Nagy Attila
Mínoszi Hercegem In memoriam
Kovács András Ferenc (KAF)
1. Egyezségünk szerint, ahogyan kérted:
Kréta szigete mellett, nem messze Irakliontól
– De már csak képzeletben –
A tengerbe szórom hamvaidat...
Búcsúzom tőled újra, András
– Bár esztendő is múlik lassan,
Hogy nem vagy már velünk –
Búcsúzom tőled, hol
Mítoszok születnek-szülnek s halnak
2. Kígyókkal játszó
Istennő őrködik a parton –
Mögötte körtáncot lejtő nimfák...
A mélykék tengeren nagy csend honol
S arany kardokként simulnak a vízbe
A kelő, még vöröslő napsugarak
3. Elfásult arcok simulnak itt ki, Barátom!
Eszembe jut most sok antik idézet –
Mínoszi Hercegem, téged idézlek,
De csak magamban,
S már mindig csak magamnak...
4. Egyetlen sirály metszi az eget –
Lélek száll felettem hangtalan...
És száll már mindenek felett
Soraidban a Lelked,
Zavartalan!
2024. 06. 16., Kréta szigetén
Szembesülő korok, formák… Ez is az Epreskert
