetre, háztartási és családi összetételre, lakó- és munkahelyre, iskolázottságra, foglalkoztatási viszonyokra, illetve élet- és lakáskörülményekre vonatkozó teljes körű összeírás országosan és területileg is szolgáltat adatokat. A legrégebbi statisztikai adatgyűjtésre már a Bibliában is több utalás van. Abban az időszakban az adófizetés szempontjából volt fontos az adatgyűjtés, majd a középkorban a szétszakadt állami bürokrácia nem tette lehetővé a népszámlálások megbízható lebonyolítását, azonban a polgári átalakulással, illetve a modern államszervezet kialakulásával (18–19. század) immár nemcsak lehetővé, de szükségessé is vált a népszámlálások végrehajtása. Ezen adatgyűjtések váltak az államigazgatás általános információforrásává, de ugyanígy elengedhetetlen a társadalomtudományi kutatások kapcsán is. S nem utolsósorban a területi tudományok számára is fontos adatforrássá váltak.
Ezen adatbázis fontosságát mindenekelőtt a teljeskörűség adja – nincs még egy olyan adatbázis, amely a teljes lakosság adatait felvenné, és ez az állami tervezés számára az alapadatokat szolgáltatja. Vagyis a területi szubvenciók megítélésének alapvető meghatározója éppen a népszámlálási adatsorok. Ha csak ezt vesszük alapul, máris érthető, hogy egy-egy település, megye, régió lakosságának minél pontosabb összeírása milyen fontos makrogazdasági szempontból is, hiszen a mifelénk egyre gyakrabban előtérbe kerülő autonóm Székelyföld kérdése kapcsán is tisztább képet kaphatunk a terület lakosságát, lakás- és munkakörülményeit tekintve. Arról nem is beszélve, hogy az éves állami szubvenciókon túl a hosszú távú gazdasági tervezés alapját is a népszámlálási adatok biztosítják.
A népesedési dinamikának ugyancsak van gazdasági vetülete: egy-egy térség természetes szaporulata (születések és elhalálozások közötti különbözet), illetve vándorlási különbözete (országon belüli el-, illetve odaköltözés, valamint az országhatáron kívüli hasonló mozgás) meghatározza a terület kapcsán megvalósításra szánt gazdaságpolitikai döntéseket. Ugyancsak fontosak lehetnek a gazdasági tervezési folyamat során a korszerkezeti adatok: korcsopor-tok szerinti megoszlás, átlagos életkor, illetve öregedési index, amelyek mind-mind kihatással vannak az intézménytervezés (hogy csak az olyan nagy pénzügyi és társadalmi ráfordítást igénylő közoktatási és felsőoktatási intézményekre hívjam fel a figyelmet) hosszú távú folyamataira. Mint ahogy az iskolázottság/végzettség kérdése is. S innen már csak egy lépésre vannak a gazdasági aktivitás mutatói. A foglalkoztatottak száma, a munkanélküliek száma, eltartottak, inaktívak aránya, az ezekből számolt aktivitási, illetve munkanélküliségi ráta mind-mind egy-egy terület gazdasági életképességéhez is nyújtanak adatokat. (A Nokia kolozsvári kivonulása, illetve az IBM esetleges marosvásárhelyi beruházása akár a munkavállalás/munkanélküliség kapcsán is összemérhető változásokat hozhat a két terület GDP-jét tekintve is.)
Ráadásul ezek az adatok immár nem jóslások vagy puszta politikai kinyilatkoztatások, hanem olyan hivatkozási alapok, amelyekre tényleges és felelős politikát lehet építeni. Persze az már más kérdés, hogy vajon a mindenkori kormányzat részéről létezik-e szándék ezek figyelembevételére, vagy a választási matematika ennél fontosabb ismérv lesz ezután is.
