Napba néző

A Nap körül forgott a szó december 7-én a Bolyai téri unitárius templomban. Nagy László lelkész felkérésére izgalmas kalandra hívtak meg az előadók a vallást, a kultúrát és a tudományt ötvöző sorozat legutóbbi rendezvényén. 

A téli napforduló felé közeledve tanulságos volt éltető forrásunk mibenlétéről, működéséről, hatásáról, fontosságáról, vallásos és népi hitrendszerünkben betöltött szerepéről hallani a teológiai tanár, a néprajzkutató, az élettan oktatója, a meteorológus és a fizikus szemszögéből.  

 

Az égi atomerőmű

A sok érdekes információ között, amit nehéz lenne rangsorolni, az utolsóval kezdem a beszámolót. Bár fizikusként a jól ismert tévéoperatőr, a sorozat ötletgazdája, Miholcsa Gyula a záróelőadást tartotta, miután sikerült jól felcsigáznia a közönség érdeklődését, végül elárulta, hogy mi is valójában a Nap. A naprendszerünket óriási gravitációs erővel összetartó csillag, a bolygók működését irányító tűzgömb 150 millió kilométer távolságból a fény sebességével fantasztikus mennyiségű energiát sugározva úgy működik, mint egy atomerőmű. A szerkezetének közel háromnegyedét alkotó pozitív töltésű hidrogén atommagok óriási hőmérsékleten zajló magfúzió által egyesülnek, és héliummá alakulnak át. Az így felszabaduló elektromágneses energiát sugározza csillagrendszerünk központi égiteste, amelynek titkát évszázadokon át tartó megfigyelés és kutatás során végül a kvantummechanika segítségével sikerült feltárni.

 

A világ világossága 

Az ókori civilizációk természetfölötti jelenségnek tekintették és istenként tisztelték a napot. Az ősi napimádatra, napkultuszra visszavezethető elemekből vesz át a Biblia is (Sámson, a nap fia, Illés, a tűzpróféta, az Újszövetség középpontjában Jézus mint napjelkép). Előadásában dr. Czire Szabolcs, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet előadótanára elmondta, hogy a teremtéstörténetben jelenik meg először a Nap, Isten ugyanis a világosság és a sötétség elválasztására teremtette meg a két nagy világítótestet és a csillagokat. A nagyobbikat, hogy uralkodjék nappal, a kisebbiket, hogy uralkodjék éjszaka, és jelezzék az ünnepeket, a napokat, az esztendőket. A következőkben a nap fontosabb bibliai jelentésköreit vette számba: a világosság és a meleg adója, lebarnítja a bőrt, árnyékot vet, ami lehetővé teszi az idő mérését. Uralkodása közben sátrat bont az égen, hiánya átkot jelent. Lehetővé tette a térbeli és időbeli tájékozódást, jelölte az égtájakat, amikor erre még nem volt eszköze az embernek. A szent sátor bejárata kelet felé nézett, és a keleti tájolás később a templomokra is vonatkozott. 

A nap spirituális jelentése az élet, és az ítélet napja (az elsötétülő nap). Jelképe Isten törvényeinek, összekapcsolva a nap útját Isten útjával, a hívek megújulását jelenti. Jelképe a tisztaságnak, ami később a Szeplőtelen Szűz Mária tisztaságával kötődött össze, Mária azonosítódott a nappal. A Napba öltözött asszony fia pedig Jézus, aki a világ világossága.

 

A leszentülő nap

Gyermekkori emlékeit idézte dr. Barabás László néprajzkutató, aki szerint az 1510-ben faragott csíksomlyói Napba öltözött asszony szobra azt igazolja, hogy az európai közgondolkodásban abban az időben is érvényesnek tartották ezt a szimbolikát. Népi költőink legjelentősebb elbeszélő költeményei a Toldi és a János vitéz kezdő soraiban a napot idézik, ami fontos szerepet játszott az alföldi pásztoremberek életében. Aki falun nőtt fel, tudta: ha a kinyújtott lábfeje az árnyék fejét érte, akkor volt dél, lehetett ebédelni, és amikor ölnyire volt a nap az ég peremétől, akkor kellett hazamenni, hazahajtani a csordát. Naplementével pedig teljesen megváltozott a világ, a cselekvések rendje. Reggel viszont a hívő sóvidéki emberek a nappal szemben, kelet felé fordulva mondták el áldáskérő imájukat. A temetők kelet–nyugat tájolásúak voltak, a halott fejét nyugatra tették, hogy keletre nézzen. A kerítések deszkái a napsugarakat jelképezték, a sasfák rozettái napszimbólumokat mintáztak. A népi kultúrában máig nyoma van a nap szimbolikájának, de nem volt egységes napkultusz. Az ősi mitológiai gondolkodást őrizték meg népmeséink, amelyekben ellopják a napot és a holdat, amit a sötétség birodalmából kell visszaszerezni. 

