Műtét (6. rész)

• 2013-02-20 15:16:01

• Bodolai Gyöngyi

Amikor a kerekes ágyat begördítették a kórterembe, s a mellettem levő sokat tapasztalt asszonyt rátették, a zajra újra felébredtem a neves erdélyi intézet sebészeti osztályán.

Amikor a kerekes ágyat begördítették a kórterembe, s a mellettem levő sokat tapasztalt asszonyt rátették, a zajra újra felébredtem a neves erdélyi intézet sebészeti osztályán. A karórám 11 óra 10 percet mutatott, s csodálkozva nyugtáztam, hogy félálomban átélt visszaemlékezéseim során alig két óra alatt évek, események tömkelegét röpültem át, elsősorban balesetem körülményeit és következményeit, amelynek nyomai hosszú hetek után múltak el. Az arcom helyrejött, a mellkasomon levő zúzódások is kékültek, zöldültek, sárgultak, majd visszahúzódtak, a gipszet levették a jobb kezemről, csak a mellemben kialakult csomók tartották magukat makacsul. Orvosnő barátnőm azzal vigasztalt, hogy a mellszövetben keletkezett zúzódások, véraláfutások betokosodnak, de egy bizonyos idő után eltűnnek, nem érdemes aggodalmaskodni. Mint kiderült, ismerőseim közül is sokan jártak hasonló módon egy véletlen esés, ütés nyomán. Így hát rengeteg tanácsot kaptam, hogy mivel kezeljem, hogy eltűnjenek. Volt, aki a masszírozásra esküdött, s azt állította, hogy addig dörzsölgette a szék karfája okozta ütés nyomát, amíg egy fél év után sikerült eloszlatni azt. Mások különböző összetételű, elsősorban hormonkivonatot vagy gyulladáscsökkentő hatóanyagot tartalmazó kenőcsöt javasoltak, hoztak, amelyekkel szorgalmasan kenegettem, s meg is voltam győződve arról, hogy a csomók kisebbek lettek. De aztán megállt folyamat, s két év után, amikor egy nap már az egyszerű tapintásra is fájdalmasnak éreztem a csomókat, elhatároztam, hogy alaposan utánajárok a dolognak. Csakhogy a mammográfiai rendelőben dolgozó szakorvoshoz két hónapra programáltak volna, amit abban az ijedt és elkeseredett állapotban nagyon hosszú időnek éreztem. Ekkor történt, hogy egyik délben a kolléganőm említette, hogy mellröntgenre készül egy magánrendelőbe, s társultam én is hozzá. Az asszisztensnő kedves volt, a felvétel elkészítése annál kellemetlenebb érzés. A röntgenkép viszont tisztán kimutatta a csomókat, s az ajánlásban az orvos további kivizsgálást javasolt. Többféle szakorvost felkerestem. Hümmögtek, csóválták a fejüket a felvétel láttán, amiből arra következtettem, hogy rosszindulatú folyamatnak látják. A sebész azonnali műtétet javasolt. Az endokrinológus laboratóriumba küldött, hogy a vérben megvizsgálják a tumormarkereket. Részben megnyugtatott a negatív eredmény, de időközben megérdeklődtem, hogy ezek a vérvizsgálatok a rák pontos kimutatására nem alkalmasak. Daganatos betegségben nem minden esetben emelkedik meg a vizsgált érték, s emelkedett szint esetén nem minden esetben mutatható ki a rákos folyamat. A tumormarkerek meghatározása rosszindulatú daganatok kezelésében a folyamat alakulásának a követésére fontos. Elkeseredtem, és kezdett összekuszálódni bennem minden. Éjszakákon át tűnődtem, hogy mitévő legyek. Ezúttal is orvosnő barátnőm segített, aki egy gyógyszerügynöktől megérdeklődte, hogy az erdélyi nagyváros onkológiai intézetében kik a mellspecialisták, s az általa legjobbnak tartott orvosnőhöz be is programáltatott. Nem egy-két napra írtak fel, de nem kellett két hónapot várakozni, mint itthon.