Nekem van, neked nincs...
2013-11-13 14:58:05
- Nagy Székely Ildikó
Ketten ma szexeltek – újságolja az iskolából hazatérő kisdiák, aztán részletesen leírja a számára izgalmas esemény forgatókönyvét: egyik fiú osztálytársa a falhoz nyomott egy másik gyereket, közben rugózó mozdulatokat tett.
Ketten ma szexeltek – újságolja az iskolából hazatérő kisdiák, aztán részletesen leírja a számára izgalmas esemény forgatókönyvét: egyik fiú osztálytársa a falhoz nyomott egy másik gyereket, közben rugózó mozdulatokat tett. Egy másik alkalommal arról számol be, hogy ugyanaz az osztálytárs egy másik fiú fejét a nadrágjához szorította. A fenti történetet egy édesanya mesélte. Régen játékboltok polcain álldogáló babák szoknyáját emelgette a 6-7 éves gyerek, így próbálta kielégíteni kíváncsiságát – ma közösülést mímel. Hova jutott a világ? – sóhajthatnánk fel, de sopánkodás, sajnálkozás helyett talán célszerűbb utánanézni a hasonló megnyilvánulások okainak. Mi idézheti elő ezeket a helyzeteket, és mit tehet ilyenkor a szülő, illetve a pedagógus? Egyáltalán hogyan védhető ki az, hogy az óvodai védőburokból kikerülő gyerekben a környezeti hatások következtében torz kép alakuljon ki saját nemiségéről? – kérdeztük Suba Mónika pszichológust.
– Az iskolába, jóval nagyobb gyerekek közé kerülő kisdiákot rengeteg inger éri. Erre még rátevődik a média hatása, amelynek a felnőtt felügyelete nélkül tévéző gyerek teljesen ki van szolgáltatva. Minden nem neki való információtól lehetetlen megvédeni a csemetét, de ha a rendszertelenül áramló ingereket megpróbáljuk értelmezni, megbeszéljük vele mindazt, amit tapasztal, sokat segíthetünk.
– Ezek szerint nem lehet elég korán kezdeni a szexuális nevelést.
– Így van. A szexuális nevelés – egyrészt mint információszerzés, másrészt mint a nemiséggel kapcsolatos szemlélet formálása és az értékrend kialakítása – meggyőződésem szerint egy egész életre szóló feladat, és nem iskolakezdéskor, hanem sokkal hamarabb, már a születés pillanatától megkezdődik. Sokszor eszünkbe sem jut, hogy mennyi mindennel alakítjuk a gyerek nemi azonosságtudatát. Már szólításakor is, a neve után szinte folyamatosan hallja a „kis-lányom,” „kisfiam” megnevezést. Az anyával szimbiotikus kapcsolatban lévő csecsemő még nem rendelkezik nemi azonosságtudattal, számára először a testvázlat alakul ki, és csak valamivel később, az éntudat kialakulásával egy időben körvonalazódik nemi identitása, és kezdi megkülönböztetni magát a másik nemtől. Különböző nemű testvérpárnál ez a folyamat már egészen kicsi korban elkezdődhet, hiszen a közös fürdések alkalmával látják egymást, de legkésőbb óvodásként minden gyerek szembesül a lányok és fiúk közötti különbségekkel.
– Az is előfordul, hogy maga a szülő az, aki ráébreszti erre a gyereket, ha otthonukban hiányos öltözetben, fehérneműben vagy meztelenül mutatkozik előtte. Ez káros lehet a későbbiekben?
– Nem hinném, a kisgyerek ugyanis természetesnek vesz mindent, ami a szülőnek is természetes. Mi több, így nem nevelődik gátlásossá, könnyebben felvállalja majd saját testét is. A szemérmesség 7-8 éves korban kezd kialakulni, ez abból is látszik, hogy a gyerek becsukja maga után a fürdőszobaajtót. Ekkor már a szülőnek is oda kell figyelnie arra, hogy meztelen teste látványával ne hozza kínos helyzetbe a gyereket. Annak idején én sohasem láthattam így a szüleimet, a testiséget, az intimitást titok övezte, amely feszültséget keltett bennem. Sok gyerek most is így van ezzel, a szexualitás ugyanis nemcsak régen számított tabutémának, most is az. Ott van az ehhez kapcsolódó információáradat, de nem tudunk beszélni róla, és ezzel csak nő a feszültség.
– A korábbi kérdéshez visszatérve, a szexuális nevelést már az óvodában is be kellene vezetni?
– Szerintem igen. Persze nem előadások formájában, hanem az életkornak megfelelő, csoportos foglalkozásokkal, melyek során a gyerekek megismerik és megtanulják elfogadni saját testüket és megismerik a nemek közötti különbségeket is. Természetesen az ilyen jellegű felvilágosításnak az iskolában is folytatódnia kellene. De ez nem azt jelenti, hogy a családról a tanintézetre hárítjuk a feladatot. Nagyon fontos, hogy a szülő lépésről lépésre építse a gyerek nemi azonosságtudatát, beszéljen neki az intimitásról és az ehhez fűződő érzelmekről is. Ezt már azelőtt el kell kezdeni, mielőtt a gyerek kérdezni kezd. Ez azért is olyan fontos, mert a gyerekek biológiai fejlődése az utóbbi időben felgyorsult, a serdülőkor akár 3-5 évvel hamarabb elkezdődhet, mint korábban, érzelmi téren viszont nem következik be hasonló iramú fejlődés.
– Mit tehet a szülő, illetve a pedagógus, amikor a gyerek „szexelő” osztálytársakról mesél?
– Az osztálytárs viselkedését televízióban vagy máshol látott, számára érthetetlen „élmények” okozta feszültség válthatta ki, ezért is ajánlatos bizonyos adókat lekódolni, hogy a kisebb családtagoknak ne legyen szabad hozzáférésük a nemkívánatos tartalmakhoz. Ilyen helyzetben jó, ha a szülő tájékoztatja a pedagógust a hallottakról, és a továbbiakban érdemes igénybe venni az iskolapszichológus segítségét, hogy a „miértekre” fény derüljön.