 

Belső óránk működése

A földi élet a Nap keringéséhez igazodik – mondta dr. Metz Erzsébet-Júlia, a MOGYE élettan tanszékének előadótanára. Hosszan tartó kísérletek során derült ki, hogy minden élőlénynek, köztük az embernek is van egy belső órája, ami meghatározza a napi ritmust. Ez a belső óra az agyban, a hipotalamuszban levő kicsi magocska, a nucleus suprachiasmaticus, amely a látóideg kereszteződése fölött helyezkedik el, és körülbelül 20.000 idegsejtet tartalmaz. Segítségével a földi napok természetes ritmusához tudunk alkalmazkodni, meghatározza a testhőmérsékletet, szabályozza a vérnyomást, az éhség- és jóllakottságérzést. Működése egy idegpálya révén valósul meg, amely a retinából indul és a hipotalamusz magocskájában végződik. 

Az idei orvosi és élettani Nobel-díjas amerikai tudósok, Jeffrey C. Hall, Michael Rosbach és Michael W. Young felfedezték, hogy a növények, emberek és állatok biológiai órája hogyan alkalmazkodik a környezethez. Modellállatként a muslicát használták. Sikerrel izoláltak benne egy gént, ami egy napközben termelődő és éjszaka lebomló fehérje működését szabályozza. Rájöttek, hogy ennek az új mechanizmusnak más fehérjék is részesei, és együttműködésük szabályozza az élőlények belső biológiai óráját. 

Ha a belső óránk nincsen összhangban a környezettel, ez komoly hatással lehet az életünkre, megnöveli bizonyos betegségek kockázatát. A kutatás új utat nyitott annak felismerésében, hogy bizonyos génmutációk több lépésben hogyan hoznak létre népbetegségeket – mondta többek között az előadó.

 

Pazarló földi életünk

A napnak a meteorológiában betöltött szerepét vizsgálta dr. Makkai Gergely meteorológus, Marosvásárhely alpolgármestere. A Napból származó hatalmas mennyiségű energia a napsugárzás. Ennek 2.200 milliomod része éri el a légkör felső határát, ahova 1390 W/sec energiát szállít. A légkörbe lépve a napsugárzás 56 százaléka a felhőzetről és a légkörről visszaverődik, elnyelődik, szétszóródik. A felszín a sugárzás 41 százalékát nyeli el. A Napból származó anyagrészecske a napszél, amit a Föld mágneses tere eltérít, a sarkokon bejutó kis mennyiség az északi fényt okozza. 

A napsugárzás döntő része az elektromágneses sugárzás, amely gammasugarakból, röntgensugarakból, mikrohullámokból, rádióhullámokból, valamint a fénynyalábot alkotó láthatatlan ultraibolya (3%) és infravörös sugarakból (47%), illetve a látható fényből (50%) áll. Az infravörös sugarak meleget adnak a Földnek, az ultraibolya sugarak károsak a bőrre, de fertőtlenítő hatásuk van. A látható fénynek köszönhetjük a látás kialakulását, ezt érzékeli a szem. Erre épül a földi élővilág, ez termeli a Föld felszínén a szerves anyagokat, amelyek beépülnek a táplálkozási láncba. A földi élet rendkívül pazarló, hiszen a növények levelei a rájuk eső napsugárzásnak csak a 37 százalékát nyelik el, amiből másfél, két százalék vesz részt a biokémiai reakciókban. 

Érdekes adatként hangzott el, hogy a levegő felmelegedése, bár felülről kapjuk a fényt, alulról történik, a felszín hőátadással melegíti fel a fölötte levő levegő alsó molekuláit, amelyek a hő hatására kitágulnak, felszállnak, és helyükre hidegebb levegő áramlik az úgynevezett függőleges légmozgás során. A felszálló molekulák a magasabb légrétegekben kicsapódnak és visszahullnak a földre. A légköri jelenségek körülbelül 70 százaléka a víznek tulajdonítható. A vízfelületek felmelegedésével nő a párolgás mértéke, és a levegőbe kerülő nagyobb mennyiségű vízpára miatt alakul ki az üvegházhatás. A napjainkban tapasztalt időváltozás a vízkörforgás felgyorsulásának a következménye.