2020. április 10., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

László Attila-koncert a Palotában

Az otthon iránti hűségről, a szabadságról, az önzetlen szeretetről énekelt, zenélt, két dal között pedig meg is nevettette a Kultúrpalota telt házas közönségét László Attila, a 2011-es Csillag születik győztese. 

A kézdivásárhelyi származású, Budapesten élő, 23 éves előadóművész – aki tizenévesen nyerte meg a tehetségkutatót, és lett Magyarország ,,kiscsillaga” – első erdélyi turnéja keretében érkezett Marosvásárhelyre. Én és a zongorám című egyéni estjére a szívéhez igazán közel álló lírai szerzeményeket hozta el, a nagy példaképek örökségéből nyújtott ízelítőt – Bódi László Cipő Ezt a földet választottam című, koncertnyitó dalától a Republic Csodálatos világán és a Szabadnak születtél című Bródy-nótán át a nagyszerű Presser-dalokig –, majd fellépése végén egy saját alkotással, a Ki bennem élsz cíművel is megajándékozta hallgatóságát. Repertoárjában külföldi szerzemények is helyet kaptak, Elvis Presley táncra csábító „tűzgolyói” (Great Balls of Fire) mellett a Bee Gees és a Simon & Garfunkel egy-egy remeke színesítette az estet. Attila bársonyos hangja és szépséges zongorajátéka mellett derűs természetességével bilincselte le a publikumot. 

– Tessenek felszabadulni, én is azon vagyok éppen… Húzzam ki magam, ugye?… Úgy látom, ezt szeretik… – ilyen és hasonló megjegyzésekkel teremtett otthonosan oldott hangulatot a jellegzetes székely humort és beszédmódot a pesti létformában is megőrző fiatal művész. A koncert egyik legszebb pillanata talán a Padlás című musical legendás betétdala volt. „Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim” – hallhattuk a lírai vallomást, amit László Attila hitvallásának tekint. De bizonyára a közönséggel együtt énekelt Kárpátia-dal, az Ott, ahol zúg az a négy folyó is sokak számára emlékezetes élmény marad. A koncert végén ráadásként felcsendülő dallal, az Ismerős arcok Nélküledjével újabb fontos üzenetet adott át az előadó: „Mi egy vérből valók vagyunk”. A legeslegszebb mozzanat azonban minden bizonnyal a zongorakísérettel előadott székely himnusz volt, amit a Palota nagyérdeműje állva énekelt Attilával.

A több mint másfél órás együttlétet percekig zúgó tapssal köszönték meg a vásárhelyiek. A fiatal művész tekintete és minden gesztusa azt a megilletődöttséget tükrözte, amiről koncertje elején beszélt, és ami mögött egy 2012-es emlék is rejlik. Nyolc évvel ezelőtt járt ugyanis először a Kultúrpalotában, és akkor ott, a páholyból letekintve nem gondolta volna, hogy egyszer ő áll majd ezen a színpadon.