Annyira megorrolt a pénzügyminiszterre az ellenzéki oldal progresszív pártja, hogy egyszerű indítványt fognak benyújtani ellene, a menesztését kérve. A rendszerváltás óta eltelt évtizedekben ilyen egyszerű indítványok nyomán még egy minisztert sem menesztettek minálunk, és ez a hagyomány most sem fog megszakadni. Mert egy ilyen egyszerű beadványnál, a parlamenti szavazás kimenetelétől függetlenül, a megcélzott miniszter menesztését a kormányfő kezdeményezheti, és az államelnöknek is jóvá kell hagynia, ám semmi nem kötelezi őket erre. Tehát ez csak egy politikai díszpárbaj, szépeket lehet szónokolni a parlamenti szószéken, minden gyakorlati következmény nélkül.
Pedig az ügy, ami kiváltotta ezt a cicaharcot, egészen komoly, csak nincsenek olyan kaliberű legények az ellenzéki, de a hatalmi padsorokban sem, akik ezt a dolgot a súlyának megfelelően lennének hajlandóak – és képesek is – kezelni. A minap a statisztikai hivatal jelentősen lefele módosította az idei első negyedévi gazdasági növekedés mértékét. Amikor ezt az adatot nyilvánosságra hozták még májusban, a józanabb elemzőket napokig nevetőgörcs általi kínhalál fenyegette. Júniusban a statisztikusok még védték az igazukat, aztán most a napokban visszakoztak, és próbálták magyarázni a megmagyarázhatatlant, de nem sok sikerrel.
Hogy a kormány szolgálatában álló statisztikusok játszadoznak az adatokkal, arról nem csak ez a sztori árulkodik. Nemrég például a lakossági fogyasztásra vonatkozó kilenchavi adatokat is közölték, amelyekhez, hogy igazak legyenek, a kiskereskedelmi áruforgalomnak mintegy húsz százalékkal kellett volna növekednie a gyakorlatban. Csakhogy időközben az egyik kiskereskedelmi áruházlánc is nyilvánossá tette a maga féléves üzleti adatait, és az ő forgalmuk alig nőtt többet négy százaléknál. Az igaz, hogy az adatok nem teljesen egyforma időszakra vonatkoznak, és az infláció beszámítása is torzíthatja valamennyire a képet, de a két teljesítményadat közti eltérés így is szembeszökően nagy, és kizárt, hogy az ország egyik jelentős áruházláncában pangott volna a forgalom, miközben mindenki másnál egymás lábára tapostak a vevők. Egyértelmű, hogy nem is kicsit lódítottak a statisztikusok, csak ezt még senki nem dörgölte az orruk alá.
A nagy gond ott van mindezzel, hogy a statisztikusok játékos adataira alapozva készítik el a kormányok a költségvetéseiket. És ha az adatok azt hazudják, hogy szárnyal a regáti gazdaság, akkor lehet két kézzel szórni a pénzt állami fizetésekre, speciális nyugdíjakra és még számos egyéb ínyencségre. Mindez a dőzsölés pedig egyre inkább hitelből megy. Az utóbbi tíz év alatt szép hazánk adósságának összegét sikerült szinte megtriplázni, és ennek csak a kamataira szinte annyit fizettünk tavaly, mint védelmi kiadásokra. Ráadásul egy európai bizottsági szakértői jelentés szerint, ha ebben az iramban folytatjuk az eladósodást, akkor tíz éven belül megnégyszereződik a hitelállomány kamatterhe. Legalább egy generációnyi idő kell majd ennek a játszadozásnak az árát törleszteni.
