A jelek szerint közel három évtized sem volt elegendő, hogy tisztázzák, mi történt valójában a romániai rendszerváltás napjaiban, amit ma már aligha nevezhetünk forradalomnak, bár kétségtelen, hogy a tömegeknek is fontos szerepük volt a hatalom bitorlóinak a megfutamításában.
A történtek súlyos árat követeltek, hiszen a rendelkezésünkre álló statisztikai adatok szerint több mint ezer halottja és több mint háromezer sebesültje volt az 1989. decemberi eseményeknek.
Miközben lélegzet-visszafojtva figyeltük a televíziós „forradalom” eseményeit, valósággal elbűvölt a Ceauşescu által háttérbe szorított volt pártkatona, Ion Iliescu mosolya és szárnysegédje, Petre Roman, valamint a mögöttük álló forradalmárok „bátorsága”. Közben nem is sejtettük, hogy a televízió képernyőjéről elhangzó fenyegető hírek a terroristákról, az állandó lövöldözés, ami a képernyőre is beszűrődött, és aminek civil emberek és kiskatonák is áldozatai lettek, a nagy átverés részét képezik, amely során december 22-től a háttérben, majd az előtérben is a katonai vezetők vették át a hatalmat. Miközben lezajlott a diktátor és felesége gyors kivégzése, valóságos hősöknek tűntek a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának képviselői, akik „az új rend” megteremtésén dolgoztak. Hogy mennyire félre voltunk vezetve, akkor világosodott meg bennem, amikor a rendszerváltás idején megismert baszk újságíró kolléganő hamarosan egy francia nyelvű könyvet küldött a nagy romániai… diverzióról. A könyvben olvastam először, hogy a diverziót azért szervezték az új hatalomba beszivárgó katonai vezetők, hogy „a lakosságot a terroristáktól hősiesen megvédő katonaság” tekintélyét helyreállítsák, és feledtessék, hogy a román hadsereg december 22-e előtt az ország több városában, köztük Marosvásárhelyen is belelőtt a tüntető tömegekbe.
29 évre és az Emberi Jogok Európai Bíróságának elmarasztaló ítéletére volt szükség, hogy elővegyék a katonai ügyészségen őrzött dokumentumokat, és bűnvádi eljárást indítsanak Ion Iliescu ellen, aki a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának elnökeként 1989. december 27-i államfői megbízatásáig a központi törvényhozó és végrehajtói hatalmat képviselte. Ezért a forradalom ügyében ellene indított bűnvádi eljárást az 1989.
december 22–27. közötti időszakra is kiterjesztették. Volt államfőként emberiesség ellen elkövetett bűncselekménnyel vádolják amiatt, hogy „diverzionista jellegű katonai intézkedések alkalmazását fogadta el és hivatalosította”. Nehézfegyverekkel is ellátott katonai csapatokat vezényeltek ki az ország nagyobb városaiba; a televízión keresztül ismételten felhívást intéztek a civil lakossághoz, hogy aktívan vegyenek részt a jelentős városi objektumok védelmében. Minderre olyan körülmények között került sor, hogy különféle katonai és civil csatornákon keresztül félrevezették a lakosságot, terroristatámadásokról szóló álhíreket terjesztve, ami sok ember halálához vagy sérüléséhez vezetett” – olvasható a katonai ügyészség vádiratában.
Hogyan végződik a bűnvádi eljárás, kik kerülnek a bányászjárás után másodszor is megvádolt Ion Iliescu mellé? – találgatom, és közben nem vagyok meggyőződve arról, hogy minden érintett személyről megtudjuk az igazságot, vagy csupán a 88 éves volt államfő nyakába varrják a felelősséget.
