2024. july 3., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

28. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál

Mi a teendő abban az esetben, amikor évek, esetleg évtizedek óta szervezel egy nagy hagyományokra visszatekintő, lelkes rajongótábort kiérdemelt, szakmailag is rangosnak számító eseménysorozatot, amelynek az eltelt évek alatt minden részlete kialakult és működött, ám hirtelen közbeszól egy olyan objektív, külső tényező, amely miatt leáll az élet? Amely a rendezvényed megszervezését is szinte teljesen ellehetetleníti. Csak egy döntésed, két választható utad marad: vagy ebben az évben kihagyod, és ezzel megszakítod a folytonosságot, vagy – mindennel dacolva – megszervezed. Lebutítva, leegyszerűsítve, régi fényétől, pompájától megfosztva ugyan, de mégis a közönség asztalára teszed: idén is szemelgessen belőle, aki akar.

Ugyanez történt Marosvásárhely egyik legrégebbi és legnevesebb művészeti szemléjével is: a magának szakmai berkekben is méltán nevet szerzett Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál idei, 28. kiadására nem a Kultúrpalotában és nem novemberben került sor, hanem az elmúlt héten, szabadtéren, a főtéri nyári színházban. Egyik szemünk sírt, a másik nevetett. Sírt, mert hiányzott a novemberi hidegben is meghitt, meleg Kultúrpalota, az előcsarnok és a kivetítők, a mozgás, a tömeg, a tumultus, a főbejárat előtti cigarettapartik, a közös nevetések és a közösségi filmélmények, a hosszú beszélgetések, az esti kávék, a rengeteg ismerős arc és a legendás éjszakai bulik a külföldi filmesekkel, zsűritagokkal, zenészekkel, vendégekkel, minden évben másokkal, párszor ugyanazokkal a Jazzben, a Buszban, a G-ben. 

De nevetett is, mert ezek ugyan az idén mind-mind hiányoztak, a fesztivál mégsem maradt el. 

Dacosan intette be középső ujját a világjárványnak, jelzésértékű üzenetként: ezt is túléljük! És túlélték. A szemle ugyan – az eddigiektől eltérően – ezúttal nem szombat este ért véget, hanem vasárnap, lapzártánk után lesz (volt) a díjkiosztó ünnepség, így az idei díjazottakról is csak később számolunk be, de a szerdán kezdődött fesztivált így sem hanyagolta el a közönség. Igaz, hogy sokkal kevesebben voltak, mint az eddigi években, de az is igaz, hogy akár száznál több néző is elvesztődik a nyári színház hatalmas nézőterén, így a jelen lévő közönség valós lélekszámánál is kevesebbnek tűnt a fesztivállátogató publikum. 

 Fotó: Nagy Tibor


A szervező MADISZ a lehetőségekhez képest így is igyekezett változatos programokkal szórakoztatni a hűvösebb időjárással és időnként esővel is dacoló közönséget. A nyári színházban zajlott a versenyfilmek és a délutáni-esti nagyjátékfilmek vetítése – bemutatták Visky Ábel Mesék a zárkából című kreatív dokumentumfilmjét, Kocsis Ágnes Éden, Hajdu Szabolcs Békeidő, Ivana Mladenovici Rettegett Ivána, Hartung Attila FOMO – Megosztod és uralkodsz című nagyjátékfilmjeit, Kövessy Róbert Magyar lapát – portréfilm Wichmann Tamásról és Radu Ciorniciuc Otthon című dokumentumfilmjeit, valamint Bodzsár Márk Drakulics eltárs, Radu Jude Nyomtatott nagybetű és Deák Kristóf Foglyok, Dorian Boguţă A nyom, valamint Szász Attila Apró mesék című művészfilmjeit –, az esti koncerteken fellépett a Koszika & The HotShots, a CT Project, valamint Ada Milea és Bobo Burlăcianu. A Bolyai utcai B5 Stúdióban ez évben sem maradt el a fesztiválhoz tartozó kiállítás, ezúttal Plugged / Unplugged (Kikapcsoltan – Bekapcsoltan) címet viselte a szervező ARTeast Alapítvány archívumából összeállított kiállítás. Az ARTeast Archívum projekt az alapítvány archívumának digitalizálásából és az alkotóelemeihez való hozzáféréséből áll: elérhetők a kiállítási katalógusok, prospektusok, nyomtatványok, sajtóközlemények, videóanyagok analóg formátumban, levelezés a művészek és a projekt szervezői között, beszélgetések és interjúk felvételei. A B5 Stúdió kiállítóterében található fizikai formátumú anyagok Bartha József képzőművész 30 éves – és az ARTeast Alapítvány 20 éves művészetszervezői és kurátori tevékenysége során keletkeztek, és a helyi, erdélyi kortárs művészeti élet fejlődésének tanúvallomásai. Mindezek mellett felolvasószínházi produkcióval is szolgáltak: a Teleki Téka udvarán a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatóinak előadásában került rá sor. 

A több mint hétórás versenyprogramot az idén online értékelte a zsűri: a közismert körülmények miatt, érthető okokból ez évben nem hívtak meg senkit a szervezők, nem voltak itt kül- és belföldi filmesek, rendezők, producerek, színészek, zsűritagok, és talán ez volt a 28. szemle legnagyobb vesztesége: az emberközeliség hiánya. Mert éppen ez az emberközeliség tette az Alter-Native-ot olyannyira kedveltté a bel- és külföldi filmes szakemberek köreiben: hogy törődtek és foglalkoztak velük, hogy megszokott, közvetlen és ismert arcok szervezték évek, évtizedek óta, fesztiváligazgatótól, művészeti igazgatótól kezdve sajtósokon és közönségszervezőkön át a teljes csapatig. Sokan elmondták az esti sörözéseken, hogy a szemle nívója mellett emiatt küldtek és küldenek szívesen több éven át filmeket a versenyprogramba és jönnek el Marosvásárhelyre. Idén ez kimaradt. De a fesztivált mégis megrendezték, üzenetként a vírussal küszködő nagyvilágnak: inkább így, mint sehogy, inkább kicsit, mint semmit. És ez dicséretre méltó vállalkozás.


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató