Ne az evés körül forogjon az életünk!
2014-02-19 15:48:42
- Menyhárt Borbála
– tanácsolta a hallgatóság soraiban ülő hölgyeknek, édesanyáknak Lukács Márton Réka pszichológus, aki a vásárhelyi édesanyákat tömörítő Védem Egyesület meghívására tartott előadást múlt héten a Bolyai Klubban.
– tanácsolta a hallgatóság soraiban ülő hölgyeknek, édesanyáknak Lukács Márton Réka pszichológus, aki a vásárhelyi édesanyákat tömörítő Védem Egyesület meghívására tartott előadást múlt héten a Bolyai Klubban. A pszichológusnak az evészavarok a szakterülete, ebben a témakörben végzett kutatásokat, és többek között a várandós nők evészavaraival foglalkozott. Véleménye szerint az evészavarok hátterében meg nem oldott lelki konfliktusok állnak.
A szakember aggasztó jelenségre világított rá, napjainkban egyre gyakoribbak az evészavarok a fiatalok, zömében a nők körében. Az anorexia leggyakrabban a 12-18 év közöttieknél fordul elő, míg a bulimia a 17-25 év közötti korosztályra jellemzőbb. Az alsó korhatár pedig egyre lejjebb tolódik, ma már 10-12 éves kislányokat is érint. A média, de akár a játékok is torz testképet sugároznak a kislányoknak, hiszen a tévében látott női ideál csontsovány, akárcsak a Barbie-babák, és csak hab a tortán, hogy nemrég megjelent a piacon az anorexiás játékbaba, amelyik, ha túl közel kerül a kanál a szájához, elfordítja a fejét, mintha elutasítaná az ételt.
Az anorexia jellemzője, hogy a beteg drasztikus mértékű fogyásra törekszik, ezért önéheztetéshez folyamodik. Az anorexiás nő testképe torz, túl kövérnek látja magát, viszont más testképét reálisan fel tudja mérni. A bulimia falási rohamokkal járó rejtett betegség, amelynek során a betegnek falásrohamai vannak, egy étkezés alkalmával akár 50 ezer kalóriát is képes bevinni a szervezetbe. Az evéskényszer olyan mértékig fokozódhat, hogy ha nincs mit ennie, a beteg képes kiszedni a kukából az ételmaradékokat. A falásrohamokat követően bűntudatot érez, tart attól, hogy elhízik, így önmagát hánytatja, hashajtókat szed. Következésképpen mindez a gyomrot és a bélrendszert hátrányosan érinti, szívérrendszeri problémák léphetnek fel.
Sok terhes nő retteg az elhízástól
A pszichológus egy másik, az állapotos nőknél jelentkező jelenségre is felhívta a figyelmet. A pregorexia nervosa egy speciális táplálkozási zavar, amikor a leendő édesanya képtelen elfogadni a várandóssággal járó pluszkilókat, és szigorú diétát, illetve megterhelő edzéseket folytat, hogy terhessége alatt is megőrizze vonalait, valamint azért, hogy a szülést követően minél hamarabb visszanyerje leánykori alakját. Legtöbbször azok a nők esnek a pregorexia áldozatául, akik már a terhesség előtt is küzdöttek valamilyen evészavarral – jellemzően ők azok, akik a valóságosnál is kerekebbnek látják magukat a terhességük alatt. Viszont a magzatra nézve ennek óriási veszélyei lehetnek, ugyanis a hiányos tápanyagbevitel veszélyezteti a magzat méhen belüli egészséges fejlődését. Ezek a kismamák gyakrabban adnak életet kis súlyú újszülötteknek, többször fordul elő veszítés, a baba fizikailag és mentálisan alulfejlett lehet, és gyakoribbak a fejlődési rendellenes-ségek, mint például a farkastorok vagy a nyúlszáj.
Lukács Márton Réka elmondta, felmérései során azt tapasztalta, hogy a terhesség második harmadában kezdik elfogadni a nők, hogy a testük tényleg megváltozik. Az első hónapokban csak azt látják, hogy ruháikba már nem férnek be és küzdenek a súlyfölösleg ellen. Az étkezési zavarokkal küszködő nők gyakran félnek a szüléstől, már nyolchetes terhesen feliratkoznak császármetszésre az orvoshoz és gyakori náluk a szülés utáni depresszió, mivel képtelenek elfogadni, hogy rögtön szülés után nem nyerik vissza eredeti alakjukat.
„Bújik a fogunk”
Az evészavarok hátterében számtalan ok állhat. Hajlamosít rá a labilis személyiség, az alacsony önértékelés, valamint a túlsúlyos előélet, például ha egy érzékenyebb lelkű, dundi kislányt óvodában, elemi iskolában gyakran cikiztek, hogy „kövér disznó”. Mindez azt váltotta ki benne azt, hogy mindenáron erőltesse a fogyást. Másfelől pedig a médiából sugárzó csont-sovány női ideálok is befolyásolják ezek kialakulását. Mindemellett a családi tényezők is jelentős szerepet játszanak az evészavarok kialakulásában. Veszélyes lehet például a túlzott összeolvadás a szülő-gyerek között. Lukács Márton Réka példájából bizonyára sok édesanya magára ismer, az anyukák hajlamosak többes számban fogalmazni, például: „bújik a fogunk”. – Nem! A gyerek foga bújik, nem a miénk! A gyereket mint önálló személyiséget kezeljük – tanácsolta a szakember.
Nem biztos, hogy éhes ha sír a gyerek
A pszichológus rámutatott egy igencsak gyakori jelenségre, azaz, amint a kisbaba sírni kezd, sok édesanya azonnal megeteti. – Lehet, hogy a kicsi húsz perce evett, de az anyuka biztos benne, hogy éhes, és emiatt sír. Ne szoktassuk a gyereket arra, hogy ha az életben valami gond van, eszünk. Lehet, hogy tele van a pelusa, vagy éppen unatkozik, esetleg arra vágyik, hogy ölbe vegyük. Sajnos, a mindennapokban gyakori az érzelmi evés, azaz, hogy az életben megjelenő problémákra evéssel reagálunk – figyelmeztetett a szakember.
A gyerek a szülőkkel együtt étkezzen
A pszichológus szerint az evészavarral küszködő édesanyák kevésbé szoptatják a gyerekeiket és gyakori, hogy jutalomként, vagy épp büntetésként használják az ételt. Például ha rosszalkodik a gyerek, kijelentik, büntetésként nem kap vacsorát. Az evészavaros édesanyák ugyanakkor nem hívei a családi étkezéseknek, hiszen akkor kiderül, hogy ők sem esznek. Inkább arra ösztönzik a gyereket, hogy a szobájában egye meg a vacsorát. Az étkezési zavarokkal küszködő édesanyák ugyanakkor hajlamosak lányaik evési szokásait is kontrollálni, attól való félelmükben, hogy gyerekük túlsúlyos lesz. A szakember véleménye az, hogy nem kell nagy feneket keríteni az evésnek, hiába készítjük órákig a csodamenüt, a gyerek úgyis kettőt fal, majd nem kér többet. Viszont arra oda kell figyelni, hogy a család együtt étkezzen, legyen egy rituálé, amikor félreteszik a játékokat és mindenki eszik. Nem tanácsos vajaskenyér-katonákat hagyni minden szobában, hogy majd útközben fal egyet-egyet. Lukács Márton Réka úgy véli, amikor a gyerek már tud ülni, ne először őt etessük meg és majd azután következzünk mi, felnőttek, hanem etetőszékben üljön oda az asztalhoz és engedjük, hogy egyedül próbálkozzon. Még akkor is, ha minden maszatos lesz.
