2024. july 5., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

70 éves a Marosvásárhelyi Művészeti Szaklíceum

Eseményszámba megy, amikor egymáshoz közel két, igen jelentős, tematikájában, alkotásaiban egyaránt rokon képzőművészeti tárlat nyílik Marosvásárhelyen. Jelen esetben ez történt: a múlt héten megnyitott, a két világháború közötti erdélyi képzőművészetet bemutató kiállítás mellé egy újabb társult, ugyancsak a Kultúrpalotában, annak földszinti Art Nouveau galériájában. Az utóbbi tárlat azonban egy nagyobb szabású eseménysorozat része: a Marosvásárhelyi Művészeti Szaklíceum idén ünnepli megalakulásának 70. évfordulóját (a mai iskola elődje 1908-ban, Bernády György polgármestersége idején jött létre Városi Zeneiskola néven Metz Albert vezetésével), ez alkalomból nyílt a kiállítás is – ezúttal nem a diákok (azt a Bernády Ház emeletén tekinthetik meg az érdeklődők), hanem a tanárok munkáiból. És nem csak a mai tanárokéiból: évtizedekre visszamenően megannyi jelentős képzőművész alkotásaiból, olyan értékteremtő alkotók munkáiból, akik a huszadik század folyamán az erdélyi képzőművészet kimagasló képviselőivé váltak – és itt a párhuzam a két tárlat között.

Fotó: Nagy Tibor


A kiállítás megnyitójára hétfőn délután került sor telt házas közönség jelenlétében. A résztvevőket Mana Bucur, a Romániai Képzőművészek Egyesülete Maros megyei fiókjának elnöke – maga is művészetis véndiák – üdvözölte. A város kimagaslóan fontos kulturális intézményének nevezte az iskolát, majd átadta a szót az est ceremóniamesterének, Kálmán Enikő festőművésznek, a művészeti líceum képzőművészeti katedrafőnökének, a tárlat kurátorának. Kálmán Enikő megköszönte mindenkinek a részvételt, az együtt való ünneplést, majd Diana Sabina Grozav igazgató és Ávéd Éva aligazgató szólt a jelenlévőkhöz. Mindketten az iskola múltjáról és jelenéről, az elmúlt hetven év alatt onnan kinövő generációkról, azok jelentőségéről beszéltek. 

A kiállítást Nagy Miklós Kund művészeti író méltatta. 

– Hetven év egy ember életében is sok, én ezt érzem… De a hetven évnek előnye is van, az elmúlt fél évszázad alatt nagyon sok képzőművészt megismerhettem, és tudom, hogy nagyon sok történet, érdekes sztori született a művészeti iskola életéről, mindazokról a diákcsínyekről, tanárokról, akik ezekben részesedtek valamilyen módon. Így egy kicsit én is úgy érzem, mintha ide jártam volna. Ezt a kiállítást, amelyen 53 művésznek ötvennél jóval több munkája szerepel, összefoglalva nehéz bemutatni, hiszen az, amit itt látunk, a művészettörténetnek már részévé vált. Bukaresttől New Yorkig bárhol is beszélgettem a Marosvásárhelyről elszármazott vagy itt tanult alkotókkal, mindannyian azt emlegették, hogy életüknek egyik legfontosabb időszaka volt az, amelyet itt töltöttek, és ez az iskola indította el őket a művészet és a siker útján. Ez a tárlat is ezt tükrözi, úgy tudnám leginkább jellemezni, mint egy stafétát. Nemzedékek adják egymásnak tovább a tudást, és milyen nagyszerű, hogy az egykori tanulók közül sokan visszatértek tanárnak. Remélem, hogy ez a folyamat folytatódik. A második emeleti, két világháború közötti erdélyi képzőművészetet bemutató tárlaton olyan művészek alkotásait is láthatjuk, akiknek munkái itt is szerepelnek, például Barabás István, Bordi András vagy Izsák Márton. Ők már annak idején is fontos szereplői voltak a hazai művészeti életnek. Ezen a kiállításon a nagy öregek, az első nagy vásárhelyi nemzedék munkái is láthatók, azoknak az alkotásai, akiktől továbbszármazott a mozgalom, amely országos szinten is kiemelte Marosvásárhelyt a művészeti élet tekintetében. Majd jöttek a többiek, akik akkor még fiatalok voltak, a Nagy Pál nemzedéke, és eljutottunk a mai napig, amikor számos érdekes technikai és technológiai újítás is jellemzi a nemzetközi és hazai képzőművészetet. Az iskola arról is híres volt, hogy olyan alapozást adott az induló diákjainak, végzettjeinek, hogy a kolozsvári, bukaresti, jászvásári egyetemeken mindig tudták, hogy amikor jön a vásárhelyi különítmény, akkor nagyon tehetséges diákokat fognak felvenni. És ezek közül a diákok közül sokan visszajöttek, maradandót alkottak festészetben, szobrászatban, grafikában, textilművészetben, installációkban és hagyományos megoldásokban, formabontásban, színvilágban és mindabban, ami a mai művészeti életben él, élni tud és élni fog – mondta Nagy Miklós Kund, majd Petre Căpriţă festőművész elevenítette fel művészeti iskolás emlékeit, élményeit.

Az egész estés eseménysorozat itt nem ért véget: 18 órától a Marosvásárhelyi Művészeti Szaklíceum zene szakos tanárainak koncertje kezdődött a Kultúrpalota nagytermében.


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató